Archive for június, 2009

június 25, 2009

A zene hatása

Még mindig csodálattal pislogok arra a fajta emberi találékonyságra, ami számomra már-már a zsenializmussal határos és amely a világot új, mégis teljesen ismert formákat felhasználva mutatja be számtalan perspektívát kínálva.
Itt van például néhány kép, amik a Zürich Kamarakórus reklámozásának céljából készültek, és amelyek lenyűgözően kutatják a zene hatását a testünkre.
Gondolkozzatok el rajta.

Forrás: Streetanatomy.com

június 22, 2009

Pillanatok

Tessék széjjelszeretni, tessék nem elsietni. Mindennek adott idejét belefektetni, mert igényli, mert csak akkor válik teljessé, ha odateszed azt, ami jár neki.
Ne gondolj tovább egy puszta előre- és hátralépésnél, figyelj oda a részletekben elodázódó giccsre. Értékrendeket szépen sorban a polcra rakva te is tűnj olybár megálmodott valónak, szétesett magánynak, kiégett, kiéhezett, megvárt és megvásott alapokat lerakó ici-pici keselyűnek.
Nem szeretnélek puszta tényekkel vádolni, a valóságot letagadni egyszerű, de próbáltál már mindennél féktelenebb hazugságokat latba vetve széttörni a végtelenséget?
Ha, mintegy egyszerű porlényként szeretnél maradandót marni a homokdűnékbe, keresd meg azt a levetett halott testedet, kérdezd meg tőle, hogy miért nem áll mögötted faggyúszagú matrózként örökkön süvíteni a füledbe léted illúzióinak parányi realitás-darabkáit.

Én tudom, hogy mosolyogtál már éjszaka a halálra ítélt beteg gyógyult hazatérésének örvendezve.
Én tudom, hogy hallottad már a temetőben csiripelő madarak hangját lágyan omlani a fák között.
Én tudom, hogy könnyeztél már véres teste felett az egy perce világra tévedett csodának.
Én tudom, hogy láttad holdfényes, meleg, nyári éjszakán, a vörös hajú, soha fel nem növő gyermek hajóját elsiklani a fák fölött.

Én tudom, hogy te már éltél és éreztél, de tudod te ezt, földvirágnyi illúzióid között?

június 21, 2009

Álomotthon

Ha valaki pár éve (hónapja?) azt mondja, hogy nekem valaha lesz olyan gondolatom, hogy na én ilyen házat szeretnék, vagy hát igen, a gyerekeim szívesen felnevelném egy ilyen helyen, azt hiszem, egy csendes, gúnyos mosollyal lerendezem.
Van azonban, ami mégiscsak ilyesmit vált ki még belőlem is.

Forrás: Néder Melinda – Lakberendező

június 20, 2009

Csajos borzongás

Kis híján úgy kezdtem ezt a bejegyzést, hogy mostanában vonzanak a bizarr alkotások. Ezzel a mondattal csak az lett volna a probléma, hogy már az első szava hazugság, illetve ferdítés lenne: nem csak mostanában. Igazából, már jó régóta.

Egy ideje formálódik bennem a vonzalom olyan képek irányában, amelyek azon túl, hogy a hangulatomra kegyetlen módon hatással vannak, még van bennük valami több, valami formabontó, vagy legalábbis a hátamat megbizsergető, valami égető, érző, akár hatásvadász elemeket felhasználva. Nem elég, ha csak színes, vagy ha csak sötét, legyen groteszk, félelmetesen nevetséges, ijesztő, de mégis fényes.

Legyen olyan valószínűtlenül életszerű.

Miles Aldridge képei, azon túl, hogy végtelenül csajosak, azért ezt egész jól megközelítik.

 

Forrás: http://www.milesaldridge.com/
http://www.whokilledbambi.co.uk/

június 13, 2009

Jeff Thomas – Azuzephre

Tündéri, és mégis kegyetlenül szomorú.
Szívet facsar, könnyet fakaszt, és tetszik, mert pont ugyanazt érzed, mint a kék és sárga kicsi lények.
Szeretni kell, ennyi az egész.
Azt mondják.

Forrás: Azuzephre.net

június 12, 2009

Szánom őt

Szánom őt, mert iszonyúan boldogtalan.
Mert fogalma sincs, mit akar, mit szeretne, hogyan, hogy honnan tart, és hova.
Mert elképzelése sincs saját magáról, a vágyairól, az álmairól, a belső késztetéseinek ok-okozatairól.
Mert nem tudom, hogy az önkontrollja vagy az önismerete csekélyebb.
Mert sarokba szorított vadállatként támad minden egyes szóra, mert minden mögött gonoszságot és fájdalmat okozó(ka)t keres.
Mert annyira fél, hogy bántani fogják, hogy beteges rettegésében még azokat is darabokra próbálja törni, akik fontosak a számára.
Mert képtelen bízni bárkiben is, mert nem hisz senkiben és semmiben, saját magában talán a legkevésbé.
Mert nagyon szeretné, ha szeretnék, de magánya annyira elborítja, hogy még magával sincs együtt, kicsit sem.
Szánom őt, mert annyira nagyon-nagyon kicsi.

Szánom őt, mert gyűlölhetném is.

Szánom, de talán, szeretem.

június 1, 2009

.

;és átlibbenek mint holmi drámai hercegnő egy szigorúan katolikus szappanoperából, irtózatosan apró fekete picsagatyában;