Archive for ‘Vizualitás’

július 12, 2015

A lélek? Az csak elektromosság.

 
 

Ugye?

 
 

És akkor nincsen Isten, és nincsenek célok és nincsen nagy magasztosság sem, csak egy múlandó kis semmi áramkor.
Mármint hogy áramkör.

 
 

01

 

Hogy ezt egy apró kis szimbolikával (megtestesült, brutál jól kidolgozott érzelemanókkal) jelenítjük meg, az még hagyján, magában ennyivel a Pixar legújabb filmje, az Agymanók is csak a hozzám hasonló, pszichológusok és önmegvalósítók között szocializálódott, értelmiségi önkeresőket fogja meg, de bízom benne, hogy itt ennél azért többről van szó.

 
 

02

 

Na nem mintha én ennyivel már ne lennék teljesen elégedett, a két kedvenc pasim (ti. a szerelmem és tesóm) között ülve hüppögtem a moziban, amikor a képzeletbeli vattacukor-barát – aki amúgy karamellás cukrot sír – feláldozta magát Derűért (tudjátok, libabőr, meg könnyek, meg ami csak ilyenkor tőlem elvárható), miközben az egyik srácom beleszürcsölt a kólájába, a másik meg kijelentette, hogy ennyire azért nem kéne húzni.

 
 

03

 

Mégis azt gondolom, hogy ebből kultmese lesz lett. Nyilván kell hozzá egy adott hozzáállás és lélektani állapot, és az sem árt, ha az ember épp a személyiségszigetei újraépítésén dolgozik, mert akkor még azonosulni is bőven tud, de ha simán csak a 10 évesnél valamivel idősebb, absztrakciókra már valamilyen szinten képes lánylelkűek kedvence lesz, akkor is adott a világnak.

 
 

04

 

Sóhajokat, és kacajokat, bőven.

 
 

INSIDE OUT – Anger, Fear, Joy, Sadness and Disgust look out upon Riley's Islands of Personality. ©2015 Disney•Pixar. All Rights Reserved.

 

És Bánat szerepe sem elhanyagolható.

 
 

05

 

Nem véletlen, hogy a két főszereplő érzelem haj- és szemszíne megegyezik.

 

06

 
 

Kitaláljátok, hogy milyen?

 
 
08
 
 

Kék…

 
 
 
 
Inside Out
 
 

Reklámok
március 31, 2015

“Élet korlátok nélkül” – Lábak nélkül, Fénnyel a hátamra varrva

 
 

Ha ez egy facebookos bejegyzés lenne (amit amúgy majd tervezek csinálni belőle), akkor valami okosalkalmazáson keresztül azt olvashatnátok, hogy “Lilla befejezett egy könyvet. Nick Vujicic: Élet korlátok nélkül – Ötletek egy teljes élethez” és a kicsit igényesebb, Paulo Coelhonál és Oravecz Nóránál azért komolyabb mélységekre éhező közönség csak legyintene: Hagyjuk már.

 
 

Nick_surf

 
 

Most tényleg, itt van ez a végtagok nélkül született, ausztrál csávó, aki ugyanazt mondja, mint minden new age-es kollégája, csak épp ő 180 cm helyett kb. 100 cm magasságból beszél, és mi mindezt lazán bekajáljuk, ja, mármint hogy hiszünk neki?
 
Mármint sajnálom meg minden, de lássuk be, azért sok újat nem mond.
Ugye?

 
 

Vagy mégis?

 
 

hqdefault

 
 

Nem tudom. A részemről van egy nagy adag kritikus hozzáállás, meg irónia, amivel egy ilyennek általában már neki sem állok (töredelmesen bevallom, 16 évesen azért még Coelhót is olvastam, hm…), de ez a srác, ez a Nick, a humorával, hitelességével valahogy megfogott.

 

Nyilván referenciapont is, persze, van, akinek nálam bőven rosszabb, de amilyen könnyed szellemességgel közelíti meg a saját hiányait és hitét, az olyan igazán egyszerűen szép és erőt adó.

 

Egy csirkecsontra emlékeztető izé van a lába helyén, szörfözik, járja a világot, biztatja az embereket és van egy gyönyörű felesége, akivel már a második babájukat várják.

 
 

nick

 

Igaz, hogy sosem tudja a karjaiba zárni, de meg tudja ölelni őket.

 

És azt hiszem, ez az, ami lényeges.

 
 
 

A Fényt sem tudod elkapni, mégis minden pillanatban érzed a jelenlétét.

 

Még éjszaka is.

 
 

images

 
 

Nem véletlen írattam a hátamra, a második nyakcsigolyám magasságába.
 
Ott lépnek ki ugyanis a légzésért felelős idegek, tudjátok.

 
 
 
 
LifeWithoutLimbs

március 28, 2015

Szombat délutáni szabad asszociációk

 
 

“Azért az durva, hogy neked mindig ezek az autisztikus, nekem meg a nárcisztikus beütésű pasik jönnek be.” – mondja a pszichológus barátnőm, és beleszürcsöl a koktéljába.

 
 

large (7)

 
 

Engem meg csak úgy simán szórakoztat, ahogy a kissrác olyan révetegen mered a semmibe.

 

Na nem arról van szó, hogy ne tudna ő beszélni.
 
Csak hát nem akar.

 
 

large (8)

 

Tudod, lassan elfogadom, hogy mi mindig kívülállók maradunk.

 
 

large (10)

 

Mert valahol az őrület és a mély érzelmek határán az egész olyan gyönyörűen elmosódottá válik.

 
 
girly-bike
 

Én nem fogok Neked evidens dolgokról papolni, csak azért, hogy okosabbnak tűnjek.

 
 

11018865_400876993419215_8234962011270040381_n

 

És akkor felvillan egy semmiszerű, hasító mondat az elmeosztályról:

 

“Ha adsz egy cigit, nem mondom el, mit hallucinálok”

 
 

Oké, édes, csak gyere közelebb, hadd fújjam még át a fekete füstöt a tüdődbe.

 
 
alice_peter_pan_crossover__by_angeelous_dc-d5qegxg
 
 

De most komolyan, ha délután 3-ig nem ír, elkezdek kiskutyás hirdetéseket nézegetni a neten.

 
 

 
 

Istenem, bárcsak már hétfő lenne.

 
 
 
 
 
 

Köszönet: MLilla, BGábor, weheartit, marabublog

 
 

március 26, 2015

Érezd a Fényt

 
 
 

 
 
 

Nincsenek szavaim.
 
 
 
varunk
 
 
Nem vagyok Fény, csak szeretném szeretni.

 
 
 

november 13, 2014

“Anya, miért nem hallok? Anya, mi történik most?”

 
 

2002. június 6-án visszakerült a tesóm az intenzív osztályra. Megmondták a családomnak, hogy nincs visszaút.
Lacus meg fog halni.
A vírus-indukálta nyirokcsomó-daganat átszövi az egész testét, és már a központi idegrendszerben is vannak áttétek.

 

Ez a nap a családom életében hatalmas törést hozott. Addig hittünk, és bíztunk, és hátha, és százalékok, és statisztikák, és gyógyszerek és lehetőségek és majd jó lesz, ugye?

 

Másfél éve volt beteg, de addig a halál, mint olyan, egyszerűen nem volt opció. Fel sem merült, vagy ha igen, akkor is csak valami elfojtott-nyomott zugban, valami ki nem mondott, meg sem testesült, szavakká, gondolatokká soha nem formált síkon.

 

Már megvolt a gyógyulási bulira a karton sör, könyörgöm!

 
 

Ugyanez a nap egy másik család életében hatalmas boldogságot hozott. Megszületett a második fiuk, Misi*. Csodaszép gyermek volt, igazán életrevaló, eleven kis ördög. Napról napra látták, ahogy fejlődik, ahogy él, ahogy annyi energia van benne, mint több másik kortársában együtt véve sem. Aztán Misiről kiderült, hogy nagyon beteg. Neuroblastomája van. Ez a perifériás idegrendszer bizonyos típusú sejtjeinek rosszindulatú daganata. Rengeteg kezelésen esett át, sugár- és kemoterápiák sorozata, másodlagos rosszindulatú betegségek, steril box, őssejt-transzplantáció, és így tovább… Aztán jöttek a kórokozók, és a legyengült szervezete, az alig-alig működő immunrendszere már nem tudott mit kezdeni velük. Leállt a máj- és veseműködése, shockos állapotba került, agyvérzést kapott, és ma délelőtt meghalt.

 

Az utolsó két napját az intenzív osztályon, nálunk töltötte.
Mielőtt lélegeztetőgépre raktuk, az utolsó mondata az volt, hogy “Anya, miért nem hallok? Anya, mi történik most?” Már félni sem volt ereje. Csak átütően nézett azokkal a mély, barna szemeivel.

 

Sokan kérdezik, hogy hogyan vagyok képes kritikus állapotú gyermekekkel és ráadásul azon az osztályon dolgozni, ahol évekkel ezelőtt a testvérem meghalt. Meg egyáltalán, hogy orvos lennék én, ha ez nem történt volna?

 

A válaszom az, hogy fogalmam sincs.
Nem voltam és nem vagyok befolyással az életemet meghatározó körülményekre és eseményekre.
A szabadságom egy valamiben van: abban, hogy ezekre hogyan reagálok.
Hogy mit teszek.
Hogy hogyan döntök.

 

Ha akarnék, lehetnék más is. Csak hát nem akarok…

 

url

 

A segítés, az adrenalindús helyzetek, a komoly választások, a gyors döntések, a felelősség elemembe hoz, ezt már a mentőn megtapasztaltam.
Részemről van egy adott személyiség egy adott élményanyaggal, és egybegyúrtam a kettőt. Ki mivel dolgozik…

 

De képtelen lennék például krónikusan beteg gyermekekkel hosszabban foglalkozni. Akik nap mint nap szenvednek. Ahogy sokáig szenvedett Lacus és Misi és még számtalan társuk is.
El tudom fogadni a hirtelen rosszullétet, az állapotromlást, akár még a halált is, de amikor már csak annyi erő van egy csepp testben, hogy az emelkedett légzésszám mellett, amivel próbálja fenntartani magát, csak halkan, de annál könyörgőbben annyit mond, hogy “Kérlek, ne bántsatok megint…”, akkor egyszerűen csak az a kérdés jut eszembe, amit a kisebbik öcsém, Levente kérdezett nemrég, hogy “Te Lilla, Isten ezekről mégis mit gondol? Ezeket miért csinálja?”

 
 

Őszintén, elképzelésem sincs a válaszról.

 

Felteszek helyette inkább más kérdéseket.

 
 

Van még amúgyis bőven megválaszolnivalója az Öregnek.

 
 

Bírom ám azért…

 

Többnyire.

 
 
 

*Misi nem Misi igazi neve, a családja miatt megváltoztattam.
 
Gyerekrajz
 
 

október 10, 2014

 
 

“Ugye vállalod,

 
 
url
 
 

ha varázsolni kell?”

 
 
 

május 26, 2014

A fulladás előtti utolsó pillanat

 
 

Van egy pillanat…
Amikor állsz. És élsz.
Levegőért kapkodsz
És nagyon félsz
Mindjárt megfulladsz
Már nem remélsz
Csak küzdesz
És remegve érte kérsz
Egy esélyt,
hogy lehess még egész
hogy az a lény,
akihez mindent mérsz

 
 

NotDrowning

 

ne élje át újra,
hogy a gyermeke utolsó útja

 

az övé előtt halad

 
 
 

május 19, 2014

Hétfő van

 
 

Hétfő van, reggel van, alvás van, zabkása van, domestos van, akut veseelégtelenség tanulása van, napfény van, örömködés van, lányok vannak, kangoo van, hajmosás van.

 
 

h01

 
 

h02

 
 

h03

 
 

h04

 
 

h05

 
 

h06

 
 

h07

 
 

h08

 
 

h09

 
 

h10

 
 
 

A világ egy olyan hely, ahol elvesznék veled minden nap.

 
 
 

weheartit

 
 

május 17, 2014

Bájdövéj – A váci út közepén lerobbanó autóktól az odasült spárgán át a testfestésig

 
 

Ez egy tipikus lillablog-bejegyzés lesz, mutatok Nektek képeket, amik megtetszettek, írok róluk pár hangzatos, de a figyelőbb olvasó számára igencsak felszínes mondatot, azután elhintek pár álönsajnáló mondatot, amit komolynak ható filozófiai keretekbe rakok, de igazából csak azért osztom meg, hogy elmondhassam, hogy én amúgy iszonyú fini spárgát főztem ma, fokhagymával, fehérborban,

 
 

BN_WatchTheBirdie_01.jpg

 

csak épp elrághatatlan lett első lendületre, úgyhogy másodikra oda is égettem egy részét.
De ami épen maradt, az finom és puha.
 
Klassz, mi?

 
 

02

 

Nyilván be kell számolnom arról is, hogy tegnap a Váci út közepén, az egyik lámpánál a belső sávban MEGÁLLT az autóm, ami sokkal kevésbé lett volna vicces, ha Zita nem ül mellettem. Mondjuk az is érdekes érzés volt, amikor felhívtunk pár nagy és okos és tapasztalt, és mammutvadásznak igazán mammutvadász ismerősünket (meglepő módon felnőtt férfiakat, Sanyit, Apát satöbbi :)), és a kétségek közé nagy, de cinikus lendülettel zuhanó kérdésünkre (mégpedig hogy MOST MI AZ ISTENT CSINÁLJUNK?), csak üres csendek voltak a válaszok.

 
 

03

 

Közben így, hogy kellemes (bár némiképp tagadhatatlanul füstös bukéjú) spárgaillat lengi be a lakást, eszembe ötlik, hogy ki kéne találni, hogy hogyan is kössem össze kalandos életem ívének szellemes meséjét a 2012-es testfestő világbajnok, Johannes Stötter alkotásaival, hisz végülis erről szól a poszt, vagy mi.

 
 

04

 

Bevillan a tegnap reggel, a megélt közelség, meg a budai panoráma, és a sokfelől élő esztétika kapcsán akár fel is hozhatnám, hogy hát igen, ezek a képek csodásak…

 
 

SONY DSC

 

Csodásak, persze, emberek vannak rajtuk, hús és vér testek, van benne valami valódiság, amitől közelivé válik, de hogy ezek szépek, azt nem mondanám egyértelműen.

 
 

06

 

Talán inkább a technikai kivitelezés, a bravúr tetszik benne.
És itt megint beugrik Palásti tanár úr mondata, amit amúgy Kant írt le, de a 2007-ben a kiskunhalasi Bibó István Gimnázium hatévfolyamos osztályában végzettek már mindenképpen a Tanár úrhoz fogják kötni.
 
Hogy “szép az, ami érdek nélkül tetszik.”

 
 

07

 

És a közelség, az nekem tetszik, nagyon.

 
 
 
 
Köszi Tádénak és Sanyinak és Apának, hogy végül megmentettek, és Zitának, hogy lehetett vele nevetni és még fagyit is kaptam tőle : )
És Szirminek is az affinitásért : )
És Johnannes Stötternek, hogy alkot : )
 
 

május 15, 2014

Kép, amin ketten vannak – Levél Táncos Laci Bácsinak

 
 
 

Laci Bácsi küldött egy képet. Nem nekem, csak úgy a világba.
Én meg válaszoltam rá.

 
 
 

itt vagyok a gyerekintenzíven
mindjárt meghal egy gyerek
egy másik pedig agyhalott
most mutatott képeket egy nővér, hogy hogyan égetnek a krematóriumban
az egyik dokisrác pedig meditációs zenét hallgat
miközben cikket ír

 
 

én meg ebben a miliőben
néztem a képet
és tollal
egy laborlelet hátuljára
ezt írtam:

 
 

emberek, terhükkel a vállukon
szétárad, csendet öl a nyugalom
porladó arcomon rejtély a sötétség
ha elmegyek, örökre, az elsöprő vétség?

 

nemet mondtam Neked
és most Hozzád érek
minden szédült betűt
szavakra cserélek

 

és simítom a követ
pedig nagyon élek
de ha felcsendül a sötét
örökre elégek

  

 
 
 
kettenvannak