Archive for január, 2007

január 17, 2007

A kis herceg

“-
Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy
ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád.
Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a
többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra.
Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…


Kezdem érteni – mondta a kis herceg – Van egy virág… Az,
azt hiszem, megszelídített engem…”

Reklámok
január 10, 2007

Védett: Gonosz vagyok meg egy kép DÉNESről <3

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

január 8, 2007

A pszcihológus meg az analitikai kémia

Az a fránya pszichológiai teszt

 

Voltam pszichológusnál. Aranyos, kedves hölgyemény, aki már 20 éve a pályán van (tehát kellő tapasztalattal és gyakorlattal rendelkezik), valamint nem tanár (vagyis nem ahhoz van hozzászokva, hogy folyamatosan rá figyelnek, hanem hogy ő figyel (: ).

Első lendületből gyorsan kitöltöttem egy 480 kérdésből álló személyiségtesztet. Az eredmény: visszahúzódó, csendes, szerény, önmagát mélyen alulértékelő kislány vagyok, aki szereti, ha észre sem veszik, ha nem is szólnak hozzá…

Najó, nem teljesen. (;

Lehet, hogy elhangzott az „extrovertált” szó, illetőleg a „szereti, ha a középpontban van” szókapcsolat is, de például az önbizalmamról a pszichológusnő az elemzés során egy szót sem ejtett. (Lehet, hogy csak nem akarta továbbnövelni? O.o)

Mindenesetre az intelligencia-teszt csupa-csupa pozitív eredménnyel szolgált, melyet nem óhajtok közölni senkivel, nehogy reflektáljon rá valaki egy sokkal magasabb pontszámmal :P.

Az egész látogatást egy csodás beszélgetéssel zártuk le, amihez én enyhén eltúlzott szkepticizmussal álltam hozzá, lévén hasonló esetekben elég rossz tapasztalataim voltak. De meg kell mondjam, pozitívan csalódtam. A legfurcsább az egészben az volt, hogy ez a nő képes volt figyelni rám. Elejtettem valami apróságot még eme emelkedett hangulatú, ugyanakkor bájos és kedves csevelyünk elején, melynek én tulajdonképpen semmi jelentőséget nem tulajdonítottam, ő mégis felhozta egy jó negyed órával később. És olyan dolgokat állapított meg rólam, amiknek igazat kell adnom.

Persze lehet erre olyasmiket mondani, hogy bármit mondott volna, én azt aláírtam volna, mert addigra már ittam a szavait, de az az igazság, hogy nem általánosságokat mondott. Hanem. (:

 

 

 

Hallottam ma egy mondatot, ami nagyon megnyerte a tetszésemet és noha nincsenek túl mély ismereteim sem a filozófia, sem a pszichológia terén, annyit mégis meg tudok állapítani, hogy drága pszichológusnő inkább hajlott a kognitiv, mint az analizáló kém… pszichológia! (:D Úristen, kísért a M-né) felé, a mondat mégis az elemzésről szól:

 

„Te annyira analizálsz mindent, hogy Arisztotelészt is függőlegesen olvasod.” 😀

január 7, 2007

A barátságról Márai és Hamvas

“Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért.”

/Márai Sándor/

“Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.
Montaigne, mikor eltünődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: ” Barátok voltunk…. Mert ő volt ő, s mert én voltam én. ” Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: ” Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát. ” Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.”

/Márai Sándor: A barátságról (Füves-könyv)/

“Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.”

/Hamvas Béla/