Archive for ‘Nagyonlány.’

január 13, 2016

Inspiráció. Motiváció. Időmenedzsment. Prioritások.

 
 

Ilyen szavak vannak a fejemben.

 
 
relax
 
 

Úgy nagyjából reggel fél 5 táján is, amikor először csörög a tündérzenés ébresztőm.

 

1345014744975902.jpg

 

 

Na jó, igazából el kell, hogy ismerjem, hogy ez így nem teljesen igaz, mert az első csörgés után a szundifunkció gyors lenyomásának meg az ágytárs jobb oldali orrcimpájára nyomott puszinak megfelelő agyterületeim aktiválásától eltekintve sok működést nem mutatok. Na de 11 perccel később!

 

Akkor indul az egész nap.

 

17. kép

 

Többen kérdeztek mostanában az életvitelemről, (hogy hogy lehet az, hogy Kiskunhalason élek és Budapesten dolgozok : )). Ezek a kérdések (illetve a bennem lévő válaszok) sarkalltak ennek a bejegyzésnek a megírására.

 

Nem sokszor írok ide, nem idő hiányában (abban nem hiszek), hanem mert amire ezt a blogot jó 7 éven át használtam, (ti. a szellemi működéseim külső rendszerezésére), azt most inkább belül élem meg.

Ez is egy fejlődési stádium, azt gondolom : )

Mindenesetre mégis úgy érzem, hogy a régi, relatíve széles “olvasótáboromra” és a verseskötetem kapcsán megélt élményekre tekintettel, tisztelettel és hálával visszagondolva, néha azért csak írok ide, ha más nem, hát nosztalgiából.

 
 

tumblr_nv7v7hPoGY1tlxsxro1_1280

 

Nekem belső hűséget találni nehéz.
Márai írja, hogy az ember mindegy, hogy mit mond meg hogyan gondolkodik, a végén úgyis az egész életével felel, hogy kihez, mihez volt hűséges vagy hűtlen.
Hogy mi az, ami tényleg, igazán fontos volt.

 

Nem hiszek a lustaságban, csak a motivációhiányban, és nem hiszek az időhiányban, csak a fontossági sorrendben.

 

tumblr_nkkyz9W3uW1siboy7o1_500

12033244_10206561299527950_4187836398368297766_n

 

502284121_9ca17ed3b9.jpg

 

A fővárosban, egyetemi klinikán vagyok aneszteziológia és intenzív terápia rezidens, közben a vidéki házunkban feliratos meg életfás matricát rakunk a falra, és tervezzük a kerti dézsát, lila liliomok meg lila EKG lesznek a fehér motoromon, angolul oktatok orvostanhallgatókat, lassan meg már németül is fogok, és ma végre lesz futós fülvédőm, úgyhogy többé fülgyulladást sem kapok a kinti futástól, ami persze nem akadályozott meg eddig sem ebben a tevékenységben, csak kicsit rosszabb volt utána (: D), és a tárkonyos csirkeragu leves meg a barackos süti is egyre finomabb, amit csinálok, és kicsit bűntudatom van, amiért nemet mondtam a légzési elégtelenség netes oktatásának videófelvételére, de hát írni kell az infarktusregisztert, meg a volumenterápiát, meg meg kell csinálni a jövő féléves demó-órarendet.

 

Továbbra is tudom persze, hogy egy sejhajjal nem lehet száz lovat megülni.

 

tattoo-design-of-lilies

 

letöltés (4)

 

Ezért vonatozok meg robogózok inkább reggelente.

 

A Halas-Pest táv amúgy is sokkal lassabb lenne lóháton. : )

 

Gondolom, bár nem próbáltam. Még.

 

12207767_10206693749434614_288645399_n

image-330ca0185d645c3dd98597d8540e7716e86302f07f06fcee5911cae779e19f09-V

 

 

image-2f1510fb0837d9b24efe61045dc29236c6f95333d40f56e25849acf822b04353-V

 

 

Reklámok
augusztus 18, 2015

Én és az aszfalt – Ez bizony felvonás

 
 

Mondhatnám, hogy torkomban dobogott a szívem, de ez nem lenne igaz.
 
 
Ott álltál a félig kész ház lépcsőjén, a frissen pirosra mázolt kerítést szemrevételezted (talán arra gondoltál, hogy az izzadságcseppjeink is belekeveredtek a festékbe), én meg csak öntudatlanul bámultan a tengerkék szemed, és közben azon gondolkodtam, hogy miért is izgulok. Talán előre éreztem, hogy valami történni fog.
Hiszen máskor is voltunk már így, máskor is jártunk már a környéken két keréken, messzebb is mentünk már, mint aznap estére terveztük, nem volt semmi különleges.

 
 

4-Sarah-Lezito-best-2013

 
 

Talán csak a helyzet, a felállás, ahogyan mentünk.
Elöl a fekete-arany vadászsólyom, utána a kis piros róka, a sort pedig a zöld villám zárta.
Három különleges élményem, három különleges kötődésem.

 

A Hayabusával minden ízemmel és gondolatommal Hozzád kapcsolódok, a Honda nagy élményeket és izgalmakat adott, de sosem éreztem igazán a sajátomnak (hiszen nem is hozzám tartozik, tudod… én nem is szeretem a piros színt!), a Ninja pedig azt a pulzusemelős szabadságérzetet kölcsönzi, amire csak úgy tudok visszagondolni, hogy igen, ez évekkel ezelőtt, első száguldásra született szerelem.

 
 

tumblr_mgdidcqLAj1qgolyao2_1280

 
 

Bevettünk pár kanyart, elbeszélgettünk egy-két rendőrrel, volt néhány útgyűrödés, hát igen, csak a szokásos, a mi szokásos adrenalinadagunktól mások szíve megremegne, de nekünk még csak a kezünk sem.

 
 

Ilyen az, ha valaki, aki a motoron háttal ülve lazán megy 200 km/h felett és valaki, aki egy tömeges baleset közepén csak annyit kérdez, hogy na melyiknek kezdjünk el segíteni, megfogja egymás kezét.

 
 

Aztán jött egy hiba az aszfalton, és a kis róka első kereke megugrott.
A kormány vad szitáló mozgásba kezdett, én pedig minden küzdelem ellenére elvesztettem az uralmamat a gép felett.

 

Egy koppanás az aszfalton, utána egy másik, aztán már csak azt érzem, hogy csúszok és még mindig nem állok meg.

 

Az égett bőröm szaga, a romos ruháim (megérte az a több százezer forintot, amit belefektettem…), a gyönyörű fehér-rózsaszín virágos bukósisak darabjai a földön, a remegő kezed, az aszfaltra dőlt motorok, a cigaretta, a megálló autók, az elhangzó mondatok (“én mentőorvos vagyok, hozzám nem kell mentőt hívni”), az anyukád arca, az apukám hangja a telefonban… (“Kislányom, a kötél az mégiscsak olcsóbb lenne”) mind-mind összemosódtak egy diffúz érzéskavalkáddá, amik később aztán nem hagytak aludni.

 
 

De bennem akkor is dolgozott egy érzés, egy mondat, ami aztán, az adrenalintól megfakultan érzékelhető világban testet is öltött:

 
 

Mehetek még egy kört a Ninjával?

 

 
 

Kawasaki-CS_001-Print1

 
 

És mentünk is.

 
 
 
 

 
 
 
Köszönet Cukinak, mindenért, és Dodzsinak, nagyon.
 
 

július 12, 2015

A lélek? Az csak elektromosság.

 
 

Ugye?

 
 

És akkor nincsen Isten, és nincsenek célok és nincsen nagy magasztosság sem, csak egy múlandó kis semmi áramkor.
Mármint hogy áramkör.

 
 

01

 

Hogy ezt egy apró kis szimbolikával (megtestesült, brutál jól kidolgozott érzelemanókkal) jelenítjük meg, az még hagyján, magában ennyivel a Pixar legújabb filmje, az Agymanók is csak a hozzám hasonló, pszichológusok és önmegvalósítók között szocializálódott, értelmiségi önkeresőket fogja meg, de bízom benne, hogy itt ennél azért többről van szó.

 
 

02

 

Na nem mintha én ennyivel már ne lennék teljesen elégedett, a két kedvenc pasim (ti. a szerelmem és tesóm) között ülve hüppögtem a moziban, amikor a képzeletbeli vattacukor-barát – aki amúgy karamellás cukrot sír – feláldozta magát Derűért (tudjátok, libabőr, meg könnyek, meg ami csak ilyenkor tőlem elvárható), miközben az egyik srácom beleszürcsölt a kólájába, a másik meg kijelentette, hogy ennyire azért nem kéne húzni.

 
 

03

 

Mégis azt gondolom, hogy ebből kultmese lesz lett. Nyilván kell hozzá egy adott hozzáállás és lélektani állapot, és az sem árt, ha az ember épp a személyiségszigetei újraépítésén dolgozik, mert akkor még azonosulni is bőven tud, de ha simán csak a 10 évesnél valamivel idősebb, absztrakciókra már valamilyen szinten képes lánylelkűek kedvence lesz, akkor is adott a világnak.

 
 

04

 

Sóhajokat, és kacajokat, bőven.

 
 

INSIDE OUT – Anger, Fear, Joy, Sadness and Disgust look out upon Riley's Islands of Personality. ©2015 Disney•Pixar. All Rights Reserved.

 

És Bánat szerepe sem elhanyagolható.

 
 

05

 

Nem véletlen, hogy a két főszereplő érzelem haj- és szemszíne megegyezik.

 

06

 
 

Kitaláljátok, hogy milyen?

 
 
08
 
 

Kék…

 
 
 
 
Inside Out
 
 

március 28, 2015

Szombat délutáni szabad asszociációk

 
 

“Azért az durva, hogy neked mindig ezek az autisztikus, nekem meg a nárcisztikus beütésű pasik jönnek be.” – mondja a pszichológus barátnőm, és beleszürcsöl a koktéljába.

 
 

large (7)

 
 

Engem meg csak úgy simán szórakoztat, ahogy a kissrác olyan révetegen mered a semmibe.

 

Na nem arról van szó, hogy ne tudna ő beszélni.
 
Csak hát nem akar.

 
 

large (8)

 

Tudod, lassan elfogadom, hogy mi mindig kívülállók maradunk.

 
 

large (10)

 

Mert valahol az őrület és a mély érzelmek határán az egész olyan gyönyörűen elmosódottá válik.

 
 
girly-bike
 

Én nem fogok Neked evidens dolgokról papolni, csak azért, hogy okosabbnak tűnjek.

 
 

11018865_400876993419215_8234962011270040381_n

 

És akkor felvillan egy semmiszerű, hasító mondat az elmeosztályról:

 

“Ha adsz egy cigit, nem mondom el, mit hallucinálok”

 
 

Oké, édes, csak gyere közelebb, hadd fújjam még át a fekete füstöt a tüdődbe.

 
 
alice_peter_pan_crossover__by_angeelous_dc-d5qegxg
 
 

De most komolyan, ha délután 3-ig nem ír, elkezdek kiskutyás hirdetéseket nézegetni a neten.

 
 

 
 

Istenem, bárcsak már hétfő lenne.

 
 
 
 
 
 

Köszönet: MLilla, BGábor, weheartit, marabublog

 
 

március 8, 2015

1300 cm3

 
 
kettő (néha egy…) kerékre osztva azért egészen különleges élményt tud nyújtani, pláne ha az ember lányának sejhaja alatt van.
 
 
Fiktív sebességek, fiktív trükkök.
 
 
Hidegben nem tapad úgy a gumi, bébi.
 
 

január 18, 2015

Szürke szombaton

 
 
Járkálunk körbe-körbe a városban, és tényleg nem történik semmi. Nincsenek jó koncertek, nincsenek izgalmas emberek, a város pang, lagymatag zajok úsznak szét a szélben, és keresünk egy hiábavaló karaktert, egy valóságtól igazán szét nem fosztott, de halványan azért foszlott lelket, aki mellett úgy érezhetjük, hogy élünk.
 
A kocsma felső szintjén üldögélünk. Komoly dolgokról beszélgetünk. Pszichológia. Orvostudomány. Az ovisok lendülete. Az orvosok lelkülete. A másik sarokban lévő asztalnál három srác ül.
Melyiket választanád?
 
– Aki szemben ül – mondjuk egyszerre mindketten. Pedig a másik még talán helyesebb is. De benne van valami. Valami meg nem magyarázható szomorúság által ébresztett elképesztő vonzás. Olyan kiábrándult. Olyan szürke.
 
Kb. 30 éves lehet. Magas. Vékony. Barna szemei vannak. Fogalmam sincs, mivel foglalkozhat, de mást akar csinálni. Nem művész, ahhoz valahogy anyagiabb a kisugárzása, de mégis van benne valami mélység.
Tudná, hogy miről beszélsz. Tudná, hogy mit kérdezel.
 
– De soha nem válaszolna igazából – csüggedünk el szomorúságunkban, hogy a srác, amikor észrevette, hogy bámuljuk, látványosan hátat fordított.
 
– Nem kérdezzük meg tőle, hogy igaz-e bármi abból, amit feltételezünk róla? Csak úgy, a kíváncsiság kedvéért. – Nem. Ő olyan ember, akit meg akarsz ismerni. De hát mi nem mehetünk oda hozzá. Mi lányok vagyunk.
 
 
 
És az éjszakai buszon már csak az idegen srácok jelenléte tud feldobni.
Persze még az sem igazán.

 
 

október 10, 2014

 
 

“Ugye vállalod,

 
 
url
 
 

ha varázsolni kell?”

 
 
 

május 19, 2014

Hétfő van

 
 

Hétfő van, reggel van, alvás van, zabkása van, domestos van, akut veseelégtelenség tanulása van, napfény van, örömködés van, lányok vannak, kangoo van, hajmosás van.

 
 

h01

 
 

h02

 
 

h03

 
 

h04

 
 

h05

 
 

h06

 
 

h07

 
 

h08

 
 

h09

 
 

h10

 
 
 

A világ egy olyan hely, ahol elvesznék veled minden nap.

 
 
 

weheartit

 
 

május 17, 2014

Bájdövéj – A váci út közepén lerobbanó autóktól az odasült spárgán át a testfestésig

 
 

Ez egy tipikus lillablog-bejegyzés lesz, mutatok Nektek képeket, amik megtetszettek, írok róluk pár hangzatos, de a figyelőbb olvasó számára igencsak felszínes mondatot, azután elhintek pár álönsajnáló mondatot, amit komolynak ható filozófiai keretekbe rakok, de igazából csak azért osztom meg, hogy elmondhassam, hogy én amúgy iszonyú fini spárgát főztem ma, fokhagymával, fehérborban,

 
 

BN_WatchTheBirdie_01.jpg

 

csak épp elrághatatlan lett első lendületre, úgyhogy másodikra oda is égettem egy részét.
De ami épen maradt, az finom és puha.
 
Klassz, mi?

 
 

02

 

Nyilván be kell számolnom arról is, hogy tegnap a Váci út közepén, az egyik lámpánál a belső sávban MEGÁLLT az autóm, ami sokkal kevésbé lett volna vicces, ha Zita nem ül mellettem. Mondjuk az is érdekes érzés volt, amikor felhívtunk pár nagy és okos és tapasztalt, és mammutvadásznak igazán mammutvadász ismerősünket (meglepő módon felnőtt férfiakat, Sanyit, Apát satöbbi :)), és a kétségek közé nagy, de cinikus lendülettel zuhanó kérdésünkre (mégpedig hogy MOST MI AZ ISTENT CSINÁLJUNK?), csak üres csendek voltak a válaszok.

 
 

03

 

Közben így, hogy kellemes (bár némiképp tagadhatatlanul füstös bukéjú) spárgaillat lengi be a lakást, eszembe ötlik, hogy ki kéne találni, hogy hogyan is kössem össze kalandos életem ívének szellemes meséjét a 2012-es testfestő világbajnok, Johannes Stötter alkotásaival, hisz végülis erről szól a poszt, vagy mi.

 
 

04

 

Bevillan a tegnap reggel, a megélt közelség, meg a budai panoráma, és a sokfelől élő esztétika kapcsán akár fel is hozhatnám, hogy hát igen, ezek a képek csodásak…

 
 

SONY DSC

 

Csodásak, persze, emberek vannak rajtuk, hús és vér testek, van benne valami valódiság, amitől közelivé válik, de hogy ezek szépek, azt nem mondanám egyértelműen.

 
 

06

 

Talán inkább a technikai kivitelezés, a bravúr tetszik benne.
És itt megint beugrik Palásti tanár úr mondata, amit amúgy Kant írt le, de a 2007-ben a kiskunhalasi Bibó István Gimnázium hatévfolyamos osztályában végzettek már mindenképpen a Tanár úrhoz fogják kötni.
 
Hogy “szép az, ami érdek nélkül tetszik.”

 
 

07

 

És a közelség, az nekem tetszik, nagyon.

 
 
 
 
Köszi Tádénak és Sanyinak és Apának, hogy végül megmentettek, és Zitának, hogy lehetett vele nevetni és még fagyit is kaptam tőle : )
És Szirminek is az affinitásért : )
És Johnannes Stötternek, hogy alkot : )
 
 

március 28, 2014

A halmaz, amely nem része önmagának

 
 

„Ohó álljunk csak meg. Ön azt mondja, a rögeszmém, hogy őrült vagyok. De hiszen tényleg az vagyok, az imént mondta. De hiszen akkor ez nem rögeszme, akkor az egy logikus gondolat. Tehát nincs rögeszmém. Tehát mégse vagyok őrült. Tehát csak rögeszme, hogy őrült vagyok, tehát rögeszmém van, tehát őrült vagyok, tehát igazam van, tehát nem vagyok őrült. Mégiscsak gyönyörű dolog a tudomány!” Karinthy Frigyes

 
 

És akkor megszólal egy hang.

 
 
 

red-balloon-boy

 

Egy nap majd megérted.
Egy napon majd tényleg megérted, hogy miért lép ki az ajtódon, vissza sem nézve, rád sem pillantva, egy suta elköszönömmel, egy örökre elrévedő, semmilyenszerű intéssel, lepkepillogó, sóhajtalan búcsújával.

 
 

tumblr_m8ndu8cZfc1r6wq0jo1_500

 

És nem csak megérted, meg is fogsz neki bocsátani.

 

– Mondja bennem az a valaki, aki nem fél.
 
Hogy ez az egész teljesen rendben van, hogy mindennek így kell mennie, ahogy megy, mert oké, hogy végtelen szabadságot kaptunk a Jóistentől, még a halál szabadságát is, de azért azt nem fogja ám hagyni, hogy igazán nagy baj legyen, már úgy hosszú távon, karma meg kiélés meg a jó ég tudja, milyen szövevényeken át, de fogja a kezünk.

 
 

asp_620_6iteletnap_erveles

 

Vagy a fejünk. Vagy a szívünk.
Vagy valamit csak már, na.

 
 

artworks-000057620068-2th840-original

 

Az egész személyiségem egyik meghatározó alapélménye az, hogy meghalunk, hogy a gyerekek is meg tudnak halni, hogy sokszor hiába minden, nem vagyunk mindenhatóak, és történhetnek és történnek is olyan dolgok, amik egyszerűen csak úgy nem voltak benne a pakliban.

 

Legalábbis mi azt hittük.

 
 

balloon-balloons-dress-h3rsmile.tumblr.com-happiness-happy-Favim.com-49804

 

Ezt a bejegyzést amúgy nem annak szánom, hogy bárkinek az arcába vágjam a tragikumok sajgó valóságát, és nem is azért írok, hogy meggyőzzem akár magam arról, hogy amúgy biztos van valami gondunkat viselő, ha nem is fószer, de legalábbis Erő, aki nem hagyja az entrópia erejét érvényesülni, hanem célzott irányokba segít minket, csak igazából úgy fura belegondolni az egészbé, hogy mi miért van.

 

És azt hiszem, ezzel a miért szóval meg is lett a mondanivalóm kérdeznivalóm lényege:

 

A miért az az okra kérdez rá, vagy a célra?

 
 

 
 

Egyébként, ha tudjátok a választ, lécci, ne mondjátok el.

 
 
 

 
 
 
 

“You see her when you close your eyes
Maybe one day you’ll understand why
Everything you touch surely dies”

 
 
 
 

Amúgy meg:

 
 

asp_620_8_russelparadoxon

 
 


A 10 legmenőbb matematikai eredmény