Archive for június, 2013

június 25, 2013

Klári mondta

 
 

“Hogy én mit várok?
Hát igazából semmit. Mert hogy én Titeket vártalak. És Ti már itt vagytok!
Szóval leginkább azt kívánom Nektek is, hogy ne nagyon kívánjatok semmit.”

 
 
 

És erről eszembe jutott egy kép, kicsit más, de rokon lelkületű mondanivalóval:

 
 
Dalai Lama
 
 

június 12, 2013

Csipkében

 
 
Börtönbe vagyok zárva
A saját kelepcémbe
Nincs meg a kulcsa
Elvitted ezer éve
Az ablakon a múltam
A tört hitem, az utam
Képe remeg a fényben
A kérdést visszakérem
Az alakokat bánom
A félelmet sajnálom
És hiába táncol
Ezer méter felett a tájon
Ha minden, mire vágyom
Ott van előtted az ágyon
Finom csipkébe csomagolva
 
 

június 12, 2013

Kell és van

 
 
Hideg szél csapdos a vállaimra…
Meg szeretném érteni a töredéklétek egész-ségét, de a derekamon csupán egy szempillantásra pihenő kezed kérdőjeleket ébreszt az éjszakában.
 
…hogy kell a még?
és van elég?…
 
És tudsz-e tengerszemeiddel villámokat szórva
Szabadságot adni ajándékba?
Vagy lesz egy olyan nap, mikor a soha
És a mindig akarata
Elüldöz engem oda
Ahol minden hit és csoda
Csak a pillanat múltja
És nem a közös valóságé?
 
 

június 12, 2013

Csak fél-ve egész

 
 
Telt öblű hangulatok hullámoznak, ahogyan a feladás csendes szélein remegve, a fáradt szavak erdejében, a rettegett, rémesnek ható lényekkel teli út végén feltűnik két sejtelmes alak az éjszakában.
Pillanatnyi érintések között, a légbe emelkedve, kezemet remegtetve elmosódik a sötétség, az árnyak, s csak suhanó foltokként lebeg mellettünk a táj.
 
Rémlik, mintha elzuhannék, sejtem, mintha rám pillantanál, félek, mintha tényleg élnék.
 
 
Annyira félek, mint talán még soha.
 
 

június 12, 2013

Most élsz

 
 

– i a! e e e!

 
– é i é e! a o!

 

01

 

Nyári reggel, itthon, kávéval. Lassan már tradícióvá válik, hogy erről az életérzésről írok.

 
 

02

 

Mert békét ad. És szeretetet.

 
 

03

 

Arra kelni, hogy egy kilenc éves csodalény reggel hozzád bújva azt mondja, hogy szeretlek.

 
 

04

 

És innentől kezdve jöhetnek fél oldalra nem légző fiúk,vérző koponyák, nehéz légutak…

 
 

05

 

Mert tudod, hogy van helyed a világban.

 
 

06

 

Tudod, hogy van kiért és miért élned.

 
 

07

 

Van erőd. Van hited.

 
 

08

 
 

Tudod, hogy miért kelsz fel minden reggel.

 
 
 

 
 
 

június 8, 2013

Mosoly

 
 
Túl erős a közelség
Félelmetes a léted
Túl nagy levegőt vettem
Nem maradt bennem lélek
 
 
Minden egyes pillantásoddal, minden egyes tengerszemmel, mosolygással, minden önfeledt örömmel ott van a létünket érintéssé ébresztő álom. Hogy gyógyít az összesimuló bőr, a meleg meghittség, a létező selyemzúgás, a sötétségben foltokat hagyó mámortánc, az ábrándok kalandos délutánja, a meg nem ígért hitek pillanatnyi törése, a mindig megtörténő hullámlét, a földre sújtott ájulás, az elrévedő kéz, ahogyan hozzád ugrom védelem után kutatva…
 
 
Elhúztad a kezed, és rám mosolyogtál.
 
 
 
Ismerős ez a kép. Ismerős valahonnan. Nagyon.
 
 

június 8, 2013

Auracsepp

 
 
Szépen száll a szemed minden szögletébe a szívemnek…
 
Az az ismerős mosoly
Az a cseppnyi, koholt folt
A hideg, a remegés
A remény, az elvetés,
Az álom, hogy jól érzem
A valóság, piciny hitem
Minden percben itt terem
És úgy hullámzik körülötted
Az auraszerelem
Ahogy a végtelenbe réved
Cseppnyi tekintetem
 
 

június 6, 2013

Ezek most megint

 
 

olyan fotók, amiknek a hangulata nagyon bejön nekünk.
Igen, mindenkinek a fejemben.
Vagy legalábbis a legtöbbnek.

 
 

01 Miroslav-Tichy-6-11-460x515

 
 

02 Miroslav-Tichy-1271-460x524

 
 

03 Miroslav_Tichy_208635_160059757389030_4065469_n1-460x638

 
 

04 Miroslav-Tichy-0201-460x353

 
 

05 Miroslav-Tichy-012-11-460x387

 
 

06 Miroslav-Tichy-a918b3416b8969a03906d52791bd5e2a1

 
 

07 miroslav-tichy-tumblr_lwhmx2qy1b1qbteef1

 
 
08 Miroslav_Tichy_215351_160059770722362_4360104_n1-460x598
 
 
 
 

 
 
 
 
Forrás: Miroslav Tichy fotói via Szokásos

június 6, 2013

Szavak a fejemben – Íme, itt a történet

 
 
Elképesztő volt a vonzás. Remegett minden tagom, bár palástolni igyekeztem. Pislognom kellet, de az elém terülő látványt, a megadatott lehetőséget egy pillanatra sem akartam szem elől téveszteni. Erre vártam, ezt akartam, erről álmodtam már mióta és most itt van, a maga legzöldebb valóságában, az egész lényemet átható, a mellkasomat, törzsemet pillangóléggé változtatva, az Élet lehetőségét adva, a tiszta szabadságét.
 
És aztán elkezdődött. Egyik pillanatról a másikra, az önfeledtség és a végtelen szabadság érzetét kölcsönözve, a félelem legkegyesebb lényegével, az izgalom tetőpontra hágásával. Olyan volt, mint egy álom, bár volt kezdete, és talán vége is, azok mégis valahogy olyan elmosódottá váltak, mert a lényeg, a tömény esszencia, az éltető nedű, a valóság embertelen száguldása a kettő közé férkőzött.
 
Nincsenek szavaim, melyek leírnák, hogy mit éreztem akkor ott, a megtestesülés legelemibb, legvalóbb, legfélelmetesebb, és leggyönyörűbb pillanatában, a vérvalóság és a halálfélelem őrült sebességbe csapó, mámoros pillanataiban. Csak pár, más által fogalmazott mondat ment a fejemben, a legvadabb kanyarokban, a legtüzesebb gyorsulásokban:
 
 
“Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.”
 
 

Hamvas Béla

 
 

június 4, 2013

Furcsa felnőttek – Jobb nekem Sohaországban

 
 

‘”Hát bizony furcsák a fölnőttek” – gondolta útközben a kis herceg.’

 
 

01tumblr_mnobvihYZs1qz6f9yo1_500

 

És akármennyit vándorolt, egyre inkább erről bizonyosodott meg.

 
 

02large (5)

 

Hogy nagyon furcsák.

 
 

03peterpan

 

Úgyhogy gyerek maradt, örökre.

 
 

04 940CF6C98_large

 

Inkább hagyta, hogy megegye a kígyó.

 
 

06 2PERC_lava

 

Még a fájdalmat is vállalta.
Még a halált is.

 
 

05large

 

Csak ne kelljen neki is azok közé a furcsa valakik közé tartoznia…

 
 

Jobb volt ez neki így.

 
 
 
Forrás: 1 2 3