Archive for január, 2009

január 31, 2009

Az egyetlen problémám ezzel a klippel,

hogy a csajból hang jön ki közben.
A zenei aláfestés sem dob túl sokat rajta, úgyhogy ha teljesen leveszitek a hangerőt, még élvezhetővé is válik a dolog. Mert egyébként a klipp maga nem rossz, sőt, mondhatni tetszik is, nyilván nem (csak) holmi felsőbbrendűségi tudatban szenvedő (élvezkedő?) kultúrsznobként rebegtetem a pilláim ilyesfajta “alkotásokon”.
Reklámok
január 14, 2009

téli történet

Két lány ment az utcán, ránézésre
a sokaság részei, szőkék mindketten, az egyiken fekete kabát, fehér
fülvédő és fehér sál, a másik meg pont fordítva: fehér kabátot és fekete sapkát
viselt (bár sálat nem, azt otthon felejtette.) Ami nem látszódott rajtuk, hogy
orvostanhallgatók. Másodévesek. A boncterembe igyekeztek, a különböző agyi
pályákról, idegek lefutásáról, a dobüreg felépítéséről beszélgettek. (Nem, nem
voltak barátnők, úgyhogy más téma – például a fiúk – szóba sem jöhetett.)

Épp a nervus facialis csatornán kívül ágait tárgyalták, amikor szembejött
velük egy kissé csapzott ruhába öltözött, fáradt arcú, pici, töpörödött nő.
Pontosan az előtt a pillanat előtt egy másodperccel, mikor egymás mellé értek
volna, a nő csuklott egy hatalmasat. A lányok zavarukban és talán ennek a
gyermeteg önzésnek tekinthető állapotban, elkezdtek hangosan nevetni. Persze
addigra már elhaladtak egymás mellett, így nem nézhettek újra a nő arcába, vagy
ő az övékbe. Folytatták tovább útjukat, meg is feledkezve az esetről. Pár
pillanattal később már újra az agy fejlődéstana foglalkoztatta őket.

Másnap a helyi kerületi napilap hírt adott egy hajléktalan
nő öngyilkosságáról.

A lányok persze soha nem olvastak újságot. Legfeljebb az
anatómia-könyvüket.

január 12, 2009

Trentemoller – Miss You

Kérlek kapcsold be a videót.
Engedd, hogy beléd áramoljon a lágy dallam.
Élvezd a csillogóan meleg színeket.
Érezd, amit én.

~*~

Azt hiszem, valami újat kell megtanulnom most.

Hogy hogyan kell várni.

És talán… kivárni.

.

január 7, 2009

valóra váló vér

Kérlek, nagyon szépen kérlek, hogy ne tedd.
Ne válj soha elérhetővé.
Ne engedd, hogy megkapjalak.
Ne mosolyogj rám így.
Ne kínozz.
Bánts tovább.

úgy sokkal izgalmasabb a játék.

január 1, 2009

Szerelem

Nem tervezem a blogomat hangzatosabbnál hangzatosabb idézetekkel telerakni (már így is több van a kelleténél), mert annak ipari mennyiségben minimális értelme van, de a következőt azért még kell. Ha a jelenleginél is több (vagy kevesebb?) önbizalmam lenne, talán olyasmit mondhatnék (igen, tudom, írhatnék, még pontosabban gépelhetnék), hogy ennél jobban én sem mondhattam volna. Milyen jó, hogy ez a helyzet nem áll fenn, így maradok annál, hogy az alábbi gondolatmenet szerzője vagy sejt valamit ebből a Világból, vagy hozzám hasonlóan van eltévelyedve.
Mindegy, szóval tetszik.

“A szerelem önmagában tudattágítás: az a pszichedelikum, amitől a
dolgok hirtelen megtelnek jelentéssel, ami színtelen volt, az színes
lesz, ami íztelen, az ízes, a rutinosan ismétlődő unalom mögé
kérlelhetetlen következetességgel beeszi magát a gyermekkor játékos
izgalma, a világban betöltött helyünk magától értetődő EKG-ritmussal
pulzál a komzikus véráramban.”

ui.: tudom, hogy ez az idézet talán egy kicsit emelkedettebb-romantikusabb-elmélyültebb bevezetőt kívánt volna meg, de otromba világbakiáltással inkább csak egy dacos-sértődött kislány maradok, mert ez egyfajta menstvárként szolgál. Elnézést, ha kéred.