Távolok

Ázottan húztad össze az éhséged csillapító piciny ölelést a mellkasod előtt. Sajnálsz írott betűket karcolni a pillangók törékeny szárnyaira. Beleszerettél az őszi esőbe és bágyadtan emeled csípőd a nemvágyódó nem-meg-alkuvás légtörő szavába. Meztelenre vetkőzött melletted és nem volt hova elfordítanod önző tekinteted, mert mindent beborított az emeletről emeletre liftező izgalom.

Nem olyan görcsös az egész, mint ahogyan képzeled.
Nem olyan fújtatott a pillád, mint ahogyan az általa vezetett cseppekből érzékeled.
Nem vagy olyan kicsi, mint ahogyan a tükröd mutatja.

Nem vagy olyan távol, mint messze.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: