Archive for március, 2012

március 31, 2012

Álmaink

 


 
 

 
 

 
 

: )

 
 

Reklámok
március 31, 2012

Ketten vagyunk

 
Én vagyok… a te legszebb versed
A szabad szavaidban rejlő sóhaj
A mennyet kutatva viszkető óhaj
A fátylakat libbentő, tova suhanó
Kutatott álmokban remegve szerető
Szerencsétlen végzet-törekedett
Kicsi, pici, életté szerető
Álomalj
 
Egy tökély-teljes valóság mintaképe
 
Itt teremtettünk képzetté eget, itt nyitottuk csatornáink a fenti kékességet kristályba varázsoló mesetánccá, itt kezdtünk hinni a kapuk magvukba csalogató lényegében.
Itt lényegültünk lényeggé.
Itt kezdtünk élni.
Itt.
Mi ketten.
 
 
Mi ketten…
Végzet volt
Kezdet lett
Álom-oltott
Szeretetkönnyed
Világba borult
Örökkön éber
Angyaltett
 
 
Amit mi ketten életre hívunk
 
 

március 25, 2012

Áruló ájuló

 
Tudom, hogy sokfelé változó világom vonaglik egy be nem határolt mögül, egy be nem engedett, egy ki nem csiholt valóságból. Terhes elevennek lenni, félelmetes a rombolásra emlékezni, de a mesék világa, az irigybe hajló pillantott és az a délikék ég szemű angyal újra elvezetett magadhoz.
 
Élni jó,
és hiába ájult el, akinek egy életen át éberedül kellett volna szolgálnia,
attól még
te lehetsz
 
nő.
 
 
ugye?
 
 
 
 
 
 
 

te pillamagány hencegő hercegnő

 
 
 
 
 
 


  

március 25, 2012

légmosoly, régmosoly

 
Semmis az ég
Utánunk futott a rég volt
Eltávolodott minden régmúlt
És porral oltott valósággá a magány
 
Nem tudok egy igenért fájni
Túl közel, túl benned járni
Újraélni, bízni, hinni
A határokat kockázattá törni
 
Mert elural a félelem
Hogy minden mindegy már nekem
Hogy a fény a hű társam
És hideg és távol van
 
És nem kell annyit mondani
Hogy tudok mosolyt ontani
Vagy vért vagy életet
Vagy bármit, amiről mondani lehet:
 
Most tényleg olyan,
Mintha
Levegőt vettél
Volna
 

március 25, 2012

Terápia

 
Érdekes élményben volt tegnap részem. 8 éves öcsémmel, Leventével játékboltban jártunk. A legók után egyből a fegyverekhez kellett mennünk, ahova utánunk 2 perccel egy csontsovány, kopasz, szemöldök nélküli kisgyermek lépett oda. Számomra az első pillanattól egyértelmű volt, hogy valamilyen kemoterápiás kezelésben részesülhetett. Figyeltem a testvéremet, hogy reagál-e valahogyan, feltűnik-e neki valami, de a szokásos “gyerek az ismeretlen gyerek mellett” koreográfián kívül nem láttam rajta semmi különöset.
Mikor már kijöttünk a boltból, óvatosan elkezdtem puhatolózni, hogy észrevett-e valami “furcsát” azon a másik gyerkőcön. Mire ő fintorogva közölte:
– Hát igen. Gépkarabélyt akart! Normális az ilyen?! Amúgy miért kérded? – mire én mosolyogva megráztam a fejem.
 
Ítéletek. Sajnálat.
Csak a felnőttek sajátja.
 

március 25, 2012

kicsit sem, nem, de egészen!

 

Épp az OMSZ-nál rendszeresített gyógyszerek adagolásának, indikációjának, kontraindikációjának, mellékhatásának, kölcsönhatásának stb. megtanulásával iparkodok, hogy este még legyen időm lejátszani egy Monopolyt meg elmenni futni, de pihenésképp zenehallgatós EKG-ismétlés mellett találtam tavaszi hangulatú képeket az Instant Life-on. És az a jó, hogy nekem jó, és még jobb lenne, ha Neked is az lenne, hát gondoltam megosztom.

 
 

 

Üzenem annak, aki még nem találta meg magát, hogy jobbra a második csillag és onnan tovább, aztán végig a sárgaköves úton, de mindezt mégis a legjobb az elején kezdeni.

 
 

 

Kedvenc Palásti tanár urunktól tanultuk, hogy “Egész az, aminek van eleje, közepe és vége.”

 
 

 

Ha Te erre meg azt mondod, hogy hagyjálmárbékibe, akkor vagy nem éltél még eleget, vagy már túl sokat is, de a középszerűek frappáns féligazságaira – amik, mint tudjuk, roppant szórakoztatóak és szívmelengetőek, de az igazságot nem mindig teljesen lefedőek – Neked semmi szükséged.

 
 

 

Mondom, nem magyarázkodásképp, csak gondolatkísérletet serkentő felindulásból, hogy az IDŐ meg az IDEG meg az IDEGES szavak lehet (!), hogy egy tőről erednek.

 
 

 

De amíg mindez csak lehet, s az ösztöndíjam is nulla felé csapdos, addig megyek vissza tanulni a kiskunhalasi Csendes köz zöldövezetében található festői tuják árnyékába napozni, és Adenocor dózist mormolni, masszívan.

 
 

Mert mosolyogni jó!

 
 

Képek

 
 

március 11, 2012

Lányoknak inspiráció, fiúknak salivatio ; )

 
 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.


 
 

március 3, 2012

Identity – a pszichológiai társasjáték

 

 

A delphoi jósda bejárata fölé, a homlokzatra Khilón ezt írta: “Gnóthi szeauton”. Ismerd meg önmagad, és meglátod a jövőd, mert a jellemed formálja a sorsod. Azért egy “is”-t talán hozzátennék, de jórészt egyet kell, hogy értsek, mert hát “kaland a karma kicsi kincsem.”
 
Többször tudatosul, hogy milyen szerencsés csillagzat alatt születtem. (koppkoppkopp) Többek között, amikor a barátaimmal vagyok. Olyan értékes emberek kerülnek az utamba, olyan személyiségekkel és tartalmi mélységekkel találkozom, amiért őszinte hálát tudok adni Istennek, vagy aki ezt az egészet rendezi.
 
Legutóbb tegnap jött ez a felismerés, amikor Viktor barátom megmutatta az Identity nevű társasjátékot és elkezdtünk vele játszani. A hivatalos honlap szerint “társasjáték önismeretünk és társas kapcsolataink fejlesztéséhez”, ami lényegében igaz is, és le is fedi így tömören, hogy miről is szól ez, és akinek füle van rá, az meghallhatja, hogy milyen szellemi kalandokat rejthet ez magában.

 

És rejt is.

 

Ha mersz ajtókat nyitogatni.
 
 

 
Van egy tábla, ahol szirmokon kell végighaladni, vannak kristálybábuk és dobókocka, és vannak kártyák, “Szeretet”, “Visszajelzés”, “Bölcsesség”, “Teremtés”, “Öröm”, “Lélekerő”, “Megoldás” feliratokkal, amik kérdéseket vetnek fel, és amelyeket megválaszolva érdekes mélységeket és magaslatokat szólaltathatunk meg saját és egymás lelkében.
 
 

 


 
“Beszélgetésinduktor” játék, ami akár egymás megismerésének elején, akár régi kapcsolatokban is hozhat meglepetéseket.

 
 

Kellemes kalandot kívánok! : )
 
 

A játék