Archive for ‘Más-okos’

március 28, 2015

Szombat délutáni szabad asszociációk

 
 

“Azért az durva, hogy neked mindig ezek az autisztikus, nekem meg a nárcisztikus beütésű pasik jönnek be.” – mondja a pszichológus barátnőm, és beleszürcsöl a koktéljába.

 
 

large (7)

 
 

Engem meg csak úgy simán szórakoztat, ahogy a kissrác olyan révetegen mered a semmibe.

 

Na nem arról van szó, hogy ne tudna ő beszélni.
 
Csak hát nem akar.

 
 

large (8)

 

Tudod, lassan elfogadom, hogy mi mindig kívülállók maradunk.

 
 

large (10)

 

Mert valahol az őrület és a mély érzelmek határán az egész olyan gyönyörűen elmosódottá válik.

 
 
girly-bike
 

Én nem fogok Neked evidens dolgokról papolni, csak azért, hogy okosabbnak tűnjek.

 
 

11018865_400876993419215_8234962011270040381_n

 

És akkor felvillan egy semmiszerű, hasító mondat az elmeosztályról:

 

“Ha adsz egy cigit, nem mondom el, mit hallucinálok”

 
 

Oké, édes, csak gyere közelebb, hadd fújjam még át a fekete füstöt a tüdődbe.

 
 
alice_peter_pan_crossover__by_angeelous_dc-d5qegxg
 
 

De most komolyan, ha délután 3-ig nem ír, elkezdek kiskutyás hirdetéseket nézegetni a neten.

 
 

 
 

Istenem, bárcsak már hétfő lenne.

 
 
 
 
 
 

Köszönet: MLilla, BGábor, weheartit, marabublog

 
 

március 26, 2015

Érezd a Fényt

 
 
 

 
 
 

Nincsenek szavaim.
 
 
 
varunk
 
 
Nem vagyok Fény, csak szeretném szeretni.

 
 
 

május 17, 2014

Bájdövéj – A váci út közepén lerobbanó autóktól az odasült spárgán át a testfestésig

 
 

Ez egy tipikus lillablog-bejegyzés lesz, mutatok Nektek képeket, amik megtetszettek, írok róluk pár hangzatos, de a figyelőbb olvasó számára igencsak felszínes mondatot, azután elhintek pár álönsajnáló mondatot, amit komolynak ható filozófiai keretekbe rakok, de igazából csak azért osztom meg, hogy elmondhassam, hogy én amúgy iszonyú fini spárgát főztem ma, fokhagymával, fehérborban,

 
 

BN_WatchTheBirdie_01.jpg

 

csak épp elrághatatlan lett első lendületre, úgyhogy másodikra oda is égettem egy részét.
De ami épen maradt, az finom és puha.
 
Klassz, mi?

 
 

02

 

Nyilván be kell számolnom arról is, hogy tegnap a Váci út közepén, az egyik lámpánál a belső sávban MEGÁLLT az autóm, ami sokkal kevésbé lett volna vicces, ha Zita nem ül mellettem. Mondjuk az is érdekes érzés volt, amikor felhívtunk pár nagy és okos és tapasztalt, és mammutvadásznak igazán mammutvadász ismerősünket (meglepő módon felnőtt férfiakat, Sanyit, Apát satöbbi :)), és a kétségek közé nagy, de cinikus lendülettel zuhanó kérdésünkre (mégpedig hogy MOST MI AZ ISTENT CSINÁLJUNK?), csak üres csendek voltak a válaszok.

 
 

03

 

Közben így, hogy kellemes (bár némiképp tagadhatatlanul füstös bukéjú) spárgaillat lengi be a lakást, eszembe ötlik, hogy ki kéne találni, hogy hogyan is kössem össze kalandos életem ívének szellemes meséjét a 2012-es testfestő világbajnok, Johannes Stötter alkotásaival, hisz végülis erről szól a poszt, vagy mi.

 
 

04

 

Bevillan a tegnap reggel, a megélt közelség, meg a budai panoráma, és a sokfelől élő esztétika kapcsán akár fel is hozhatnám, hogy hát igen, ezek a képek csodásak…

 
 

SONY DSC

 

Csodásak, persze, emberek vannak rajtuk, hús és vér testek, van benne valami valódiság, amitől közelivé válik, de hogy ezek szépek, azt nem mondanám egyértelműen.

 
 

06

 

Talán inkább a technikai kivitelezés, a bravúr tetszik benne.
És itt megint beugrik Palásti tanár úr mondata, amit amúgy Kant írt le, de a 2007-ben a kiskunhalasi Bibó István Gimnázium hatévfolyamos osztályában végzettek már mindenképpen a Tanár úrhoz fogják kötni.
 
Hogy “szép az, ami érdek nélkül tetszik.”

 
 

07

 

És a közelség, az nekem tetszik, nagyon.

 
 
 
 
Köszi Tádénak és Sanyinak és Apának, hogy végül megmentettek, és Zitának, hogy lehetett vele nevetni és még fagyit is kaptam tőle : )
És Szirminek is az affinitásért : )
És Johnannes Stötternek, hogy alkot : )
 
 

február 6, 2014

Anna.

 
 
http://lascsik.wordpress.com/2013/03/27/auticism/
 
 
 

január 15, 2014

Programajánló

 
 

Az első képet meglepő módon a facebookról vágtam ki (printszkrín gombbal beillesztettem a péjntbe!)

 
 
progi
 

Kicsit kevés még a résztvevő, nem?

 
 

A másodikat meg csak úgy szuggerálom.

 
 

302501_10200275375463777_1151868355_n

 

Szép napot mindenkinek.

 
 
 

január 12, 2014

Almafa, mentőautó, miniszoknya és két ablak

 
 

“Gyerekek! Az almafa alatt… alma van.”

 

És akkor ezzel már így le is vonhatjuk a tegnapi este konklúzióját.

De persze mi még szeretjük áltatni magunkat.

Jó ez így. Örök naivan, örök hitben.

 
 

tumblr_mz4a4fRnWd1qz6f9yo1_500

 

Mondjuk az azért érdekes, hogy a miniszoknya látványa erősebb trigger tud lenni, mint a mentőautó szirénájának hangja.
Persze nem én lettem volna a hibás, ha belerohan a mentő az autóba, mikor az utóbbi az út közepén megállt, hogy átengedjen.

 
Én csak egy ilyen laza szombat esti sörözésre mentem.
De akkor is.

 
 

tumblr_mz3hn4NKyP1qz6f9yo1_500

 

És közben bevillan két ablak.

 

Az egyiken kipillant egy lány. Enyhén spicces. A háta mögött buliznak a barátai. Ő meg elhúzza a függönyt. A szemben lévő ház ablakán pedig épp abban a pillanatban néz ki egy fiú. Odaintenek egymásnak. Mosolyognak. A lány lesüti a szemeit, és nagyokat pislog. Később kopogtatnak az ajtaján. A fiú az. Hajnalig beszélgetnek. És sokat mosolyognak.

 

A másikon kipillant egy férfi. Épp a schizofreniája fellángoló szakaszában van. Egy-két órája öngyilkossággal fenyegetőzött. Most szereli a klímát. A háta mögött hallja a kiérkező mentőápoló köszöntését.
– Jó napot! Segíthetek valamiben? – lép oda hozzá a piros ruhás férfi.
– Ó, igen. Megfogná nekem ezt egy pillanatra? – és felé nyútja a klíma dobozát. A mentőápoló egy pillanatra habozik, aztán megtartja. A férfi pedig, aki a létrán álldogál, csavarhúzóval a kezében, ezzel a lendülettel kinyitja az ablakot, és kiugrik a tizedikről.
Mindegy, hogy milyen gyors a lift, amivel leérnek a mentők. Már felesleges elkezdeni az újraélesztést. Ilyen magasból történő zuhanást nem lehet túlélni.

 
 
tumblr_mz0nrhv6Yy1qz6f9yo1_500
 

525370_533718743341783_1064021642_n

 
 
Az első gondolatért köszönet Kingának, a szerelmes ablakos történetért pedig Diának : )
Képek az internetről, óje.
 

január 5, 2014

Telefonban hallottam ma.

 
 
Fiú: De jó, hogy pszichiáter leszel! Ha így folytatom, még szükségem lesz Rád.
 
 
Lány: Hát… Csak annyit tudok mondani, hogy szerintem akkor ne így folytasd.
 
 
 

 
 
Ennyi.
 

 
 

december 26, 2013

„De Péter, hogy jutunk Sohaországba?” – Recept földön ragadtaknak

 
 

Na jó, csak azért nem kezdtem háttal ezt a mondatot, mert háttal nem kezdünk mondatot, sőt, még mondatközben is csak bizonytalanságunk kifejezésére és semmitmondásunk érzékelhetőségének elfedésére alkalmazzuk. Persze elképesztően jó lenne most valami instant boldogságreceptet a kezetekbe adni, itt a por, végy egy kis vizet, kavarj rajta kettőt, és már kész is van.

 
 

repul01

 

Még olyan szempontból sincsen ezzel baj, hogy energiabefektetéssel arányos lesz az elkészült valami (kaja, életérzés, emberi kapcsolat), csak most semmiképpen nem vagyok olyan hangulatban, hogy bárkinek is az arcába vágjam – legkevésbé persze a sajátomba szeretném -, hogy béjbi, legalább magadnak ne hazudj, és főzd is meg, amit ettél. Még azzal jársz tán a legjobban.

 
 

repul02

 

Azon túl, hogy most a legújabb tervem a marhapörkölt készítése meg a Korszerű folyadékterápia a gyermekintenzív ellátásban c. fejezet elsajátítása, amik az áramlatélmények által egészen frankó kis életérzésbe hoznak (ugye a Harcosok Klubja óta tudjuk, hogy „Az önfejlesztés önkielégítés”), azért mégiscsak az emberi kapcsolatok, amik a teljes önfeledtség állapotát tudják nekem ajándékozni.

 
 

repul03

 

Lesz is ebből még bajom. Sebaj, vállalom. Mert megéri.
 
A szavak iránti rajongásomról már egy ideje tudok, de ami most még érdekesebb, hogy egy érintés többet tud adni ezer szónál, és erősebb kapcsot építhet bármilyen kimondott tartalomnál.

 
 

repul04

 

Nekünk az ellátás során elvileg kötelező gumikesztyűt húzni. A mentőn ezt általában be is tartom. De múltkor az osztályon megsimogattam egy kisbaba hátát. A puszta kezemmel. És átjárt egy érzés. Mélyről, fájva, félve, de nagyon megélve. Hogy…

 
 

repul05

 

Hiába mondod el, hogy mennyire fáj, hiába látom a könnyeidet, a növekvő pulzusodot, azt a megkínzott arcodat,
sajnállak, és segíteni akarok, de az nekem mégsem úgy fáj, ahogy Neked…

 
 

repul06

 

De a bőröd tapintatának egy pillanatnyi sugallata már engem is a földre görnyeszt.

 
 

repul07

 

Kérlek, hadd segítsek Neked… Ezáltal talán kicsit segítek, magamon is…

 
 

repul08

 

És ha hagyod… Köszönöm, hogy megmentettél.

 
 
 

 
 
 

Utógondolat: Egynéhányszor már tapasztaltam, és le is írtam ide, hogy nekem amúgy többnyire fogalmam sincs, mikor elkezdek írni, hogy miről fog szólni. Csak azt érzem, hogy írnom kell. Most például arról akartam, hogy hajnalban felkeltettek a különböző forrásból származó mellékvesevelőhormonkáim, és mikor végre sikerült rábeszélnem magam, hogy visszaszundítsak, a Korányi Szanatórium egyik lejtőjén lefele sétálva egyből rájöttem, hogy álmodok, úgyhogy elkezdtem repülni…
Láttam egész Budát, kivilágítva, mint abban a tegnapi videóban… Csodadús egy életem van, még álmomban is, mi?

 
 
2013-12-25 17.57.42
 
 
weheartit meg a mobilom képei
 

december 1, 2013

Ami nem

 
 

Nem vagy szabad. Nem vagy nyugodt.
Nem vagy éber. Nem vagy álmos.

 
 

001

 

Torkodon ragadt a lélegzet-falat
És keményfémből építed fel a falad

 
 

002

 

Ami egy pillantásnyi időre
Néha
Magára hagy

 
 

003

 

És olyankor kitekintesz a világba
Nagyon messzire

 
 

november 16, 2013

Kaméleon lélek – Az út, ami szabaddá tesz

 
 

“I was in the winter of my life- and the men I met along the road were my only summer. At night I fell sleep with vision of myself dancing and laughing and crying with them. Three year down the line of being on an endless world tour and memories of them were the only things that sustained me, and my only real happy times. I was a singer, not very popular one, who once has dreams of becoming a beautiful poet- but upon an unfortunate series of events saw those dreams dashed and divided like million stars in the night sky that I wished on over and over again- sparkling and broken. But I really didn’t mind because I knew that it takes getting everything you ever wanted and then losing it to know what true freedom is.

 

When the people I used to know found out what I had been doing, how I had been living- they asked me why. But there’s no use in talking to people who have a home, they have no idea what its like to seek safety in other people, for home to be wherever you lied you head.

I was always an unusual girl, my mother told me that I had a chameleon soul. No moral compass pointing me due north, no fixed personality. Just an inner indecisiviness that was as wide as wavering as the ocean. And if I said that I didn’t plan for it to turn out this way I’d be lying- because I was born to be the other woman. I belonged to no one- who belonged to everyone, who had nothing- who wanted everything with a fire for every experience and an obssesion for freedom that terrified me to the point that I couldn’t even talk about- and pushed me to a nomadic point of madness that both dazzlez and dizzied me.

 

Every night I used to pray that I’d find my people- and finally I did- on the open road. We have nothing to lose, nothing to gain, nothing we desired anymore- except to make our lives into a work of art.

 

LIVE FAST. DIE YOUNG. BE WILD. AND HAVE FUN.

 
 

 
 

I believe in the country America used to be. I belive in the person I want to become, I believe in the freedom of the open road. And my motto is the same as ever- *I believe in the kindness of strangers. And when I’m at war with myself- I Ride. I Just Ride.*

 
 

Who are you? Are you in touch with all your darkest fantasies?
Have you created a life for yourself where you’re free to experience them?
I Have.
I Am Fucking Crazy. But I Am Free.”

 
 

lana-del-rey-ride