Archive for május, 2008

május 28, 2008

s hanyadik legyen én magam?


Tépjünk már be ma.
Olyan rég nem csináltuk.


Rendben, tépjünk. Szerzel?


Persze.


Az egész annyira egyszerű. Olyan
profánul megvitatottan semmilyen. Senki nem hisz semmiben, senki nem akarja
elhinni a valóság ellenkezőjét.

Próbálhatok én egyszerűen
összerakott sablon-monológokkal vagy akár szirványhangulatú érzelemkáosszal dobálózni,
mi mégis csupán banális örömökre vagyunk teremtve.

Túlbonyolítjuk a semmit is,
felvágjuk a kismacskánk ereit gondolatban, vagy megszédülünk a mélység iránt
érzett émelyítő vonzalmunktól.

Néha azt hiszem, hogy a
túlbonyolított, barokkosan giccses, de valóban mélyről jövő gondolatok hatnak.

Néha meg azt, hogy ha egy
vonaton ülve játszok tudatalatt ható doktorcsernust a játékfüggő kortársammal,
annak van bármi értelme vagy hatása, és nem csupán a pillanatnyi
(ön)szórakoztatásomat szolgálja.

Hogy valami nagyobbra vagyunk
hivatottak, mint annak a bizonyos hét
felvonás
nak vagy hét tanyának amatőr
színészként való eljátszása.

De félek, ha el is sikerül
hihetni magammal bármelyiket, nem fog kiderülni az ellenkezője, katarzisok
nélkül meg miért csinálnék bármit?


Nem az a lényeg, hogy miben
hiszel, hanem hogy hited a végén megtörjön és átfordulj valami egészen másba.



Félek az utcán
sétálgatni éjjel. Sehol nem érzem magam biztonságban.


Dehát sehol nem
is vagy biztonságban.

május 11, 2008

mindegy, hogy Burton vagy Kiscsillag, de csak a SZEROTONIN

“Ha én lennék a szerelmed
Biztos hogy a miénk lenne
Az egyszerű igazságok boltja
És te eladó lennél benne

Ősszel mindig lemennénk
A tengerpartra szlottyos fügét
Enni a kiégett fű közül
Akkor ha én lennék

Ha én lennék a szerelmed
Sok szerencsét hozzám
Ígérem nem leszel hibás
De sok múlik majd a kémián

Én már elterveztem mindent
Egy életre elég a dolgunk
Igérem nem lesz sok időnk
Egyedül lenni úgy már voltunk

Ha én lennék a szerelmed
Rám mondanád hogy ez Ő
Csak el kéne hinned
És úgy kellenék neked mint a levegő

Ha én lennék a szerelmed
Biztos sokszor bántanálak
Hogy tudsz így szeretni?
Én soha nem tudnálak”

május 8, 2008

Fázzon

mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme mert ő a Napba néz és nem fázik a szeme

Elhalt a csend. Meggyilkolták puszta vágyálmait láthatatlan valóságodnak. Belsődben izzó hatalomszomjas vágyként áramlik az égi karvaly-tánc, elmúlnál egy könnycseppért, de nem megejtett halandóságod csak táncol a semmiségben. Érzel és meghalsz a marcangoló magasságért, de feladtad a lelked az angyalok üdvrivalgásáért. Nem lennél pusztán halott, csak hogy sírhass, de álmodni a végtelenbe csupán könnyebb és álhatatosabb lenne. Érezni, érezni, jeges tekintettel megállni, meggyuladni. Ha Te lennél ő, még megfejthetnéd a sakálvirág halomfaragványokat, de ő a tömegben ellepett rikító színek végérvényességében olvadozik. Mert arra kérted, és bánhatod az illattalan nászálmodat, de messze, messze vagy a tökéletlen ébredéstől. Semmi nem segít a kristályokból kirakott boldogság-szűrvény elrejtésében, semmi sem adhat arctalanságot, megfáradt, frissbe suhanó pörgéseket. Felszabadultan futni fellángoló gyémántsírokban, ölelkezve síkoltani a kevesebbért, megpuhultan vágyni magadra. Ez minden, amiért térde hullva nevetnél, de Te csak állsz és nézel. Nézel rám és akarod, hogy mi mind széttörve eggyé váljunk, de inkább csak mosolyogsz, mert az Élet nem akarja bőrödet szirmokkal megsebezni.

De levegőből szőtt késével meg fogja tenni.