Archive for december, 2007

december 22, 2007

Kezdőbetűk…

Tombol a zene, csak te vagy, az a lüktető álom, hogy egyszer lehetsz valaki, mámortól, kényszertől, félelemtől függetlenül. Táncolsz, és nem számít senki, a vágy sem, hogy ő létezzen, hogy az UV-fénybe mártott érzelmek között valaha valóságra lel az a lágy illat…

[Szerelmes vagy?]

Csak mosolyogsz az életre és közben várva vágysz egy szobányi boldogságra, de legszívesebben a földön csúszva könyörögnél érte…

 

Kínpatakban vágyva

Elmosódott álma

Temérdeknyi könnycsepp

Tisztul pusztaságba

Őlelt és halált lelt

Szeretett de végre

Árnyas pusztaság lett menedéke

Zord föld, ahol élt

Kietlen rémálom

Istenként pusztítani élt csak e világon

Lankadatlan mámor

Ez amiért ő kéjt

Nem gyönyört, csak ábrándot

Csak halált ígért

Reklámok