Archive for február, 2009

február 28, 2009

Frizurapróba

http://femina.hu/frizuraproba/


Mert ez olyan hihetetlenül izgalmas, pláne ha az embernek tanulnia kellene.

Meg hogy lássátok, hogy nem mindig tetszelgek a rendkívül elvont, jobb sorsra érdemes kultúrsznob szerepében.

Hanem csak úgy egyszerűen 20 éves lány vagyok.

 

február 21, 2009

sikítva-semmit

Fogalmam sincs.

Ennyivel akár meg is lehetne fogalmazni mindent, amit
mondani szeretnék, illetve tudok. Természetesen persze jön a vágy a több után,
unalmas órák fogalmainak messzemenő magánya, gyártom a barokkos körmondatokat,
a giccses formációkat, de ha nagyon őszintén mélyre nézek, tökéletesen
tisztában vagyok vele, hogy az egész mit sem ér. Hogy nem mondtam még többet,
mint akármelyik szembejövő az utcán.

Nem akarom én lebecsülni a szórakozás és szórakoztatás
igazán izgalmas műfaját, csak néha nem árt tisztázni, hogy mikor, mit, hova.

Hiába a ragyogó, benyomásokból (vagy ragyogó benyomásokból,
vessző nélkül?) épített világ, vannak olyan pillanatok, amikor értékrendekkel
kell szembenézni.

A saját magunk által felépített aranyos kis képáradat
elkurvulása olcsó kifogás, nem ez az, ami számít, mert ennyi még olyan igazán
mély fenntartások nélkül is elviselhető.

A lényeg, hogy sikíts.

Nem emlékszem, ezt mikor fogalmaztam meg ilyen formában, de
ebben azért valahol benne van a lényeg. Egy bizonyos perspektívából szemlélve,
persze, megadott körülmények, sablonok, szigorú materiálpatróna álmodozással
kitekerve.

 

 

a francba is,
már megint összehordtam hetet-havat, de lehet ebből kihámozni bármit is?

február 16, 2009

gond-ol-at-ok

Adri hívta fel a figyelmem rá, hogy ha valakire gondolok, akkor problémálok róla, bizonyos szemszögből nézve.

***

Voltunk misén. Nem szoktam, nem így neveltek. De valahogy nagyon megfogott. Feltöltött. Jó volt. (megint Adrinak örök hála érte:)).
Még annak ellenére is, hogy a szertartás koreográfiáját nem ismertem.

Volt egy része, amikor a pap valami olyasmit mondott, hogy feltárja előttünk hitünk szent titkát.
Ennek én roppant mód megörültem, hogy jaj Istenem, végre, lassan 20 év elteltével valaki megmondja nekem a frankót.
Persze ez így most kissé elbagatellizáltan hangzik, de tényleg nagyon-nagyon vártam.
Úgy éreztem, hogy itt és most valami nagy dolog fog történni.
És tudjátok mi volt a titok?
Az az igazság, hogy fogalmam sincs.
Ugyanis látvalevőleg rajtam kívül mindenki tudta, és ennek hangot adva kórusban mondták el, amiből én egyetlen egy szót sem értettem.
Egyetlen egyet sem!
Szörnyű érzés volt.

Persze később megkérdeztem Adrit, és tényleg jó kis titok, csak úgy ott, megfelelő lelkiállapotban azt hiszem másképp hatott volna rám.

[Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk föltámadásodat,
amíg el nem jösz.
]

[[De ugye nem szó szerint értelmezitek?]]

***

"Az önbizalom nem más, mint egy sikeresen túlélt kockázat eredménye."

Hát kockáztassunk.

február 5, 2009

ez a senki otthona

Táncos szíved, olyan szépen porrá szakasztja a
méltánytalan álmaid. Végtelenül vágysz a lágy dallamokra, öleléstelen kéjére.
Legyél az enyém, az övé, a bárki másé, csak ne pusztulj porrá tavasszal.

„Akarsz,
akarsz-e” álmodozni éggé repülésedről?

 

Puhán
lépdelt a toronytalan terem felé. Sem életében, sem valóságában nem maradt már
eggyé válásnak a nyugalma sem. Nem kell a porrá zúzott határtalan, féktelen
száguldás, nem az áldozat rettegő remegése, magányos futása, hanem a vadász
magabiztos sebessége a cél.

 

Kívánsz
vele mosolyogni? Átölelnéd?

 

Már
nem is vagy semmi, ami benne éghetne el, tudod, hogy tudnál nemet mondani, hogy
jogod volna Nappá égni egy széptelen hajnalon, és a legcsodásabb mégis az az
egészben, hogy nem kell rohannod a végzeted felé. Sétálhatsz is akár. Úgyis
odaérsz.

 

Mindig,
mindig odaérsz.

 

Ez
lesz a veszted. Vagy a megvilágosodásod?

 

Szeretnél,
annyi, de annyi mindent szeretnél, irigységre vágysz, egy múltba hanyatló alak
álmaiba, de mindez a legszebb önáltatásod. Visszamenekülni a kicsi, pici,
ártatlan keménységedbe, amikor nem is tudod, hogy mit akarsz, a tükröd törött
és te, te csak… csak szeretnél nemet mondani, mert az igen súlya ezerszer
nagyobb. Is.

 

Az a szépséges angyal ott,

Ha nem tudnád, mit adott

Hinnél neki szívedből

De tudod már, tükrödből

 

A legsötétebb angyalod

Bármiért is elhagyott

Nem adná az életét

Hát törd meg, törd meg végzetét

 

Legyél úrrá rajta.

 

Vagy
dögölj meg te szajha.

 

február 1, 2009

tény-meg-állapítás

Nem mehetek oda, ahol minden körülmény megadatott, hogy boldog legyek, mert ha ezt ott mégsem találnám meg, félelmetes dolgokra jöhetnék rá.
És ez nagyon, nagyon nyomasztó lenne.