Archive for december, 2005

december 11, 2005

Weöres Sándor

ÖNARCKÉP

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm – csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg – épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?

 

MEGHALNI

Birsalma-illatú, gyöngyház-tekintetű
s a hangja mint harang és messzi hegedű
s mind több és tétován sűrűdő lépteikre
felbődül és lerogy az űr sok-szarvú ikre,
átzudul a hideg, mindent elönt a kék!
Elönt a kék vonzás és villámló ekék
s égő tüskék fölött a Meztelen viharja
redőzve ráborúl a horpadó talajra,
megreng az édesség vad fészke, cifra tál,
s a mozdulatlanúl terjengő fénybe száll.

 

ECCE HOMO

Szem: magány.
Lenn út, fenn pára,
át hegy cipel.

Koponya: cella.
Kinn zárt,
benn végtelen.

Nyitott szem
ködbe húnyt.
Csukott szem
befele tárt.

Test: határolt alak,
sas száll
maga fölé.

Fáklyátlan csillag
sötétben
kel sötéten,
a világosság királya

 

AZ ÖRÖK HOMÁLY

Ülök a napsütött falon
s egy árnyékon gondolkodom.

Bokám körül hűs áradat
birtokba vette lábamat.

Ahogy növekszik, ő az éj,
mellemre és fejemre tér.

Terjed hamar, nincs semmi más,
csak ő, a teljes pusztulás.

Egykedvű, nem bő, nem szoros,
ősidő óta otthonos.

 

CSEND

A félig nyitott ablakon
behajol a szél a szobába,
a világűr csendje, magánya.

A bútor szögletétől
a légi fellegekig
és az égi csillagokig
a csend vonulása lakik.

Rozsdája
a lárma.

 

Reklámok
december 11, 2005

Tao Te King 76. verse

A csecsemô: puha, gyenge,
a haldokló: kemény, erôs.
A sarjadzó fű és fa: lágy, erôtlen,
a korhadó: szívós, erôs.
A kemény és erôs: pusztuló,
a puha és gyenge: fakadó.
Elvesz a fényes hadsereg.
A felnôtt fatörzs megreped.
A kemény, erôs: alámerül,
a puha, gyenge: felülkerül.