Archive for június, 2012

június 27, 2012

Sok ok

 
Színpadok…
Kínpadok
Nélküled
Valami vagyok
De benned, ha hamvadok
Puha satuba sajtolt vérmarok
Amiért örök éjbe hervadok
És átok-álmodott tegnapok
Sem mutatnak ma új lapot
Csak egy vétkes éjszakát
Egy törött szem sóhaját
És a valóságot
Hogy megérte szeretni
 

június 22, 2012

Magamban

 
Hagyod, hogy elsuhanjon melletted az élet. Képtelen vagy élni, de fájsz megégni, és félsz szeretve törve lenni. Süvít a pusztulás, hiányzik az estékkel beléd sajdult vágy, a minden ízedet széjjeltartó megszokás, a gondolat, az érzés, hogy van valami, ami ellen, hogy van valami, amiért tenni létszerű. De a szerűség nem az élet, a létezés nem a valóság tákolmánya, és embernek lenni sem marasztal tönkre aszott magánydarabbá… Ó, ha volna erőm kicsinnyé savanyodott éledet, s ha volna hitem semmibe maradó lelkedet lépcsőkké, talpakká szemen szedett szerelmekké szavatolni… Úgy talán tudnék szépet álmodni ügyed érdekében.
De így csak töprengve maradok…
Magamban.
 

június 20, 2012

Mamutvadász Barbie?

 

Nem.
De azért Ken is kellően béna.

 

 

Nem tudom eldönteni, hogy mi legyen a véleményem Dina Goldstein legújabb fotósorozatáról.

 
 

 

Az addig oké, hogy a karikatúra karikatúrája, de az önmagukban visszatükröződő tükrökhöz hasonlóan most nem látom, hogy ez igen, vagy nem, vagy csak nagyon, vagy hagyjál már békén, és ne fesd falra a másodfokú egyenlet megoldóképletét, mert már úgysem menne. Helyette viszont van csöpögős-vad életigenlés.

 
 

 

A művésznő korábbi, méltán híressé vált sorozata, ami Disney elbukott királylányairól szólt és amit itt is megosztottam, a maga nemében viszonylag egyértelmű célzatú volt, de ezekkel a képekkel most már az is megkérdőjeleződött bennem.

 
 

 

Nem tudom eldönteni, hogy túlbonyolítom, vagy pont ellenkezőleg, túl egyszerűen látom a dolgokat, de azon már azért csak túl vagyok (az évek meg a tapasztalat, hajajj!), hogy mindent túlelemezzek. Hát marad a lélektani amplitúdó, meg a színek szeretete, és lehet ebben a sorozatban is csak az intenzitása tetszik, meg holnap amúgyis Igazságügyi orvostan szigorlat.

 
 

 

Parafíliákon innen, bukott Barbie-kon túl sem érdekel, hogy Ken meleg, mert egyszer csak találkozom már egy Igazi Férfival, aki levadássza helyettem a mamutot, aki helyett nem nekem kell a mamutot levadászni, addig meg örülök, mert említettem már, hogy sikerült a Mentőtiszt III vizsgám? : )

 

hi-hi

 

 

Szeretet.

 
 

És muzsika, Harcosok Klubjából, feldolgozva, és szeretjük, mert a lány hangja olyan borzongatóan kedves.

 

 
 
A Sucker Punch c. filmet, amiben ez a verzió hallható nem láttam, viszont köszönet érte Adrinak, képeket még itt lehet látni, de lehet ezeket elég csak nézni is. : )

június 11, 2012

“Minden hit”

 

JL: Hiszem, ha látom.
HL: Látom, ha hiszem.
JL: Hiszem, ha azt hiszem, hogy látom.
 
 

 
Forrás
 

június 5, 2012

Ha

 
 

Mentőtisztképzésen hallottam S.M-tól, elnézést a szóhasználatért, de igen érzékletesen fejezi ki a lényeget:

 

“Ha meg kell b*szódni, akkor meg kell b*szódni.”

 

Egyébiránt van egy buddhista közmondás is, ami hasonlót fejez ki, némileg költőibben:

 

“A fájdalom elkerülhetetlen. A szenvedés választás dolga.”

 

 

Szép napot nektek, drágáim.

 
 

június 4, 2012

Fények, lányok, hangulatok

 

Először is: lentebb van zene, hallgassátok képekhez, videót nem kell nézni hozzá.

 
 

 

Másodszor: Adott egy török fotográfus, sok csaj, még több fény, hangulatos környezet, néhány klisé, és frankó képszerkesztői ismeretek.
 
Lássuk be, ez még azért nem egyértelmű út a sikerhez.

 
 

 

Metin Demiralay-nak mégis ennyiből sikerült kihoznia páratlanul gyönyörű és megragadó képeket.

 
 

 

Mikor egy időben kerestem a művészet pontos meghatározását, jutottam el odáig (majd léptem is tovább, de állomásnak jó volt), hogy művész az, aki át tudja adni, közvetíteni másoknak az érzéseket, melyeket ő megél.

 
 

 

Arról persze elképzelésem sincs, hogy az isztambuli fotós fejében-lelkében mi lehet, mindenesetre annyit el tudok mondani, hogy ezek a képek bennem teremtenek valamit.

 
 

 

És ha mindenhez nem is, de egy bájos-lányos hangolódáshoz nekem ez pont elég.

 
 

 

Mert szemekkel élni jó!

 
 
 

 
 
 
Forrás

június 4, 2012

The Fountain

 
 

For every shadow, no matter how deep, is threatened by morning light.

 
 

 
 

Death is a disease, it’s like any other. And there’s a cure. A cure – and I will find it.

 
 


 
 

június 3, 2012

A pokol

 
 

 

“Sartre-nak van egy színdarabja, sikerrel játszották nálunk is, magyar címe: A zárt tárgyalás. Egy siváran berendezett irodafélében vár három ember. Egy fiatal nô, egy középkorú nô, s egy szintén középkorú férfi. Beszélgetésükből kiderül, hogy mindhárman halottak, és az ítéletre várnak. Nem történik semmi. Beszélgetnek. Elmesélik az életüket. Kiderül, hogy mindhármuk lelkét egy emberélet terheli. A középkorú nô leszbikus, féltékenységében megölte a vetélytársnőjét. A fiatal nô szexuális mindenevő, hagyta, hogy valaki öngyilkos legyen miatta. A férfi partizán volt, és megkínozva elárulta egyik társát, akit kivégeztek. Még mindig nem történik semmi. S mindhárman elkezdik azt folytatni, amit földi életükben csináltak. A leszbikus nô meg akarja hódítani a fiatalt, akinek ô is kell, meg a férfi is. A férfi beleszeret a fiatal nôbe, a leszbikussal rivalizálnak. Pillanatok alatt félelmetes feszültség szikrázik fel közöttük. A leszbikus nô megpróbálja megölni a férfit, de nem lehet, hiszen már halott. A fiatal nô mindkettôjüket forgatja az ujja körül. A férfi őrjöng, és ô bicsaklik ki először. Az ajtóhoz rohan, és verni kezdi. Az ajtó egyszer csak fölpattan. Szomorú, öreg pincérféle áll ott. A férfi ráüvölt: „Nem bírom tovább! Engedjen ki! Nem érdekel az ítélet! Inkább megyek azonnal a pokolba!”
Az öreg pincér meghajol: „Engedelmet uram! Ez a pokol!””
 
 
 
Popper Péter
 

A kijárat befelé van, úgy hiszem.

június 3, 2012

ízekre

“Kelj fel és járj”
A szeretetnek nincsen íze
Csak az összetört színek mindensége
A létre csalt érvek értetlensége
És zokogva apasztatott közönyöd vértelensége
Csukja ma a szám zárttá
És simítja szívem sohává
És szorítja a csuklóm fájdalommá
Mert megtanultam, végre
Hogy a könnycsatornák hite
Nem a mulandóságban rejlik
Hanem a tényben
Hogy az illatoktól
Nem lehet jóllakni

június 2, 2012

Ugráld magad boldoggá!

 

 

Az ismerőseim egy része tisztában van vele, hogy imádok kangoozni.

 
 

 

Az ismerőseimnek pedig talán kisebb csoportja van azzal tisztában, hogy a sportokhoz való viszonyulásom hogyan változott az évek alatt.

 
 

 

Ti. 20 éves koromig (Egyetem, másodév, képzelhetitek!) a mozgást a hátamnak a közepére sem kívántam!

 
 

 

Aztán valami rejtélyes indíttatás okán elmentem a Lurdy Házba egy órára, amit Gergely Patrícia tartott, és a szerelem egyből megszületett.

 
 

 

Ugribugri, izzadságcseppek, endorfinbomba, élni jó.

 
 

 

Azóta már több edző óráján is jártam, hogy a kedvenceim kiemeljem: Horváth Orsi, Nagy Judit, Sifter “Sifi” Tímea.

 
 

 

Ha nagy a baj, ha fáraszt a világ, ha kétségek gyötörnek, ha egy másik ember vércseppjei vannak a cipődön, a Kangoo Jumps – ha meg nem is oldja a problémád – de segít élhetőbbé tenni – magadat.

 
 

 

Arról nem is beszélve, hogy a kalóriák csak úgy repülnek, a combok pedig formásodnak.

 
 

 

És állítólag még a cardiovascularis és respiratoricus ( : ) ) rendszerünknek is jót tesz.

 
 

 

Az okosok szerint pedig az egészség éppen a teljes testi, lelki és szociális jól-lét állapota.

 
 

 

Kangoozás közben másokkal együtt mosolyogni és izzadni ÉL-MÉNY.

 
 

 

“…mert csak amit átélek az az enyém…”

 
 

 

Eme ömlengés hitelességét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nem kaptam érte pénzt (természetben fizettek; értsd: endorfinnal), valamint hogy kevés tárgyamat nevezek el, de a Kangoo cipőm ezek közé tartozik: a fekete-rózsaszín Tiana, aki a Hercegnő és a béka c. Disney rajzfilmből kapta a nevét. : )

 

Have fun, gettin’ fit : )

 
 
Képek 1 2 3