Archive for október, 2013

október 29, 2013

Önsajnálatomba lebegő nőiesség – Ahogy egy magyar fotós látja

 
 

f01

 

Van az a kedd esti állapot, amikor csak ülsz egyedül a szobádban, a tesód már hazament (és azóta már egy fociedzésen is túl van), a lakótársad dolgozik, te pedig érzed az előző esti bowlingozáson elfogyasztott, összesen 3 deciliternyi bor utóhatását: kőkemény másnapos depresszió, pedig még minőségi is volt, az egyetem első éveiben, a kolifolyosón megivott, literenként körülbelül 300 forintba kerülő, rendkívül emlékezetes termékekkel ellentétben.
 
Nézegeti az ember a tesztkönyvet, átgondolja a cerebrovascularis kórképeket, csinál egy citromturmixot, elolvassa a Nők Lapja Psziché aktuális számát (persze csak az egyetemistalányos témákra vonatkozó részeket), bekapcsol valami szívbe markolóan elmélyült dalszövegekkel átszőtt muzsikát, írogat egy-két gondolatot, verset, naplót, meggyújt egy illatos gyertyát, de valahogy nem, nem az igazi… Tényleg, már amikor ott tart, hogy na jó, akkor kórélettan előadások mp3-változatát fogja hallgatni, akkor érződik, hogy basszus, EZ CSAK KÉMIA, nekem igazából semmi bajom sincsen, csak érzékeny vagyok az elképzelt acetaldehidre, amiből amúgy szerintem már reggel sem volt sok bennem, de azért én csak ráhangolódtam, mert hát kérem szépen, nekem ma komoly sajnálnivalóim vannak magamon!

 
 

f02

 

Ha már lúd, legyen kövér, hanem már szenvelgés, legyen mély, elkezdtem görgetni a thisisnthappiness.com-ot: Ez általában célravezető szokott lenni, mert ha éppen jókedvem van, ez az oldal akkor is szinte mindig ki tud ábrándítani.

 
 

f03

 

Görgetgettem, kattintgattam, csak semmi célzott hozzáállás, az alapbeállítódás most az, hogy én ma már a kisujjam is csak akkor mozdítom meg, ha véletlen reflexesen felemelődik, miközben iszom a citromos vizet (ugye a – megintcsak nem is létező – úrilánygének).

Néha persze van egy-két olyan bejegyzés, ami megfog, hiszen hát ezért is nézem ezt az oldalt (a tudatos önszomorítást nem mint fő csapásirányt megnevezve.) Most is volt, de semmi számottevő, egészen amíg egyszer csak azt nem vettem észre, hogy már percek óta egy képet nézek, és nem is tudom, hogy hogyan meg mint, meg miért is, de valahogy nagyon betalált, mert belevesztem…

 
 

f04

 

Kicsit utánanéztem, hogy lehet-e még ilyesmiket találni az interneten, és ha átszellemülten önsajnáló hangulat helyett most a nyitott csodálkozás lebegne az agytekervényeimet a szívemmel összekötő útvonalon, akkor valószínűleg langymeleg örömmel töltene el a gondolat, hogy a fotós magyar.

 
 

f05

 

Származású, legalábbis.
 
Na nem mintha olyan véresen nagy hazaleány lennék, de a közösség tudatát nem csak a nemzetszín lobogóban meg a Himnuszban látom (utóbbit azért rendszeresen megkönnyezem), hanem valamifajta hasonló gyökerekben.

 

f06

 

Hogy hasonlóan gondolkodunk.
Érzünk.
Mert egyeznek, legalábbis részben, a forrásaink.

 

Ennek eredményét tulajdonképpen nem tudom tételesen megfogalmazni (pedig mondathosszúság tekintetében nagyon formában vagyok most), de az biztos, hogy adott srác, Flinta Rolland András valahogy úgy tudja megragadni a nőiességet, hogy elhiszem neki és fáj és kell.

 

f07

 
 

Na jó, ha már annyit olvastam ma, egy visszagondoló utalás:

 

Nem, nem kell.

Csak van rá lehetőség.

 
 
 
Forrás: 1 2
 

október 29, 2013

Lélekdarab

 
 
nagyban vágyó
ropogó húsdarabok
kérgesre suvickolt
lélekdarab-maradék
tegnap végre kiderült
hogy nélküled már a lét
csak füst-áztatta könnyözön
és senki semmit nem köszön
mert ürességbe öltözöm
minden pillanatban, mikor
átnézel rajtam úgy, ahogy
ma átnéztél
azokkal a csendesen ragyogó szemeiddel
 
 
 

október 28, 2013

Azt hittem

 
 
Körökben szétterülő szabadság
Minden pillanat ihlet
Ahogy lélegzem az illatod
De megölelni félek
 
Mert nincs mosoly a közelségben
És hidegérzet lakik itt benn
És szétromboltam, pedig hittem
Hogy egy nap majd égbe viszem
 
 
Sötétfelhős rabságodat
 
 

október 27, 2013

Mai élmény

 
 
Szeretettel (!) üdvözlünk az Anoním Érzésfóbiások Klubjában! Ma van az első találkozónk.
 
 
Mi ma itt szembe nézünk!
Már csak az kérdés, hogy kinek a szemébe.
 
 
Hm.
Lilla vagyok, 24,5, már 3 napja merek érezni.
 
 
 
 

Na jó, igazából nem.
Valójában hazudtam.
Egyáltalán nem merek továbbra sem.
 
 
De majd holnaptól.
 
 
 

október 27, 2013

Mikor…?

 
 

épp cserélném a lelkem
de újra rám köszön

 
 

 
 

Múltkor Czutor Zoli mellett toltunk végig egy koncertet, amin 10 évesek játszottak. Mondjuk azt csak Sanyi mondta meg, hogy ő Czutor Zoli, és a fia énekel a színpadon, de én azért nagyon fellelkesedtem.
Most meg köszönet Anyának, amiért az X-faktort nézte, miközben én teszteztem a szobámban.
 
A hangok nyitott ajtón mégiscsak jobban átszűrődnek, mint csukotton.
Pszichodrámára fel!

 
 

október 26, 2013

: )

 
 
tarskereso
 
 
Köszönet Palásti Tanár (nem véletlen nagy T) úrnak, hogy megosztotta : )

október 26, 2013

Gyógyír?

 
 
tumblr_mv5qp00kLu1qz6f9yo1_500
 
 

október 26, 2013

 

“A varázshegyen innen

 
 

és a varázshegyen túl”

 
 

október 25, 2013

Türelem

 
A belső világok szabadabban száguldanak, mint valaha…
Élni a közelséget,
égetni a mindenvalót
álmodni azt a finom érintést,
megteremteni a lényeget…
 
Minden puszta pillanatban türelmet tanulok
és minden indulatos remegésben érzem
azt a szétfeszítő valóságot,
azt az örök mosolyba csapó ölelést,
azt a világos szemeinket kékeszölddé kulcsoló értelmet,
hogy nem fog örökké tartani
 
a hiányod.
 
 

október 25, 2013

Miután

 

 
jó 30 fokot elhajlott a motor kormánya,
és rommá ment a jobb oldali lábtartó is,
meg Leventének lett egy jó nagy lila foltja a bal combján,
(a jobbon égési heg van egy hasonló kaland emlékeként),

 
úgy döntöttünk, hogy inkább megnézzük az Oroszlánkirályt,
amin viszont 4x elbőgtem magam.

 
Persze a két eseménynek nem volt köze egymáshoz,
de legalább Levente jól szórakozott,
mert mikor elkezdek sírni,
mindig kinevet.

 
Múltkor hagymát daraboltam,
ő meg elvileg tanulta a Szózatot,
helyette viszont inkább a GTA-val játszott,
úgyhogy kihasználva a lacrimalis beidegzésem alacsony ingerküszöbét,
bementem a szobájába,
zokogva,
és mondtam neki, hogy mindez azért van,
mert nem tanul!

 
goldwing

 

 

 

 
 

 

 

 

 

Szegény ott azért irtóra kétségbeesett,
de aztán elmondtam neki,
hogy az egész a lecsó miatt van,
amire nekem esett.
(Most van az a korszak,
hogy – neszenekem 15 év előny –
nagyjából egyforma erősek vagyunk,
a későbbiekre még nem merek gondolni.)
Viszont utána már legalább én is nekiültem GTA-zni.

 
Múltkor felültünk Laci bácsi Honda Goldwingjére,
és felmerült, hogy elkötjük,
de akkor ott azért bevillant,
hogy az egész motorozás az én hibám,
én hoztam be az öcsém életébe is,
(most attól függetlenítve, hogy nekem is lett már jó pár lila foltom emiatt),
úgyhogy bőszen elkezdtem magyarázni neki,
hogy a C-gerinc sérülésének
milyen következményei lehetnek.

 
Akkor Levente azt mondta,
hogy inkább álljunk rá az autózásra,
amiből így 3 hét letisztulás után annyi maradt,
hogy legalább mindig felveszi a bukósisakot.

 
Halas kezd durván fejlődő hely lenni,
mert már nem csak norbiápdét van,
hanem lehet kangoozni meg fanatic jumpolni is,
és végre lett 3D-s mozink is.

 
 

Délután megyünk megnézni a Turbót…