LD50

http://www.ld50.hu/users/Sarwyn

Szeretem :
LEVENTE, az én Pici Öcsém
szerk.: egyre kevésbé pici.

Barátok. Lelkitársak. Felszínes csevegőpartnerek.

Tudatmódosítás, nem a külvilágból származó kemikáliákkal, hanem a saját testem által szintetizált produktumokkal.

Szerelem. Még akkor is, ha csupán néhány szükségszerűen evolválódott vegyület kombinációja. Kell. És jó, hogy van.

Szép az, ami érdek nélkül tetszik. /Kant/

Az én szubjektív valóságomban ez persze nem így van.
Elfajzott érdek-ember vagyok:

Néhány mozgókép-alkotás. Nem kifejezetten sok. Menekülési útvonalak, sablonos álomvilágok, tetszetős karikatúra-hercegnők.

Rendezők, akik tudnak mozgatni. Engem is, bele, át, oda, ahol ők vannak. Vigyél a fejedbe, édes.

Színészek és színésznők, akiknek hiszek, valamilyen rejtélyes oknál fogva. Pózolj, mozogj, hagyd, hogy benned legyek. Táncolj.

Könyvek, melyek ideig-óráig repítenek. Messze innen, bele, a saját drámáimba, de nekem így jó.

Írók, akik elmesélnek, pontosabban felszínre hoznak bennem valamit, ami a mélyen lappangott.

Akusztikus alkotások. Bár hazugság lenne azt állítani, hogy meghatározó jelentőséggel bírnak az életemben. Inkább eszköz, mint cél.

Persze van olyan, amiben megtalálom magam, vagy az éppen aktuális hangulatomat.

Vizuális alkotóművészek. (Persze, itt felmerül a kérdés, hogy van olyan művész, aki nem alkot?)

Fiktív karakterek tömkelege. Álmodozó vagyok, de nem művész.

Illatok, emlékek. Én, Te, Ő, Mi, Ti és soha, de soha nem ők.

Városok, ahol pezsegtem, lebegtem, eregettem. Sárkányokat. Vízcsóva-farokkal.

Mozogni. Ugrálni. Ringatva szeretni tökéllyé fagyott testem. Lehet, hogy csak az endorfin, nomeg a jó öreg adrenalin, de nekem jó.

Írni. Kigondolni. Kimondani. Megélni, sokszor, sokféleképpen. Mert ez is jó!

Tanulni. Nem tudom, hogy az Egyetem fejlesztette ki, vagy csupán előhozta látens információ-éhségemet, mindenesetre önbizalomnövelően kellemes érzés tölt el, ha a szellemi kapacitásaim le vannak kötve, s közben még gyarapszom is.

Tudományok. Orvostudomány. Művelem is benne magam (vagy belé magam?), ahol érem, néha őszinte, néha visszafogottabb lelkesedéssel, de a függés már kialakult. És nem “ő” függ tőlem.

Orvos leszek. Mert a tudás hatalmas kincs, Isten van benne! A biológia azt jelenti: az ÉLET tana. És azt hiszem, azért születtem erre a világra, hogy megismerjem az életet, ha nem is teljesen, de részben. Tapasztalni születettem. (Tanulni?) Ahogy mindenki más.

Hiszek Istenben. Nem egy hatalmas aranytrónon ülő, szakállas, öreg, bölcs Istenben, aki ítélkezik, hogy te pokolba jutsz, te, fiam, meg a mennybe…Hanem Istenben, aki az energia. Az egyensúly. A SZERETET. Aki ott vár az út végén, de azt hiszem, ő az út is, no meg a lábam, ami visz…

Nem szeretem :
A menekülést. Ahogyan képtelen vagyok szembenézni a dolgokkal….inkább futok, ellibennek, messze megyek, csak ne fájjon, ó Uram! kérlek, ne fájjon…

A haragot. Ahogyan megátalkodom benne. Élvezkedek, féktelen érzelmekbe merülve, amik engem is bántanak. De jólesik. Csak tudnám, miért vagyok egyedül?

Az irígységet. Fantasztikusan gyönyörű, csodálatos, elbűvőlő, és mennyire gyűlőlöm is érte. Én miért nem vagyok ilyen?!

Az önsajnálatot. Gyönyörű, köszönöm szépen, igen, ÉN a világ áldozata, akit mindenki bánt, utál, aki semmire sem képes…és menekülök, no meg haragszom, és a két térdemre hullva is csak gyászolom magamat. Köszönöm szépen.

A birtoklási vágyat. Mert kéremszépen búcsú ide vagy oda, mit képzel ő? Ő az enyém, mindenennek ellenére, csak az enyém, senki másé! Na jó, legyünk őszinték, nekem már tényleg nem kell….De…várjon rám!…Egész életében! Hm.

A félelmet és a bűntudatot. Talán furcsának tűnik ez a párosítás, pedig nem az. Mert mind a kettő lényege, hogy előbb létezik az okozat mint az ok. Az érzés, mint az azt generáló körülmény, lét- vagy élethelyzet, esemény, esetleg élőlény. (Az okkal keletkezett bűntudat persze feltétlenül szükséges.)

Elmélet és gyakorlat közötti különbségeket. Tudom, hogy mit kellene tennem, iszonyúan bölcs és elmélyült vagyok, csak mozdulni ne kelljen, könyörgöm.

Aludni. A testem legfélelmetesebb korláta. Persze csak azután, hogy nem tudok repülni.

TÖKÉLETESSÉG

Mert nincs benne semmi izgalmas.

Még nem döntöttem el, hogy a szeretem, vagy a nem szeretem részbe való-e, de a tükörlétem most próbál a helyére kerülni. Melletted boszorkány vagyok, egy véres angyal, egy bohókás kislány, messze révedő, hencegő drámahercegnő… vagy bármi, amire szükséged van, mert nekem az a jó, ha Neked jó, de ha Te nem lennél, én ki lennék?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: