Archive for március, 2014

március 28, 2014

A halmaz, amely nem része önmagának

 
 

„Ohó álljunk csak meg. Ön azt mondja, a rögeszmém, hogy őrült vagyok. De hiszen tényleg az vagyok, az imént mondta. De hiszen akkor ez nem rögeszme, akkor az egy logikus gondolat. Tehát nincs rögeszmém. Tehát mégse vagyok őrült. Tehát csak rögeszme, hogy őrült vagyok, tehát rögeszmém van, tehát őrült vagyok, tehát igazam van, tehát nem vagyok őrült. Mégiscsak gyönyörű dolog a tudomány!” Karinthy Frigyes

 
 

És akkor megszólal egy hang.

 
 
 

red-balloon-boy

 

Egy nap majd megérted.
Egy napon majd tényleg megérted, hogy miért lép ki az ajtódon, vissza sem nézve, rád sem pillantva, egy suta elköszönömmel, egy örökre elrévedő, semmilyenszerű intéssel, lepkepillogó, sóhajtalan búcsújával.

 
 

tumblr_m8ndu8cZfc1r6wq0jo1_500

 

És nem csak megérted, meg is fogsz neki bocsátani.

 

– Mondja bennem az a valaki, aki nem fél.
 
Hogy ez az egész teljesen rendben van, hogy mindennek így kell mennie, ahogy megy, mert oké, hogy végtelen szabadságot kaptunk a Jóistentől, még a halál szabadságát is, de azért azt nem fogja ám hagyni, hogy igazán nagy baj legyen, már úgy hosszú távon, karma meg kiélés meg a jó ég tudja, milyen szövevényeken át, de fogja a kezünk.

 
 

asp_620_6iteletnap_erveles

 

Vagy a fejünk. Vagy a szívünk.
Vagy valamit csak már, na.

 
 

artworks-000057620068-2th840-original

 

Az egész személyiségem egyik meghatározó alapélménye az, hogy meghalunk, hogy a gyerekek is meg tudnak halni, hogy sokszor hiába minden, nem vagyunk mindenhatóak, és történhetnek és történnek is olyan dolgok, amik egyszerűen csak úgy nem voltak benne a pakliban.

 

Legalábbis mi azt hittük.

 
 

balloon-balloons-dress-h3rsmile.tumblr.com-happiness-happy-Favim.com-49804

 

Ezt a bejegyzést amúgy nem annak szánom, hogy bárkinek az arcába vágjam a tragikumok sajgó valóságát, és nem is azért írok, hogy meggyőzzem akár magam arról, hogy amúgy biztos van valami gondunkat viselő, ha nem is fószer, de legalábbis Erő, aki nem hagyja az entrópia erejét érvényesülni, hanem célzott irányokba segít minket, csak igazából úgy fura belegondolni az egészbé, hogy mi miért van.

 

És azt hiszem, ezzel a miért szóval meg is lett a mondanivalóm kérdeznivalóm lényege:

 

A miért az az okra kérdez rá, vagy a célra?

 
 

 
 

Egyébként, ha tudjátok a választ, lécci, ne mondjátok el.

 
 
 

 
 
 
 

“You see her when you close your eyes
Maybe one day you’ll understand why
Everything you touch surely dies”

 
 
 
 

Amúgy meg:

 
 

asp_620_8_russelparadoxon

 
 


A 10 legmenőbb matematikai eredmény

 
 
 

Reklámok
március 13, 2014

Fény a Deák téren

 
 

photo_04_hires
 
 
Itt ülök csendben a szobában. Most ittam meg az utolsó kortyot a zöld teámból.
Édesítőszert raktam bele. Pedig tudom, hogy egészségtelen.
Vége van a filmnek, besötétedett a varázsváros, de a tavaszian zsengő hangok így is beszűrödnek a résnyire nyitott ablakon.
Könnyek folynak végig az arcomon.
Rád gondolok.
Eszembe jut a Deák tér, ma üldögéltem ott egy kicsit. Reménykedtem, hátha megjelensz.
És nem jöttél…
Mégis csodálatos volt ott lenni. Szeretem azt a helyet.
Mert találkozópont.
Bizsergető és édes nézni az unott arcú embereket, akik mereven bámulnak a tömegbe, egyik lábukról a másikra állnak, nézelődnek, várnak…
És akkor megjelenik Ő.
A férfi, a nő, a szerelem, a barát, a testvér, az ismerős. És felragyog az arcuk.
Mindenkié.
Rögtön látni, hogy igen, ő most meglátta. Egyik pillanatra a másikra megváltozik az aurája, a szürke semmilyenmagányosból a legvalódibb élő hullámok veszik körbe és sugározza magából.
És ezt még nézni is jó.
Nézni, ahogy kapcsolódunk.
 
Tudod, egyszer mondtam egy fertőtlenítő- és édeskésen teillatú konyhában,
hogy a Fény az, ami közöttünk van.
A Fény az, amikor a te meg én mi lesz.
Akár csak egy röpke pillanatra is.
 
 
tumblr_lk048sZIKX1qb81m8o1_500
 
 
 

 
 
 
A két kép az Into the Wild c. filmből van. Köszönet érte mindenkinek, aki ajánlotta. : )
 
 

március 7, 2014

 
 
 

meguntam félni kockacukor

 
 
 

*kiscsillag

 
 

március 3, 2014

Érted?

 
 
Mélységek, szabadságok
Eladnám érted az egész világot
Elcserélném minden szavad
Ha volna egy olyan pillanat
 
Amikor nem fájdalom ragyog szemeid helyén
Amikor a félelem úgy törik, mint a jég
Amikor sóhajaid helyére az van írva
Az életet adom ma neked ajándékba
 
Mert megérdemled, te reszketeg, te léha
 
Te ragyogó pillájú
Istenivadéka
 
 

március 3, 2014

Látópont kérdése

 
 

Milyen érdekes, hogy ugyanazt a világot nézzük, és mennyire mást látunk.
Ő szörnyetegeket, én csodalényeket.
Ő a legsötétebb árnyakat, én a legmélyebb valóságokat.
Ő ellenségeket, én varázsvilágot.

 
 

Point-of-View-l (1)

 

És nem, nem mondom, hogy ez az én érdemem.
Azt hiszem, szerencse kérdése az egész.
Jó, lehet itt gondviselésről,
karmáról,
meg a családunk születésünk előtti kiválasztásról beszélni,
mindenesetre hatalmas áldásnak élem meg azt a miliőt, amit a következő beszélgetés leír:

 
 

– Apa, mi lesz, ha megbukok anat szigorlaton?
– Mi lenne? Etetlek tovább.

 
 
 

március 2, 2014

Márciusi szérum ozmolaritás – Amplitudók és harmóniák

 
 

A márciusi első órakattanás nem ébren ért, ami egészen meglepő, mert a péntek éjfél mostanában mindig az az időpont, amikor a fejem felett daloló sziréna hangja már, vagy még a fülemben cseng, hisz perceken belül hallottam.

 
 

március (1)

 

De most a mentőállomáson töltöttem.

 
 

március (2)

 

Érdekesen jönnek ki a kontrasztok mostanában.

 

Rengeteget tanulok, és nem csak azt, hogy milyen szérum ozmolaritásig lehet beadni a mannisolt,
meg hogy bármennyire is beleálmosodsz a részletekbe, az inzulin azért mégiscsak a hasnyálmirigyben termelődik,
és hogy hiába vagy szerelmes a gondolkodásba, a 2+2 az akkor is 4,

 

hanem azt is, hogy a szélsőséges energiaáramlások eltakaró illúzióba milyen odaadással képesek beletemetkezni az emberek.

 
 

március (3)

 

No nem mintha én nem ezt csinálnám,
csak érdekes látni a tükröt,
meg azt a cseppet sem elhanyagolható tényt, hogy milyen természetességgel simulok bele,
és mennyire nagyon otthon érzem magam ebben a környezetben.

 
 

március (4)

 

Mondjuk mindig is mereven ragaszkodtam a rugalmassághoz,
és iszonyú nagy árakat vagyok hajlandó fizetni a szabadságért,

 
 

március (5)

 

de az angol zárójelentés magolása közben is bevillant többször,
hogy oké, hogy sportot űzök az önszórakoztatásból,
meg vadul játszom az amplitudókkal,
(teljesen mindegy, hogy minek az amplitudóival, a lényeg a kitérés),

 
 

március (11)

 

de a 13 éves koromban írt listán,
amiről utólag, már acélbetkós bakancsot viselő koromban megtudtam,
hogy bakancslistának hívják,
azon szerepelnek olyan dolgok is,

 
 

március (9)

 

mint hogy harmónia,
meg szeretet,
meg család,
meg férj,
meg gyerekek,

 
 

március (10)

 

és hogy vannak olyan nemet mondások, amik a későbbi igenek kulcsai.
Én meg a jellemfejlődés nagy híve vagyok.

 
 

március (8)

 
 

És ez nem l’art pour l’art.
Nem.
 
 
Tudjátok, én is csak boldog akarok lenni…

 
 
 
 

Ui.:Ránézve a bejegyzésre, meg kell, hogy állapítsam, hogy a képek egyáltalán nem simulnak a szöveghez. Olyan ez, mint a dal meg a videóklipp. Külön-külön jók, de amúgy mi közük egymáshoz?
 
Na jó. Megkeresem a biciklipumpám. Leszaladok a gymbe.
Napi program, a harmóniáért.
De legalább a fenekemnek jót tesz.