Archive for május, 2009

május 29, 2009

Pici fehér zsiráf

              

                Láttam egy pici fehér zsiráfot. Az egész, mint egy
képzeletbeli tünemény és mégis olyan hihetetlenül valóságos, mint holmi
természeti jelenség feltűnése.

                Talán
első gondolatra nincs is ebben semmi furcsa: a zsiráfok már csak ilyenek,
fel-feltünedeznek különleges helyeken és hosszú nyakukat a négy égtáj irányában
forgatva jelzik a világnak létezésük cseppet sem elhanyagolható tényét.

                Feltehetőleg
a leginkább megdöbbentőnek az általam leírt állat színe tűnik, de jól tudjuk,
hogy a szülőktől történő öröklődés páratlan csodákkal és változatokkal
remekelhet; nem mondanám hát, hogy bárminemű megrökönyödésre adna okot havas
tájra emlékeztető szőrzete.

                Annál
is inkább elfogadhatatlanabb volt viszont a kis lény viselkedése.

                Tudniillik,
ha az ember lánya orvostanhallgató, és éppen egy keményen és sikeresen
végigküzdött anatómia szigorlaton van túl, cseppet sem lepődik meg, ha kinéz a
vonat ablakán a csendes nyári alkonyatban és a zöldellő alföldi tájon egy pici
fehér zsiráfot lát meg.

                Ellenben
hihetetlenül sokkos állapotba tud kerülni, ha a tündérnyi lény elrepül!

 

                Hát még,
ha kiderül, hogy valójában egy kócsagról van szó.

május 18, 2009

Lány a nagy bodozban

Hiába, a másodév vége orvostanhallgatóéknál azért annyira nem egyszerű. Három laza kis szigorlat, Anatómia-, szövet- és fejlődéstan, Orvosi biokémia, Orvosi élettan. Ez most a program. Reggeltől estig könyvtár, két lapozás között egy korty energiaital, pislogás kifele az ablakon (miközben persze szigorúan mondogatom magam elé az izom eredését, az artéria lefutását, az agyideg kilépését) és egy lapozásnyi szünetben álmodozás nyárról, szabadságról, pihenésről, Róla…
Nem sajnáltatni akarom magam, az én választásom, és szeretem is, de ettől függetlenül nem egyszerű.
Most este van, egyedül ülök a Rezsőben, Trentemollertől a Miss Yout hallgatom és deviantart.com-on nézelődök.
Találtam is valami nem mindennapit, tessék, megosztom Veletek: The Girl In The Big Box

A lány a nagy dobozban. Persze ahhoz, hogy tetsszen, kell egyfajta sajátos lelkiállapot, de szerintem iszonyúan érdekes a hatás, amit az alkotó a színekkel vált ki. Bennem sztereotíp módon él, hogy a vidám színek használata vidámságot szül, de amit itt sikerült kihozni belőle, az meghökkentő, bizarr, és valami hihetetlenül magával ragadó. Íme pár kedvencem:


                            
                                   

május 18, 2009

Hiánya

Van egy kis időd? Szépen libbeni el magasba szálló tornyokba,
határtalan éges ébredésekbe, amikor nincs kiért elfutni a somolygásért. Szivárványszínű
sasok magtalan hatolnak az éjszaka csendes lepel-futásába, megalkudnál a
mardosó hall-hatatlanságodért. Jéggé olvadt áramlások tengernyi megalkuvó
pillantásaiban nem érsz már annyit sem, mint világnyi végtelen héja a rothadó
gyümölcs-koszorúknak. Tanulva szétesett véres alkonyatok neked nem adnak
márványba pusztuló csöppségeket. Beletáncolva futnál széjjel a mosolyogok
meseszerűen elszomorító kékségébe. „én a világot adhatnám neked”, de ha neked a
világ nem elég, akkor elég majd a mulandó hervadásodba. Tegyél bele valami
sokkal szebbet, mint amit valaha hitt a tegnap-illatú láthatatlan herceg. Kívánatosság
nem vélte hamvait a gyönyörnek. Nem akart elpusztulni. Élni akart.

 

 

 

[És ez azért elég halálos, nem?]

május 2, 2009

süni.


Ezt hallgattam, miközben írtam: Latika’s Theme

Az ajkaidba puhán hatoló magány sem végteleníti el örökké
fagyó tévedéseit. Tetszenél, el bele, a múltba, libbenő szárny-talány megint
csak megremegtető szavai mögött, de a kietlen táj nem vár alattomosságot. A
tavak, az illatos hemzsegés a világnak legszebben tündöklő portelepein eggyé
válik kéjes sekélységeddel. Kacsafejű, oroszlántestű, nyúlfarkú életté remeg
benned a varázsszőnyegen széthintett zöldessége. Sárgán és kéken világító szörnyetlen
koporsók áldozatukba bújva várják hitetlen testük kiégését. Angyalodj bele a
világvégébe, testetlen üvölts az éjszakába az alagutak felett harapva világító
várost. A szúrós hátú kislány szuszogása sem sértette bőrét karmolásokból szőtt
virágokba. Higgy a szépségben. Higgy az életben.

 

Higgy Benne.

Teljes szíveddel.