Archive for október, 2011

október 31, 2011

Én, most

 
 

 
 

Csak egy foni hiányzik a képről, és máris gyönyörűen ábrázolja, hogy hogyan s mint élek most : )

 

S tudjátok, igen jó nekem.

 
 

Weheartit

 

Reklámok
október 31, 2011

: )

 
 

Szórakoztat. Ahogyan. Elképzelem. Hogy. A. Kis. Hang. A. Fejedben. Milyen. Csilingelő. Szüneteket. Tart. Miközben. Ezt. Olvasod.

  : )

 

október 31, 2011

Mink így küldjük

 
 
 
 

 
 

 
 

 
 
 
 
  Thisisnthappiness
Planetdamage (ahonnan ezt már régóta akartam posztolni, de most találtam meg a megfelelő keretet… társat! neki)

október 30, 2011

Félelem és reszketés

 
 

“He who makes a beast of himself
Gets rid of the pain
Of being a man.”

 
 

 
 

“Aki vadállatot csinál magából,
az megszabadul
az emberi lét fájdalmától”

 

Dr Johnson

 
 

október 30, 2011

Rák és Halak : )

 
 

Sophia és Levente, a két csoda, akiket szó szerint születésük pillanatától ismerek : )

 
 

 
 

♥ ♥ ♥

 
 

október 24, 2011

Sz. M.

 
 
“gondolj rám ha egyszer nem leszek, sokszor, sokszor”
 
 

október 24, 2011

/a szivárvány nem hazugság/

 
 
Sistergésen át hallom a dallamot
Felidéződik pár régi szó
Mikor hazudtam neked arról
Hogy meghalni milyen jó
 
Reggelenként néztelek álmodban
Pedig tudtam, az élet máshol van
S nem teremt légeket csordogáló szívünk
Csak forrongó víz sebzi minden nap bőrünk
 
Véresre
 
 
De veled fájni jó volt.
Egy ideig.
 

október 24, 2011

Árnyék nélkül

 

Tilos szabadnak lenned, nem másokért, nem jogok emberféle korlátozásának okán, csakis magad miatt, súlyod viselendő, álmod apasztandó, léged megteremtő…
Pörög és pörög és fut, de hova tovább tudnál messzebb menekülni minden ördögök legmegátalkodottabb fukarságától? Táplálod és véded, és kíváncsi sem vagy a sajogva sargadzó folytatásra.
 
Nem vagy képes átlépni a saját árnyékod.
Nem is akarod.
Nem is kell.
 
Ha mindig a Nap alatt állsz, pontosan alatta, nem is lesz soha mit átlépned.
 
 
Ez a szabadság.
A Nappal vándorolni.
A sugaraival.
 
 

október 24, 2011

Utolsó (légvétel)

 
Vélt világ, mámor
Szép, sivár távol
Égi báb vándor
Téli tájt táncol
 
Egy utolsó, sanda mosolygásért
 
Nincsenek keretek
Elodázó tekintetek
Reppentetek lepleket
S minden egyes nap
Amelyen meghaltál
Csakis érted szegem légemet
 
 
Vannak belülről sújtó szavak
Mikre nemet mondanod sem szabad
S vannak törött-apadt tavak
Melyekben egy fuldokló alak
Könyörög egy utolsó lélegzetvételért
 
Pedig nincs is már szája
Vagy egy cseppnyi vágya
Sem
Élni.
 

október 24, 2011

“Ha végre kicsordulna egy fénycsepp az arcodra…”