Archive for szeptember, 2013

szeptember 27, 2013

“Hordd magadon a kedvenc regényed”

 
 

Jó, mondjuk adott esetben elég nehéz dolgom lenne, ha csak egyet lehetne választani, de ha az ÖSSZES, általam hőn kedvelt könyvből, illetve irodalmi műből lehetne ruhát csinálni, akkor jó darabig nem lenne gondom az öltözködésre.

 
 

be5797145ddcdc61345e364c6b8e3ce7-e1380022521345

 

Szabadjára engedve a fantáziámat elképzelem Zorbász kötélpályáját a bugyimon. És a kis herceg bárányát a zoknimon.

 
 

suit1

 

És Vonnegut bokononista gondolatait a köntösömön. És Poe Annabel Lee-jét a kabátomon.

 
 

d3e247f7b9acbc4de88986faaffc2a27-e1380022532694

 

És Jonas piros szánkóját a pulcsimon. És Szabó Magda miatt a Für Elise kottáját az övemen.

 
 

13d2fceabdf70573d976d99238791c80-e1380022484442

 

És Popper Péter játékos bemutatkozását a trikómon. És Csáth Géza Ópiumjából részleteket a kesztyűmön.

 
 

L-1058-3T

 

És Kosztolányi Boldog szomorú dalát a sálamon. És annak leírását a hálóingemen, ahogy Margarita várakozik.

 
 

07d9549fa579d86d50cdd984474d64ac-e1380022469389

 

És Lolita mosolyát a kalapomon. És azt a versikét, amit Kisdarázsnak mondott mindig az apukája, a harisnyámon.

 
 

Y-5004-3T

 

És persze az esernyőmről Anna Karenina sem hiányozna a vasútállomáson…

 
 

Ahh. Úgy néz ki, mára megvan a gondolatprogramom : )

Forrás

szeptember 26, 2013

Nem emlékszem,

 
 

hogy ezt posztoltam-e már.
 
Úgyhogy most mindenképpen.
 
 
artist-1mpxmplmf-111696-496-700_large
 
 
Amúgy a legutóbbi versem a mentős nadrágom zsebében maradt.
 
 
Költészet az egész élet!
 
 

szeptember 24, 2013

 
 
“A cselekvés előtt érzett bűntudat… az erkölcs.”
 
Amúgy meg bokononista lettem.
 
 

szeptember 12, 2013

Jamais vu.

 
 

large

 
 

481877_10151261562698442_190470114_n

 
 

Amúgy a két gondolat nyilván nincs összefüggésben egymással.
 
L’art pour l’art önsajnáló vagyok.

 
 
 

szeptember 11, 2013

Lakásban lakás – katarzisom szeretettel

 

Mentatea. Táboros pulcsi. Még üresek a falak. De tudom már, hogy mi lesz rájuk festve.
 
Szavak. Szépség.
És Klári csinálja.

 

Az a jó a lakásban lakásban, hogy van hova rakni a ruháid.
Meg lehet banánpudingos sütit sütni.
Meg rá lehet ülni a wc peremére.
 
És mindezt (de legfőképp a leülést) anélkül, hogy attól félnél, hogy a szemészetnek álcázott nőgyógyászaton kötsz ki napokon belül.
És ez valami üdítő.

 

Azt hiszem, el tudom képzelni, hogy esténként látogatóim legyenek.
Meg néha nappalonként is.
 
Gondolatokkal, érzésekkel, ütközésekkel.

 

Tudjátok, ilyen századforulós szalonjelleggel. Vizitelősen. Teázósan.

 

Koffeinnel. Néha borral.
Egyszer filmmel.
Máskor könyvekkel.
Néha sírással.
És talán szemekkel.

 
 

“és ha az ember nem bírja a katarzist huzamosabb ideig, én akkor is lábon hordom ki”

 

nyilván Joby : )

 
 
 

large

 

– mert az ajtón úgyis csak az lép be, aki legalább hiszi, hogy érti.

 

Várlak hát Téged is sok szeretettel!

 
 
 
1

szeptember 6, 2013

Jelek

 
 

923554_483166108404498_785558625_n
 
 
Mély levegő, beszív, kifúj.

 

Nem muszáj ám ennyire beleélni magad a játékba

 
 
 
1
 
 

szeptember 6, 2013

Tompa nem

 
 
Teltek a hangulatok
Elképzelt utópiákban élünk
Ne nyisd ki a szemeidet:
Nekünk akkor végünk
 
Ha minden mozdulat érted ébred
És a valóság foltot lehel
Legyél akkor e tompa teher
A világ hátsó fertályán
 
Hogy ne kelljen beléd bámulnom
És ne kelljen érted hullanom
És ne tudjam annyi bús napon
A neved után könnyeden azt mondani, hogy
 
 
Ég veled
 
 

szeptember 6, 2013

Holdraforgó

 
 
Ott a kés a kezedben
Madarak táncolnak a tó vizén
Aranykavics a zsebedben
Emlékszel, hogy varázsra leltél
 
Átöleltek pillanatok
És minden, ami maradni fog
Csak álomvágyott, holdraforgó lepel
Amibe életet csak az lehel
 
Aki a múlt baljós sebeit
És vérvörös szíved helyeit
Árnyakkal kirakva álmodja
És dobszóra csüggedve táncolja
 
Annak a bájosan bámuló kanyarnak
Minden halott ígéretét
 
 

szeptember 1, 2013

néha

 
 
néha érzem, hogy vége van a nyárnak
néha érzem, hogy nincs biztonsága szívemben a vágynak
néha kitárom a karjaim és várlak
máskor tűzbe doblak és semminek kívánlak
 
de pillogó mosolyaim között
még mindig
nagyon szépnek látlak