Archive for ‘Fényfoltjaim.’

január 13, 2016

Inspiráció. Motiváció. Időmenedzsment. Prioritások.

 
 

Ilyen szavak vannak a fejemben.

 
 
relax
 
 

Úgy nagyjából reggel fél 5 táján is, amikor először csörög a tündérzenés ébresztőm.

 

1345014744975902.jpg

 

 

Na jó, igazából el kell, hogy ismerjem, hogy ez így nem teljesen igaz, mert az első csörgés után a szundifunkció gyors lenyomásának meg az ágytárs jobb oldali orrcimpájára nyomott puszinak megfelelő agyterületeim aktiválásától eltekintve sok működést nem mutatok. Na de 11 perccel később!

 

Akkor indul az egész nap.

 

17. kép

 

Többen kérdeztek mostanában az életvitelemről, (hogy hogy lehet az, hogy Kiskunhalason élek és Budapesten dolgozok : )). Ezek a kérdések (illetve a bennem lévő válaszok) sarkalltak ennek a bejegyzésnek a megírására.

 

Nem sokszor írok ide, nem idő hiányában (abban nem hiszek), hanem mert amire ezt a blogot jó 7 éven át használtam, (ti. a szellemi működéseim külső rendszerezésére), azt most inkább belül élem meg.

Ez is egy fejlődési stádium, azt gondolom : )

Mindenesetre mégis úgy érzem, hogy a régi, relatíve széles “olvasótáboromra” és a verseskötetem kapcsán megélt élményekre tekintettel, tisztelettel és hálával visszagondolva, néha azért csak írok ide, ha más nem, hát nosztalgiából.

 
 

tumblr_nv7v7hPoGY1tlxsxro1_1280

 

Nekem belső hűséget találni nehéz.
Márai írja, hogy az ember mindegy, hogy mit mond meg hogyan gondolkodik, a végén úgyis az egész életével felel, hogy kihez, mihez volt hűséges vagy hűtlen.
Hogy mi az, ami tényleg, igazán fontos volt.

 

Nem hiszek a lustaságban, csak a motivációhiányban, és nem hiszek az időhiányban, csak a fontossági sorrendben.

 

tumblr_nkkyz9W3uW1siboy7o1_500

12033244_10206561299527950_4187836398368297766_n

 

502284121_9ca17ed3b9.jpg

 

A fővárosban, egyetemi klinikán vagyok aneszteziológia és intenzív terápia rezidens, közben a vidéki házunkban feliratos meg életfás matricát rakunk a falra, és tervezzük a kerti dézsát, lila liliomok meg lila EKG lesznek a fehér motoromon, angolul oktatok orvostanhallgatókat, lassan meg már németül is fogok, és ma végre lesz futós fülvédőm, úgyhogy többé fülgyulladást sem kapok a kinti futástól, ami persze nem akadályozott meg eddig sem ebben a tevékenységben, csak kicsit rosszabb volt utána (: D), és a tárkonyos csirkeragu leves meg a barackos süti is egyre finomabb, amit csinálok, és kicsit bűntudatom van, amiért nemet mondtam a légzési elégtelenség netes oktatásának videófelvételére, de hát írni kell az infarktusregisztert, meg a volumenterápiát, meg meg kell csinálni a jövő féléves demó-órarendet.

 

Továbbra is tudom persze, hogy egy sejhajjal nem lehet száz lovat megülni.

 

tattoo-design-of-lilies

 

letöltés (4)

 

Ezért vonatozok meg robogózok inkább reggelente.

 

A Halas-Pest táv amúgy is sokkal lassabb lenne lóháton. : )

 

Gondolom, bár nem próbáltam. Még.

 

12207767_10206693749434614_288645399_n

image-330ca0185d645c3dd98597d8540e7716e86302f07f06fcee5911cae779e19f09-V

 

 

image-2f1510fb0837d9b24efe61045dc29236c6f95333d40f56e25849acf822b04353-V

 

 

március 31, 2015

“Élet korlátok nélkül” – Lábak nélkül, Fénnyel a hátamra varrva

 
 

Ha ez egy facebookos bejegyzés lenne (amit amúgy majd tervezek csinálni belőle), akkor valami okosalkalmazáson keresztül azt olvashatnátok, hogy “Lilla befejezett egy könyvet. Nick Vujicic: Élet korlátok nélkül – Ötletek egy teljes élethez” és a kicsit igényesebb, Paulo Coelhonál és Oravecz Nóránál azért komolyabb mélységekre éhező közönség csak legyintene: Hagyjuk már.

 
 

Nick_surf

 
 

Most tényleg, itt van ez a végtagok nélkül született, ausztrál csávó, aki ugyanazt mondja, mint minden new age-es kollégája, csak épp ő 180 cm helyett kb. 100 cm magasságból beszél, és mi mindezt lazán bekajáljuk, ja, mármint hogy hiszünk neki?
 
Mármint sajnálom meg minden, de lássuk be, azért sok újat nem mond.
Ugye?

 
 

Vagy mégis?

 
 

hqdefault

 
 

Nem tudom. A részemről van egy nagy adag kritikus hozzáállás, meg irónia, amivel egy ilyennek általában már neki sem állok (töredelmesen bevallom, 16 évesen azért még Coelhót is olvastam, hm…), de ez a srác, ez a Nick, a humorával, hitelességével valahogy megfogott.

 

Nyilván referenciapont is, persze, van, akinek nálam bőven rosszabb, de amilyen könnyed szellemességgel közelíti meg a saját hiányait és hitét, az olyan igazán egyszerűen szép és erőt adó.

 

Egy csirkecsontra emlékeztető izé van a lába helyén, szörfözik, járja a világot, biztatja az embereket és van egy gyönyörű felesége, akivel már a második babájukat várják.

 
 

nick

 

Igaz, hogy sosem tudja a karjaiba zárni, de meg tudja ölelni őket.

 

És azt hiszem, ez az, ami lényeges.

 
 
 

A Fényt sem tudod elkapni, mégis minden pillanatban érzed a jelenlétét.

 

Még éjszaka is.

 
 

images

 
 

Nem véletlen írattam a hátamra, a második nyakcsigolyám magasságába.
 
Ott lépnek ki ugyanis a légzésért felelős idegek, tudjátok.

 
 
 
 
LifeWithoutLimbs

március 28, 2015

Szombat délutáni szabad asszociációk

 
 

“Azért az durva, hogy neked mindig ezek az autisztikus, nekem meg a nárcisztikus beütésű pasik jönnek be.” – mondja a pszichológus barátnőm, és beleszürcsöl a koktéljába.

 
 

large (7)

 
 

Engem meg csak úgy simán szórakoztat, ahogy a kissrác olyan révetegen mered a semmibe.

 

Na nem arról van szó, hogy ne tudna ő beszélni.
 
Csak hát nem akar.

 
 

large (8)

 

Tudod, lassan elfogadom, hogy mi mindig kívülállók maradunk.

 
 

large (10)

 

Mert valahol az őrület és a mély érzelmek határán az egész olyan gyönyörűen elmosódottá válik.

 
 
girly-bike
 

Én nem fogok Neked evidens dolgokról papolni, csak azért, hogy okosabbnak tűnjek.

 
 

11018865_400876993419215_8234962011270040381_n

 

És akkor felvillan egy semmiszerű, hasító mondat az elmeosztályról:

 

“Ha adsz egy cigit, nem mondom el, mit hallucinálok”

 
 

Oké, édes, csak gyere közelebb, hadd fújjam még át a fekete füstöt a tüdődbe.

 
 
alice_peter_pan_crossover__by_angeelous_dc-d5qegxg
 
 

De most komolyan, ha délután 3-ig nem ír, elkezdek kiskutyás hirdetéseket nézegetni a neten.

 
 

 
 

Istenem, bárcsak már hétfő lenne.

 
 
 
 
 
 

Köszönet: MLilla, BGábor, weheartit, marabublog

 
 

március 26, 2015

Érezd a Fényt

 
 
 

 
 
 

Nincsenek szavaim.
 
 
 
varunk
 
 
Nem vagyok Fény, csak szeretném szeretni.

 
 
 

január 22, 2015

Álmomban

 
 
ent voltam.
És egy hétig tartott az öngyilkosságom.
Ami miatt szabit kellett kivennem.
És tökre sajnáltam, hogy erre kell elhasználni.
De hát én már nem akartam ent lenni.
Újra emberré akartam válni.
És csak így lehetett.
 
 
 

január 21, 2015

 
 

félistenek közé
gyere te gyermek
felel a felnőtt:
én oda nem megyek

 
 
 

hisz’ csak ott élhetek
ahol szabad lehetek

 
 

január 18, 2015

Szürke szombaton

 
 
Járkálunk körbe-körbe a városban, és tényleg nem történik semmi. Nincsenek jó koncertek, nincsenek izgalmas emberek, a város pang, lagymatag zajok úsznak szét a szélben, és keresünk egy hiábavaló karaktert, egy valóságtól igazán szét nem fosztott, de halványan azért foszlott lelket, aki mellett úgy érezhetjük, hogy élünk.
 
A kocsma felső szintjén üldögélünk. Komoly dolgokról beszélgetünk. Pszichológia. Orvostudomány. Az ovisok lendülete. Az orvosok lelkülete. A másik sarokban lévő asztalnál három srác ül.
Melyiket választanád?
 
– Aki szemben ül – mondjuk egyszerre mindketten. Pedig a másik még talán helyesebb is. De benne van valami. Valami meg nem magyarázható szomorúság által ébresztett elképesztő vonzás. Olyan kiábrándult. Olyan szürke.
 
Kb. 30 éves lehet. Magas. Vékony. Barna szemei vannak. Fogalmam sincs, mivel foglalkozhat, de mást akar csinálni. Nem művész, ahhoz valahogy anyagiabb a kisugárzása, de mégis van benne valami mélység.
Tudná, hogy miről beszélsz. Tudná, hogy mit kérdezel.
 
– De soha nem válaszolna igazából – csüggedünk el szomorúságunkban, hogy a srác, amikor észrevette, hogy bámuljuk, látványosan hátat fordított.
 
– Nem kérdezzük meg tőle, hogy igaz-e bármi abból, amit feltételezünk róla? Csak úgy, a kíváncsiság kedvéért. – Nem. Ő olyan ember, akit meg akarsz ismerni. De hát mi nem mehetünk oda hozzá. Mi lányok vagyunk.
 
 
 
És az éjszakai buszon már csak az idegen srácok jelenléte tud feldobni.
Persze még az sem igazán.

 
 

január 3, 2015

Ó, te, te

te nem vagy elég boldogtalan

hogy a szívembe zárjalak

november 23, 2014

Idő

 
 
Minden pillanatom ott remeg a karjaidban
Zenés elomlásom kábultan máshol van
Ahogy felpillantasz
És én könnyezem
Remegő térdre imákért
Csak érted ereszkedem
 
Körbenéztél. Minden olyan steril volt. Hideg semmilyen, régien új, elomlóan magányos, rettegően jeges. De élet volt benne. Cseppnyi-sugallatnyi, és minden beterített a mosolyod! És ahogy a nyakadba szúrták azt a rózsás színű tűt és átitatta bőrödet a sárga elmúlás-ígéret, én egy pillanatra sem hittem benne, hogy lesz olyan nap, hogy többé nem szürkül rám a szemed.
De eljött.
 
És nem énekeltél már
És minden szavadban ott volt a nyár
Pedig még tavaszlott
De te siettél
Az életből
Amennyit lehetett
Még gyorsan elvettél
 
 
Aztán búcsúzó nélkül távoztál
És szívemben elmúlt már minden nyár
És csak most jöttem rá, félszegen gyászolva
Hogy nem véletlen az a déli óra
Az a köszönés nélküli repülés
Az a kopasz ember, a kopogás, a felejtés
 
Mind a nagy terv része volt
Minden lelkeket csiszol
Mert ha formás gyémántra vágysz
Gyémántcsepp-folyó véredre találsz
Ami a csontodig bevág
De az ölelés az igazi világ
 
Amikor éjjel arra ébredek
Hogy valaki más megfogja a kezem
És a bűntudatnak csak langy lángját hiszem
Mikor sápadtan azt érzem
Hogy már nem cserélném el az életem
Hogy lássam még a szemed
 
 
Egy utolsót pillantani
 
 

november 3, 2014

 
 
mért akarsz te mindig nyerni
a sötétbe velem együtt bemenni
a táncokat a legsutábban várni
a kicsiny kis köröket
örökre meglátni
 
miért akarsz te mosolyogni
elhinni, hogy annyi nyomnyi
pusztánál többet ér a sok
kicsiny, éhes farkasok
amik a lelkedben laknak
és téged tönkre fagynak
 
miért hiszed a semmiséget
miért vársz minden istenséget
tágra zárva, kéjt álmodva
cseppnyi létem ide s tova
elmúlt, mikor megszülettem
benned égni már nem mertem
elbújtam és szürkén hittem
 
hogy amiért mindent tettem
az tényleg ott van a szemedben
pedig elmúlt, mielőtt hirdettem
hogy fény lakik a szívedben
 
 
de csak egy színtelen
nem, nem,
tényleg nem