Archive for december, 2011

december 31, 2011

egész

 
 

 
 

december 31, 2011

Üzenet egy autó hátulján.

 
 

 
 

december 31, 2011

Mi van, ha?

 
Mi van, ha egész létezésünk pusztán létállapotunk lefokozása, tudatunk töröttebbé tétele, sarokpontjaink tétova halványítása?
Mi van, ha a költészet pillanataiban kötelékek húzódnak megvont érzékeink és halomra semmilyenített valóságunk között?
Mi van, ha a csecsemő azért sír fel, alkonyára ébredvén, az első, finom illatú ölelésekre még nem is várva, mert érzi a szakadást, a kötődés elvesztését, a távolodást?
Mi van, ha mindez pusztán büntetés, a fényhozók sivár világának börtönébe zárva, csontokba és húsba fagyasztva, emberöltők és életoltók vad béklyói közé süllyesztve?
Az egészek világának elhagyásával születik meg létünk és porosra apasztott énünk. A tökéletesség elhagyásával szegeztük érzékeink a földre.
 
De mi van, ha mindez valójában jutalom? Mi van, ha a tökély nyomása alól felszabadulni vágyó alkotók kutatnak csillagporra szállva, s az egy leheletének tükrében, a kevesebben látják meg a többet?
 
Mi van, ha ők járnak jobban?
 
 

december 31, 2011

Kötődés

 
Aki nem tud kötődni hamis viszonyokhoz, csomós világot szorítani, az végül majd magának való világába fulladva állít magányból palotát, sivárságból dicsfényt és jégvilágból ölelést. Kellenek, hogy kézen fogjanak, utat mutatnak, mert vezetnek, a sötét éjszakából a kavicsfoltos dombokra, ahol a frissen hullott hó megcsillan a síneken.
Mindig felszabadító érzés nézni a felém száguldó vonatokat, mert egy pillanatra olyan, minta… Mintha megállna a légzésem és nem verne a szívem. Egy pillanatra, arra a röpke illúziótöredékre… élek.
 
Mondják, hogy a ki- és belégzés, a két hang között csendben lakik Isten.
 
Én meg csak úgy mondom, hogy ez igaz lehet.
 
Már ha létezik Isten.
 
 

december 31, 2011

Szerengve

 
Havazik.
Lelkem a sűrű ködbe
A fehér hóesésbe
A jégkristályok hideg vizes ölelésébe
Minden pillanatban
Leheletnyi nyom nélkül
Siváran, hallgatagon
Ál-élettel telve
Szerengve
Beleveszik
 
Kutassunk fénytől
Ápoljunk jégport
Öleljünk hidegben
Felejtsünk mámort
 
Tegyünk úgy, mintha
S ne mondjuk soha
Hogy úgy megráztál engem
Hogy leszakadt a szívem
És vérzik minden lelkem
Pedig egy van nekem
Egy apró, halvány sebfolt
Mit a január majd kiolt
 
És nem leszel már semmi
Csak emlék, hogy megérte szeretni
Csak egy kósza gondolat
Hogy kitépted belőlem magadat
És elvitt a gyorsvonat
Mielőtt annyit mondhattam volna:
 
Várj még.
 

december 19, 2011

Idő

 
 

 

Nietzsche szerint “az igazi akarat egy akaratot sokáig akarni.”
 
 
A vágyak valóságáról nem minőségük, hanem mennyiségük tesz tanúbizonyságot:
 
szeszély és szenvedély között különbséget az idő tesz.

 
 

 

“Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.”

 
 

 
 
Forrás

december 10, 2011

Nőies fantáziák, újfent

 

Denise Grünstein svéd fotográfusnő alkotásai.

 

A “Mit akar a nő?” kérdésre nem feltétlen válaszolnak, a Milyen a nő?-re annál inkább.

 

Teljes átélés.

 
 

 

 

 

 

 

 
 
1 2 3

december 10, 2011

Megtörtök?

 
Ne próbálkozzunk megint az új életekkel. Szövetdarabok zúzódása, a finomra csiszolt bőröd nyúzott talánya, az ajkaid mögött ábrándozó érzékenység is
csak még keményebbé teszi a szíved. Jéggel álmodsz holnapot, haraggal viselsz tévutakat, és nem mindig másba kell helyezni a saját hibáid valódi szépségét. Oly irigy vagy a nem is létezőre, elképzeled a könnyed tragédiák sorsfordító sarkalatosságát, az émelyítő mélységeket, a soha nem használt szavak erejét…
 
És súly nélkül hullasz a semmibe.
 
Mert karon fogni a mindent túl gyenge vagy, a kevéshez viszont túl sok ábránddal bírsz.
 
 
Törni kell, és megalkudni, mert a világmegváltás ma már hozott anyagból sem megy.
 

december 9, 2011

Fogalmak.

 
Neologizma – az egyén által alkotott szó, melyek nem tartozik egyetlen nyelvhez sem, de mégis hordoz valamilyen jelentést
 
Echolalia – a hallott szavak kényszeres, visszhangszerű ismétlése
 
Perseveratio – gondolatok, cselekedetek értelem nélküli ismételgetése; képzetek megtapadása hosszú időre
 

december 8, 2011

Csak úgy mondom, hogy

 
 
 

MINDENKI HAZUDIK.

 
 
 
 

Meg amúgy sem bírom elviselni a felkiáltójeleket.