Archive for október, 2010

október 31, 2010

Vonalak.

Már megint megcsappant a csalfa királylány csenevész csicsergése. Takaróként bújtatom fejed alá legszentebb elengedésem. Sötétítő kivetülések és lecsapódások ékesítik illusztrációvá a rezgő hullámpala vonalait.

Az opálos plafonon ellipszisben visszatükröződő koponyacsont-darabok csupa-csupa verejtékről mesélnek, lyukas dobozokat szirmokkal töltve, mert hátra hajló, félbevágott elméd nem képes egyetembe törni a kristályárnyakat.

 

Igaz, hogy…

Más tárol itt virágot
Más ásott itt világot
De csak Neked van benne hely.
Mert Te vagy a Te.

október 30, 2010

háhá.

Nagy leesés. Volt korábban egy bejegyzésem, amiben fejtegettem, hogy a boldogság titka a vágyak és szükségletek átfedésbe kerülése. Kihagytam valamit. A lehetőségeket!

Délután faleveleket szívtam falevélszívó géppel. Én nem tudom ez miért jó, mert legalább addig tartott, mintha gereblyéztem volna, de Apa a kezembe adta, ő pedig sokkal gyakorlatiasabb, mint én, tehát lehet, hogy tud valamit, amit én nem, úgyhogy hallgatok rá. Például adott esetben talán az energiabefektetés kisebb. No de. A nagy munka közben eszembe jutott egy évekkel ezelőtt lezajlott üzenetváltás egy barátommal.
“Most végeztem több ezer gyilkossággal.”
“Szerepjátékoztál?”
“Füvet nyírtam.”
Nem emlékszem már, hogy erre mit válaszoltam, de ma, kinn az udvaron megszületett a helyes válaszüzenet:
“De hát az csak hajvágás.”

október 30, 2010

Fadoboz

Holnap reggel elvérzem a szíved
Hogy elhidd végre, csendes csaló a végzet
Könny-táplálta hajad selyme
Hazudik mindent végtelenbe
 
Hajnaltájt szétszakadt egy doboz
S mikor az élet halált okoz
Bűnbánóan nézem a cipőm sarkát
Hogy el ne mondd nekem, mily hamis e korlát
 
Íveket rajzolok a Nap hátára keresztnek
Hogy bizakodó pillái fényt ne süssenek
S hogy lássa meg végre ez égi csoda
Annak a szegény ácsnak sem volt könnyű sora
 
Nem hiába esett hát kétségbe.

október 30, 2010

szeméJek

csillog a csillag – benned
alszik a táj – veled
átölel a lelke – téged
meghalni kész – érted

S Te mégis egyes szám harmadik személyben gondolsz magadra.

Nyelem a kiszáradt ajkamról leszakadó, foszlott, szegény, koszos bőrdarabokat és érzem viszkető szíved a számban. Újraszerkesztett pillantások bájos önelégültséget szórnak eléd, de számít mindez a viszonyítási pontok elhelyezésének kaján trónján? Hogyan határozod meg a jogot az ébredésre, kinek adod ajándékba a világot? Ítéleteket ásunk padló alá romokba, csendesen csörög a karodat kötő ékszer, és azért születtél, mert élni teremtél, s szerelmes vagy az almába. És gyümölcsöt hozol majd Te is.

Egy szép napon.

október 29, 2010

érzé-kellek

Hallottam egy bácsitól egy vicces-aranyos szófordulatot, hogy “nekem az igazat is mondhatod, én azt is elhiszem” Vannak hatásai ennek a mondatnak, érdemes kipróbálni.

Ideálon is túlinak tartom, és mindig csodának élem meg, ha a valóság még annál is szebb, mint ahogyan elképzeltem. Viszont most jöttem rá, hogy igazából mindig az, és nem a saját hibánkból, de áldott-imádott öt érzékünk nem elég mindenre! Így nem látjuk mindig.

Nézegettem pár rólam készült képet. Nekem nem áll jól a mosolygás! Gének, arcszerkezet, lefelé konyuló száj, van ilyen. Csak az az érdekes, hogy azok a fotók, amin ott van Levente, a Testvérem is, egész mások. Valahogy széppé színezi a mosolyom. Értitek Ti ezt?

 

A hatodik érzéket csak együtt tudjuk megcsinálni. Remélem. Mosollyal. Meg szeretéssel.

Aztán majd csak elhisszük valahogy!

október 29, 2010

Álmok útján

Találtam egy Művészt dA-n (még mindig <3), akinek a munkáiról az jutott eszembe, hogy “mintha Tim Burton karaktereit látnám színesben és lágyabban O.O.”

Álmok, éjszaka, ábrándozás. Csak hogy a kedvenc témáit említsük.

Ezekbe belegondolva és a színeket látva csodálkozik bárki is, hogy rabul ejtett?

Remélem sokat fog még festeni. : )

Forrás: http://pesare.deviantart.com/

október 29, 2010

Kesztyű

Feketére lakkozott, puhává szabdalt kezemmel simítom végig hatalmat lépcsővé varázsoló, álmos ölelésed. A rácsos ablak előtt ringatózó, levelektől duzzadó fák – láttam őket! – már korábban is bájvörösen álmodoztak és marták a fényt a szobában csendesen ülő dirib-darabok földre harapott felszínén. Héjuk haragosan habzik a csuklódon futó vérerek kanyargós vonalát utánozva. Kérdezem én, hogy állaid koppanó távolodása felvisz-e a zuhanó, illatozó szárnyak bőrödet átszúró elágazódásához?

Nem tudom a választ.
Talán nem is fontos.
A végén úgyis csend lesz.
Jófajta, reméljük.

október 27, 2010

minden napra neked

Fogadj magadba kérdést,
hogy jól levéssel üdvözöld a reggelt.
Kuporgasd szíved széppé,
hogy legyen miért süssön
az ablakodon be e cseppnyi fény,
ha arcodat a szabad szeretés világába fordítod.

Nyisd ki a szemed, és legyen szép napod.
Azt kívánom Neked.
Tiszta szívemből.

október 27, 2010

Fényösvény

Misztifikált félemberek ültek ma a félhomályban, ezer élményt megtagadó nemeket sugallva a cigarettafüst szépében. Lávaként zubogó martalóc ónvadon volt lelkem a sebes zubogásban, s nem kérkedett kerek kérdésék nedvét széjjel süvíteni a semmiben… De elmondta nekem a titkot, egy ősz hajú asszony tisztás-selymes, érdes-édes kezei között mosolyogva, amit kérve kérlek, ne adj tovább senkinek, hogy “van Isten.” S én hitem a felelős térdigburkolózás erőszakot táncoló fekete boglyában a földig hajolva adott tapsot a kócos pörgésnek, az életeket erdős hegyoldalakká varázsoló harcos szabadságnak, hogy  a szeretet van és létezik, és eljön a nap, mikor már nem lesz mit írnunk, mert szívott szívünk egységélmény lesz a szemlélődés vad sugarában. De addig égünk és vígan dalolunk, és még a holdat is magunk elé törjük tépett énünk ökölsikolyt kereső parton futásában.

Hiányzik a nagyon.
De keresve kérek.
És útközben élek.

S ha a végén úgyis elbukom…
Érted megérte remélnem.

október 26, 2010

nincs-e

nincs talán
volt a lány
zsibbadván
ragadvány-
maradvány

lesz-e szó
megsuttogó
örök tó
örömbe fordító
lelked csókoló

időtlen ég
reggelre ég
ha fáj az elég
majd ugyanaz a még
járul eléd

S lesz a Tiéd.