Archive for május, 2014

május 26, 2014

A fulladás előtti utolsó pillanat

 
 

Van egy pillanat…
Amikor állsz. És élsz.
Levegőért kapkodsz
És nagyon félsz
Mindjárt megfulladsz
Már nem remélsz
Csak küzdesz
És remegve érte kérsz
Egy esélyt,
hogy lehess még egész
hogy az a lény,
akihez mindent mérsz

 
 

NotDrowning

 

ne élje át újra,
hogy a gyermeke utolsó útja

 

az övé előtt halad

 
 
 

Reklámok
május 19, 2014

Hétfő van

 
 

Hétfő van, reggel van, alvás van, zabkása van, domestos van, akut veseelégtelenség tanulása van, napfény van, örömködés van, lányok vannak, kangoo van, hajmosás van.

 
 

h01

 
 

h02

 
 

h03

 
 

h04

 
 

h05

 
 

h06

 
 

h07

 
 

h08

 
 

h09

 
 

h10

 
 
 

A világ egy olyan hely, ahol elvesznék veled minden nap.

 
 
 

weheartit

 
 

május 17, 2014

Bájdövéj – A váci út közepén lerobbanó autóktól az odasült spárgán át a testfestésig

 
 

Ez egy tipikus lillablog-bejegyzés lesz, mutatok Nektek képeket, amik megtetszettek, írok róluk pár hangzatos, de a figyelőbb olvasó számára igencsak felszínes mondatot, azután elhintek pár álönsajnáló mondatot, amit komolynak ható filozófiai keretekbe rakok, de igazából csak azért osztom meg, hogy elmondhassam, hogy én amúgy iszonyú fini spárgát főztem ma, fokhagymával, fehérborban,

 
 

BN_WatchTheBirdie_01.jpg

 

csak épp elrághatatlan lett első lendületre, úgyhogy másodikra oda is égettem egy részét.
De ami épen maradt, az finom és puha.
 
Klassz, mi?

 
 

02

 

Nyilván be kell számolnom arról is, hogy tegnap a Váci út közepén, az egyik lámpánál a belső sávban MEGÁLLT az autóm, ami sokkal kevésbé lett volna vicces, ha Zita nem ül mellettem. Mondjuk az is érdekes érzés volt, amikor felhívtunk pár nagy és okos és tapasztalt, és mammutvadásznak igazán mammutvadász ismerősünket (meglepő módon felnőtt férfiakat, Sanyit, Apát satöbbi :)), és a kétségek közé nagy, de cinikus lendülettel zuhanó kérdésünkre (mégpedig hogy MOST MI AZ ISTENT CSINÁLJUNK?), csak üres csendek voltak a válaszok.

 
 

03

 

Közben így, hogy kellemes (bár némiképp tagadhatatlanul füstös bukéjú) spárgaillat lengi be a lakást, eszembe ötlik, hogy ki kéne találni, hogy hogyan is kössem össze kalandos életem ívének szellemes meséjét a 2012-es testfestő világbajnok, Johannes Stötter alkotásaival, hisz végülis erről szól a poszt, vagy mi.

 
 

04

 

Bevillan a tegnap reggel, a megélt közelség, meg a budai panoráma, és a sokfelől élő esztétika kapcsán akár fel is hozhatnám, hogy hát igen, ezek a képek csodásak…

 
 

SONY DSC

 

Csodásak, persze, emberek vannak rajtuk, hús és vér testek, van benne valami valódiság, amitől közelivé válik, de hogy ezek szépek, azt nem mondanám egyértelműen.

 
 

06

 

Talán inkább a technikai kivitelezés, a bravúr tetszik benne.
És itt megint beugrik Palásti tanár úr mondata, amit amúgy Kant írt le, de a 2007-ben a kiskunhalasi Bibó István Gimnázium hatévfolyamos osztályában végzettek már mindenképpen a Tanár úrhoz fogják kötni.
 
Hogy “szép az, ami érdek nélkül tetszik.”

 
 

07

 

És a közelség, az nekem tetszik, nagyon.

 
 
 
 
Köszi Tádénak és Sanyinak és Apának, hogy végül megmentettek, és Zitának, hogy lehetett vele nevetni és még fagyit is kaptam tőle : )
És Szirminek is az affinitásért : )
És Johnannes Stötternek, hogy alkot : )
 
 

május 15, 2014

 
 
brutális, hogy mennyi minden tud múlni
ezeken a rukkolaültetvényeken
 
 
 

május 15, 2014

Kép, amin ketten vannak – Levél Táncos Laci Bácsinak

 
 
 

Laci Bácsi küldött egy képet. Nem nekem, csak úgy a világba.
Én meg válaszoltam rá.

 
 
 

itt vagyok a gyerekintenzíven
mindjárt meghal egy gyerek
egy másik pedig agyhalott
most mutatott képeket egy nővér, hogy hogyan égetnek a krematóriumban
az egyik dokisrác pedig meditációs zenét hallgat
miközben cikket ír

 
 

én meg ebben a miliőben
néztem a képet
és tollal
egy laborlelet hátuljára
ezt írtam:

 
 

emberek, terhükkel a vállukon
szétárad, csendet öl a nyugalom
porladó arcomon rejtély a sötétség
ha elmegyek, örökre, az elsöprő vétség?

 

nemet mondtam Neked
és most Hozzád érek
minden szédült betűt
szavakra cserélek

 

és simítom a követ
pedig nagyon élek
de ha felcsendül a sötét
örökre elégek

  

 
 
 
kettenvannak