Archive for május, 2012

május 29, 2012

10-es skálán

 

mennyire menő ez?

 
 

 

Hát legalább 20. : )

 
 

 
 

légyszi, légyszi, légyszi

 
 
Mentők

Reklámok
május 29, 2012

“A kaland odaát van!”

 

“Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.” Hamvas Béla

 
 

 

 

 

 

 

 

Én amúgy Belgyógyot tanulok, de tényleg, de tényleg, de tényleg, csak ha már egyszer végre netközelbe jutok, és a hangulat is megszáll (nem kevéssé, mint a Differenciáldiagnosztika és az Infektológia), akkor osztok meg Veletek érzéseket, mert az még mindig jó, bár csiszolódás van sok, púpos Lilla a prés alatt, de jó nekem.
Csak hát az izomláz az fájdalmas dolog!

 

De olyan jól fájdalmas, tudjátok.

 
 
Köszönet Kingának (azért is), hogy eszembe juttatta fentebbi sorokat, és a weheartit.com-nak, hogy még mindig bármilyen hangulatképet megtalálni ott.

május 23, 2012

.

 
“de ha elhagysz engem, meghalok
vagy ami még rosszabb, tán megmaradok
s akkor mindörökre elveszek
és már nem kell
aki hazavezet “

 

május 16, 2012

Érte érve

 
Legyen végre olyan szó, ami széppé szorítja a szíved. Olyan megalkuvás, olyan vérvirág, vágyódásba suhanó, savsatuba apasztott kéjértelem, vergődő testek kéjéretlen értetlensége nélkül. Mindig ezer körbeölelő történetszál kell, hogy elszállj magadból mások segítő világába, hogy megváltsd pusztulástól soha nem is éledt testüket, de hiábavaló hibáid csak a te bőröd formálják ormótlan magánnyá. Megvilágosodni, fénnyé válni, örömre szeretni… Nincsen bennem körvonal…
Mert csak Te vagy a miértem.
 

május 5, 2012

Cukorborsó

 
 

a kölcsönhatások hiánya aggasztó

 
 

 
 

május 5, 2012

Fontos.

 
 

“Ha sok van, elveszünk. Ha kevés, hozzárakunk.
Csak az összefüggést kell látni.”

 
 

Ezt O. G. mondta nekem, és igaza lehet benne.
Próbálom elsajátítani.

 
 

május 5, 2012

figyelmetlenségből elkövetett gyilkosság

 
A talpamon még hordozom
Áldozatom nyomát
Ahogy finoman roppanva
Meghalt a kis barát
 
S a talajon szétfolyt
A céltalan kegyfolt
S már csak reményeim mutatják:
Van a csigáknak mennyország
 

május 5, 2012

ha a hit is gyáva

 
 

Tudd meg mindig, merre mennél
Élettel életért fizessél

 
 
Mély belégzés. Körbenézek. Tekinteteket keresek. Befelé sírok.
Lepkeláncból font égi fátyol nehezedik rám, s összezárt, szorító szavaimban elmenekülök a lényeg elől. Nem merek Napra nyílni, csengettyűszóval bánatot meggyászolni, mert földig hajolva is fix pontok fekszenek a talpam alatt. Ízek ízesülnek a vállaimon és egyedül ernyedő szívem bágyadtan dobban a láttodra.
 
Nem merek nem hinni…
 
De félek érezni
S erőtlenül küzdő csepptáncomban
Minden nap megnyilatkozik a semmi
Pedig veled, csak veled
olyan jó lenne
Könnyeden
Puhán
És önfeledten
Csak úgy
 
Lenni