Archive for január, 2012

január 30, 2012

Maradék

 
Engem úgy neveltek,
hogy meg kell enni mindent,
ami a tányérodon van,
az ételmaradék szégyen.
 
De mi van az életmaradékkal?
 

január 28, 2012

“láttam magamat a szemedben”

 
A fények
A színek
Az árkádok
Az unos-untig ismételt göcsörtös ábrándok
A mögülem lengedező szivárvány
A bőrödbe karcolt szomorú márvány
A szemedből sütő örök magány
És a soha meg nem válaszolt talány
 
hogy
megéri-e
szeretni
 

január 28, 2012

.

 
 

Vegyél észre!

 

Vagy lélekre.

Úgy még jobban örülnék.

 
 

január 28, 2012

Élek, Veled.

 
Az idő
A bezártság
A sokat jelentő szavak
Valahol
Egy távoli tájamban
Már régen elmúltak
 
A gúzsba kötött értelem
A semmiért szőtt szerelem
A törött-lapos értelem
Hagy ma csendet nekem
S ebben a közös közönyben élvezem
Hogy túl már a mindenen
A Tiéd vagyok
 
Még ha korlátolt és gúzsba kötött szobrok
És fagyott talajon formált csókok
Is unottan lehelnek
Mert a bármiért csak ennyi tellett
Én akkor is azt élem
Hogy bár minden télen
Fagy van és űr és türelem
De nekem megéri várni a végtelen
Véges ítéletét, érted
Hát ma csenden kérek
Egy csípős véges véget
Mert az egész élet
Nekem csak annyit jelent
Hinni mindegy kegyet
És ábrándot
 
Amíg élek
 
Veled
 

január 27, 2012

Akarsz-e játszani?

 
 

 
 

“A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?”

 
 

Kosztolányi Dezső.

 
 
 

 

január 25, 2012

Skhizein – magamon kívül, de mennyivel?

 

Jérémy Clapin szerint 91 centire.

 
 

 

Pont ott, mert oda csapódtál el.

 
 

 

Halkan, díjakat nyerve, írógépelést imitálva.

 
 

 

Csendesen fáj, és pont így zseniális.

 
 
 

 
 
 
Forrás – Aki ajánlotta már nekem, annak hálás köszönet

január 16, 2012

Rombolj luxuscuccokat porig!

 

 

És mindezért még fizess is.
Választhatsz LED TV-t, Ferrarit, zongorát, nagyi porcelánját.

 
 

 

A New Jersey-ben, milliomosok számára működő, feszültséglevezetést megcélzó “The Destruction Company” mindent a kezedbe ad.
Eszközt, helyszínt, pusztítandót.

 

Végülis “amit birtokolsz, az birtokol téged.”

 
 

 

Az önirónia iróniájának az iróniáját meg már úgyis előttük a LED-es WC papírral.
Így meg legalább nem a kismacskát rúgják oldalba.

 
 

Haj, a végén még Bret Easton Ellisnek lesz igaza.

 
 

via via

 

január 16, 2012

Szentjánosbogarak

 

Őszintén, nem vagyok egy nagy bogárrajongó.
Bejön a szobámba, és utána már a legkisebb idegrezgésemről is azt képzelem, hogy épp rajtam MÁSZIK.
Kivételt képeznek ez alól a katicabogarak és a szentjánosbogarak.
 
 

 

Utóbbiak zöldek, fényesek és repülnek.
Bogármegtestesítőim.
 
 

 
No persze, azt azért hozzá kell tennem, hogy annak sem örülnék, ha ők mászkálnának rajtam.

 

“De legalább szépek.” ; )
 
 

 
 
Köszi Noéminek és Ödinek : )

 

január 16, 2012

Lufilámpa – Kell!

 

 Ehhez így nem is fűzök semmit.
 
 

 

 
via via

január 15, 2012

okoz.

 
 

NINCS OK.

 

Okok vannak.

 

Ez egy ilyen multi-faktoriális világ.

 
 
 
 

Említettem már, hogy Márai két nappal a születésnapom előtt lőtte főbe magát?