Archive for szeptember, 2007

szeptember 25, 2007

Hullám-lebegés

Félelmetesen emberi, de átlátszóan tiszta. Meggyötört és összefulladt patakzaj halkítja az estéket. Álmok. Séták. Közönyös kacajok és én még mindig arculatokat hangoztatok, és mosolyokat fitogtatok, ahol lehet, Benned. Vagy benne? Szétfolyik a valóság, megállítja a meleg lágyságot, és egybeolvad a tiszta elmosódással. Iszonyúan, érezve, bátran, és lő és öl és nem hagy halál-imákat csak a sármos távolságot. Hallgatok, felejtek, emlékeimet álmosan szétzúzom. Portalanság, makacs harcok, elveszett töprengések. Vinni valamit abba a láthatatlan sablon-valóságba, gyötrelmek és szívtelenségek nélkül. Hencegő kacifántos sorstalanság, puha párnák, mézillatú csókok, parfümáradat. És az illatod. Hogy mennyire, de mennyire nincs elhasítva a mámor. Vágyok. Be, még jobban, iszonyúbban, katarzis-élményeket kockáztatva. Kell, szükségem van rá, az élet az intenzivitása nélkül nem élet. Maximálisan, átéléssel, kizökkenve, bezökkenve, fájva és fáradva. De élve.

Tapasztalatok, annyi, mint talán még soha, libegve, érezve, szétzúzva, ott a kövön, a homokon, ahol mindenki táncol körülöttünk és valójában senki, mert csak te meg én, a lágy dobokra.

 

Nem létezel, csak én álmodtalak.