Archive for július, 2009

július 31, 2009

Pinokkió

A kék és sárga tündér segít a kis zöld manónak játéknak.


A kép – eredeti felbontásban, ahol látszódik (olvasható) a lényeg.

Forrás: ld50.hu

Reklámok
július 31, 2009

“törekedjél, hogy ne törjél”

Nem látod magad az arany patakba fúló tévedések között. Megint újabb választások, újabb félelmes döntések között állsz és hiába érzed a semmit, sokkal könnyebb magadba álmodni a magányt, mint véres álom-csatározások közepette hajnalba fulladni a ritmust.
Tönkre-szeretett lépések között földre hullott bor-simogatását várta fényes-fekete lovak között, de hiába mondott élet-igézte szavakat egy eltáncolt éjszakába, ha a messzeség fullasztó érverése nincstelen kályhasátorba vonta suhogósan porlasztott napjait. Csúszások, és ámítások, a homokvár mellett barnulásba égő tested is csak a darazsak sárgáját vonzza már tökéllyé. Reggelre ronccsá született szíved kicsi képekben látja múltad fakó árnyainak fel-fellibbentett függönyábrándjait.
Rózsaszín párnákon meggyújtott cigarettádat fontad szilvává a vízesésben.

Tudom. Tudod. És mégis….

Ha élnél még egy picit, égbe varázsolnád hét színbe tört szívemet.

Tudod. Tudom. És mégis…

Ébredj fel, kérlek.

július 8, 2009

Napraforgó-földekre Nem.

Fukarul megadott hazugságait látod a világnak. Én érpatakokat vágnék Neked legszebb rózsájából a félelemnek, de nem vagy kíváncsi a tátongó barbár-Hamletekre. Pici fényességes tévelygések hozhatnának holnapot, de kígyóvá alvadt ébredésed csak egy kihipózott folt a szivárványon. A mélység vonz, a dicstelenség tántorít, szeretnéd ismerni rejtélyes öntözőit a vízililiomoknak, és csak mész és mész és harcolod a levegőt.

Furcsa, buboréktalan a léted.

Küzdesz, álmodsz, széttépsz, megérted a lét megannyi apró sötétségét, tudnál hova menni és mit csinálni, de könyörtelen szétzúz a félelmed.

Szeretnék Neked mesélni a határtalan napsugárról, a kékeszöld színárnyalatban pompázó párna-mezőkről, de Te csak egy csalánteát kortyolgatva pislogsz rám fekete pilláid mögül.

Múlj oda, ahol semmivé lehetnél, ahol merkúr-kövek virágai sebzik meg aranyhajad selymes-lágy fodrait.

Széttépném. Összeraknám. Elégetném.

de a te döntésed, hát menekülj tovább

július 5, 2009

Adamos

Párját ritkított halhatatlan elképedések. Mámoros
kristályba fulladó életemnek legszebb virággá tett tétovasága. Harcolt,
megálmodott, szétterült károm-határ virágok és Te tudod, hogy kész vagyok
könnyekig szárítani a léted. Mélységekből tántorgó őz-keringőt fújnál, ha
hagynám, hogy pusztulást égess a szivárványba. Buborékok között virító,
mosolygó macska-magányod és a puha illatos pálya-körök között a zöld ital is
futva forrasztja végig az életed. Érzelmed, szíved, fektetett álmokba hulló
paripa-hajnalok táncoló foltjai között messzire repít a félelem. Selyemből
formált bőröd mögött varázsszőnyeggé tákolt falak lappanganak, de ott a
szénakazalban vödörré meredt szerencse-darabok hajtják malmait a messzeségnek.
Kívánj bele bármit a végtelenbe, sorstalan fecsérelj és pazarolj léteket, de
bármivé formál a valóság, ne feledj megmaradni annak, ami lehetnél.