Archive for június, 2010

június 30, 2010

Madárhalál.

              

Hullámzó partátkozta csodák
fetrengenek az emeletes álmok lépcsőkön átívelő vérvirágain. Tudom, hogy a
széncinege tavasszal is látja a meghitten puhatolózó tested cinóbervörös
pihepárna alakú rendetlenségét, de én nem tudok mit kezdeni ezzel a végletesen egyszerű
helyzettel.

               Dobálózom a csóvákkal teli
rendetlenség sárgásan rádomló harcát mímelve, és olyan nagyon érzem a mesék
szétágazó kimenetelének semmilyenségét. Megint az egyhangúság, az unalom, s az
alagutak felett süllyedt álmokat omló vágyakozás várakozással teli izgalmáért
széttöröd áporodott melled oly keveset élt izgalmait.

               Ne álmodj konkrét
madárhaldoklásról, ne ígérj széttépett visongást a semmibe…. Puhatolózz tisztán
önfeledten önmagadért, játssz neki végtelen szűkeden álmodott ártásokat…

 

               És talán meglesz az eredménye.

 

               Ha kellően ábrándosan… lihegsz a
sivatagi gyermek testét siratva.

Reklámok
június 29, 2010

Kérlek Istenem…

június 23, 2010

Orvostanhallgatósdi mellékgondolat.

Tehát az elkövetkezendő másfél napban azt fogom képzelni, hogy Orvostanhallgató vagyok, és azért tanulom mindezt, mert hasznosítani fogom pár éven belül, és nem azért, hogy átmenjek a Szigorlaton. Szóval ha véletlen arra fordulna a sor, hogy rá akarok jönni, hogy egy embernek mi a baja, esetleg meg is akarom gyógyítani, még jól is jöhet a most megszerzett (átismételt) tudás.

június 15, 2010

Belföldi gyorsvonat

              
Emlékezetes szavak, hullámvonalú ösvényektől szegélyezett fűzfák…
Fémízű drótokon remegnek áramtól megmerevedett tagjaid.
Olyan brutális és félelmetesen gyönyörűséges, ahogy a piroskásra lakkozott
lemezek visszaverik a Nap délutánra ébredező fényét. Dob és gitár dübörög,
sistereg, kiabál szögletesre szerkesztett füleidbe, de ezen túl is meghallod az
egyező nevek sármosan ovális kezdőbetűit.

(Tudod, hogy) már
nem érsz oda, s a határokon védtelen pillegő doboz-darabokba kényszeredett tested
külsőségek határozzák meg.

(várom a holnapot

              
egyszer úgyis megérkezem)

              
remélem

június 11, 2010

Szépség.

               

 

Megint itt egy kortynyi
csoda az ölemben… Feltölthet a nyár parázsosan lágy illata, élhetsz nádassal,
madárcsiviteléssel, a zöld legvadítóbb szépségével, a végtelen táj szabadságát
úgysem tudod nem magadévá tenni. Duplán tagadok, duplán élek, ebben a
valóságban most rojtokat simogatva iszom a savanykás bor utolsó cseppjeit.
Olyan szép a fuvola hangja, mikor a vonósokkal keveredik! Olyan nagyon tetszik
a kétféle illat, a meg nem válaszolt talányok, ahogyan a napfény foltot hagy a
szívemen…

 

                Isteni
kegyelmek folytán lehettem azzá, aki most ragyogóan tág szemekkel mosolyog a
felhőkre… Ti is ezt látjátok?

                És
ha igen, hogy nem szakad meg a gyönyörűségtől a szívetek?

                Hogyan
nem vártok holnapot holnaputánra, az éjszakai fáradt könnyetek hogyan nem
párolog a hegedűt vörössé festő nedűt tartalmazó kristálypohárrá?

 

                Olyan
nagyon szép ez a világ. Olyan nagyon szeretem.

 

                Remélem
a részese lehetek… maradhatok.

                Akár
csak egy picit is.

június 1, 2010

Szabadság-vágy

add vissza
kérlek… szükségem van rá nagyon… kell nekem

ne lopd el, ne
lopd el az életem

 

                Nincs
meg az a közeli nap és pillanat, nincs meg egy megálmodott ottani óra, amiben
újra szabadon és végtelenül száll a lelked. Rongyos piros igazi színű a
hüvelykujjaidon megfagyott lakk. Bodzafák között keresed az eper ízű cukor
folyópartokat bálvánnyá ölelő fényét. Olyan világos, olyan szép, megannyi
tisztaság… És csak pár könnycseppre vágyom, csak be nem teljesült álmokra, csak
újra rajzolt minták kellenének. Száraz a szám, lassan ver a szívem. Fáradt
tagjaimba nem jut már egy kellemes csepp sem a tavaszból. Cserzettre barnítod a
bőrödet, köldökök körül táncolsz tetőket, megint, templommá. Olyan könnyű lenne
egy másfajta lélekben-testben feküdni kinn a szabad csillagos ég alatt… Hisz
boldogok, akiket nem szédítenek ilyen egeket magaslatba reptető ábrándok, akik
az illúziókat csak a saját végtelen korlátoltságuk miatt szövik hálózatosan
egyszerűvé.

Keresd a boldogságod.

Keresd az életed.

 

Ne add fel.

 

Csak állj most meg kicsit sírni.