Archive for február, 2011

február 27, 2011

Egy éve

Sötét és semmibe nem vehető az önhazudáson átsejlő, magányos igazság. Még szerencse, hogy az üzenetek sosem érnek célba, a jeleket nem olvassa senki. Különben baj lenne, úgy hiszem.
Nincs szükségünk vágyódásra, csak unottan öklendezünk a kötelező kötélbe fonódás körvonalait rajzolgatva. Pánsípok szólnak az éjben, és félünk szabadok lenni. Világunk vár a megváltásra. Élményt könyörgünk a semmitől. Rettegünk, önzünk.

Néha-néha felcsillan még, hogy lehetnék benned szép…

De az az igazság, hogy már ezt is egész rég feladtam.

Talán úgy egy éve.

Reklámok
február 26, 2011

Fej nélküli lányok

 

A fejed felesleges. Az arcod unalmas.

 

 

Minket csak a tested érdekel.

 

 

Esetleg, ami rajta van.

 

 

 

Mondogatom, hogy ha lesz egy gyermekem, és először lesz értelmes gondolata, vagy könyvet vesz a kezébe, jól megverem, ha még egyszer, akkor még jobban (csak ilyen pavloli célzattal), hiszen “boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa”, de azért a hét éves öcsémnek lelkesen tanítgatom Rudyard Kipling “Ha” című versét vagy épp Reviczky Gyula “Magamról”-ját.

 

 

 

A világ tele van szépséggel, és mi ezért bármit készségesen feláldozunk.

 

 

 

Nem baj, hisz a kapcsolatoknak miért is lenne oka…

 

 

 

Elegem van az értelem illúziójából, és mégis szeretnék élni.

 

És  ez a kedvencem, a fejtelen képek közül:

 

 

 

A világ tele van furcsa felnőttekkel.

Lehet, hogy én is az vagyok?


 

Képek forrása: 1 2

február 25, 2011

Gondolkodtam.

Lehet, hogy a magzatvíz miatt van az egész.

Amúgy is, minden gyermek az édesanyja vérét ontja, mikor megszületik. Van ebben valami bizarr.

 

Úgy szeretnék jóban lenni veled.

február 25, 2011

Víz alatt

 

Vizes jegy vagyok. Lehet, hogy ezért, lehet, hogy karmikus okokból, lehet, hogy a  génjeim miatt, vagy lehet, hogy simán csak úgy, de rajongok a vízért.

 

 

Tomohide Ikeya japán származású művész. Ez már alapvetően sejtet valamit, hát még ha az ember jobban belemászik a munkásságába.

 

 

 

Fulladjunk egymásba, csak nehogy elfelejtsünk közben levegőt venni.

 

 

 

Forrás:

1
2

február 23, 2011

sima?

 

Mindig, minden sima
Felül futott utad
Jelölöd ketté tört hervadással
S szánalmat könyörgő vijjogással
Toldalékok nélkül kortyolsz múltat
S minden színváltozás kicsit untat
De nem tudsz szabadulni tőle

 

talán nem is akarsz

február 18, 2011

Meseházak

 

Korábban volt egy bejegyzésem arról, hogy hova szeretnék költözni.

https://sarwynblog.wordpress.com/2010/12/04/ide-koltozom/

Most támadt pár új ötletem.

 

 

Ha a koponyacsontjaimon belül egy mesében élek, kívül miért ne látszódhatna ez?

 

 

Egyelőre persze marad a színes koliszoba, meg a festett napraforgók, de egyszer az udvaromban nőni is fognak.

 

 

 

És egy FONTOS dolog, ami nem meseház-vonatkozásban kerül ide, de ha már én tudom, fontosnak tartom, hogy átadjam Nektek is a mai napon megszerzett tudásom: borsmentás kézzel NE nyúljatok a szemetekbe! Nem valami jó érzés.

Ennyi!

Legyen szép a hétvégétek.

 

Forrás: 1

február 18, 2011

a holnap emléke

a napfény emléke foltot hagy szívemen
rettegő imában kérdésem nem lelem
ha beléd hallhatok fojtó reggelen
a lelkembe csípett űr vad magányt terem

az ízeidtől nem látom a tegnap zajos fényét
és könnyesre izzadtam a holnap puha tényét
és elképzeltem százszor arcod sekély végét
kicsi, elnyűtt giccsed édes értelmetlenségét

de még mindig nem látok szerkezetet az Egészben

február 17, 2011

Alku

Írok egy szép verset, rólad, akár, ha szeretnéd, vagy mesét, történetet, novellát,
cserébe megtaníthatnál kenyeret vágni.

Mit szólsz?

február 13, 2011

Fontos üzenet.

 

 

 


Forrás:

1

2: Flickr

február 13, 2011

Rabom

 

Ütemről ütemre ismételgetve saját szabályaim szétesését élvezem kéjesen, ön-sajnálva, fáradtan remélve. Nehéz a magam olcsó rabjának lenni, a kereteket szögesdrótba foglalva félni, a gondolatgörcsöket táncolva halálba imádni. Az elérhetetlenség megannyi vágytalan támaszt ébreszt, és minden nap újra szembenézhetnék a véresre szeretett, kereső kezek csontvonalával, ha volna bennem még egy cseppnyi tartás. De nincs. Elveszett. Már réges régen.