Archive for március, 2011

március 31, 2011

nevek

Isten nevét, ha tudnám
Vagy Isten tudná az én nevem
Talán nem lenne ilyen eszem vesztettül nagy
Ez az átok-áldott végtelen

Ha sajogna érted most szívem
Ha tudnám, hogy az értelem
Süllyedésbe hajtja életem
Talán nem lennék ilyen átkozott egyedül
Ezen a vérvörös, magány lakta szigeten

március 31, 2011

Miért

Maró gúny szakad
Míg keresed a múltad
Elemek vetnek szét
Jövőmondás sajdít
De meg kell tudnod végre
Miért festették zöldre
A szivárvány végét

 

Cafatokra téped
Keresed és kéred
Minden egyes lépted
Szembenézni késztet
De egy valamit, kérlek
Ne felejts el, tényleg

Csak jó kérdésre lehet
Jó feleletet
Találni.

március 30, 2011

Michael Lightweaver Galaktikus Tündérmeséje

 

Nem ezoterikus szakácskönyv, nem szó szerint, tudjátok, szimbólumok, átgondolni-valók!
Köszönet Török-Zselenszky Tamásnak, hogy olvashattam én is.

Fényes tavaszi napokat Nektek!
Legyetek jól! : )

 

“Réges, régen, egy messzi, messzi
galaxisban éltek azok a kis fénylények, akik csak azzal foglalkoztak, hogy
örülnek az életüknek abban a boldog és időtlen dimenziójukban. Egy napon,
egy hatalmas és nagyszerű angyal jött el hozzájuk. Az arcán rendkívül komoly
kifejezés volt. Önkénteseket jött toborozni egy nagyon fontos kozmikus
küldetéshez.

Van egy kicsi – de nagyon különleges – bolygónk az Alcyon galaxis peremén,
amit Gaianak hívnak. Olyan ez, mint egy különleges, csodás kert, amin
százezernyi különféle életforma nyüzsög. Olyan ez a hely, mint valami
kísérleti állomás a galaxisban, ahol a legérdekesebb humanoid életforma él,
amely magába olvasztotta a kozmosznak mind a lehető legmagasabb és mind a
lehető legalacsonyabb ismert frekvenciáit is. Röviden összegezve: a teljes
dualitást. Egyfelől képesek a legmagasabb frekvenciák hordozására, a
szeretetre, a fényre, az örömre, ami csak létezhet az egész Univerzumban.
Másrészről úgyszintén képesek hordozni a lehető legsűrűbb és legsötétebb
kozmikus frekvenciákat is, ami csak létezhet a kozmoszban – olyan
frekvenciákat, melyek eonnyi korszakokkal ezelőtt alakultak ki.

Ez a jelenlegi helyzet. Az idő tartományában a bolygó periodikus ciklusokon
halad keresztül. Pillanatnyilag a bolygó éppen most hagy maga mögött két
nagyobb ciklust is – egy kétezer év hosszúságú korszakot, amit a Halak
korszaknak hívnak és egy huszonötezer éves korszakot is, amelyben a bolygó
megtett egy teljes kört az Alcyon körül, amely a Tejútrendszer központi
Napjának számít.

Ezen körök befejezéseképpen, egyidejűleg sok minden véget fog érni és sok
minden fog elkezdődni. De ami a leglényegesebb, a bolygó éppen most éli át a
fénynek egy olyan beáramolását, mely során drámai mértékekben megemelkedik a
saját frekvenciája. Mint minden átmenetkor, most is fellép egy bizonyos
mértékű zűrzavar. Ezek egy része geológiai jellegű lesz, mivel Gaia magában
is egy élő, fejlődésben lévő bolygó. De ezek közül nagyon sok a rajta
túlnyomó részben élő, uraló humanoid fajt fogja érinteni.

Ez nem lesz túlságosan könnyű e faj számára – különösen a faj azon egyedei
számára, akik még alszanak és a lehető legalacsonyabb frekvenciákon
rezegnek. Amint a frekvencia változik és növekszik, az ezen egyedekben
bizonytalanságot, majd rettegést fog kelteni.

Az első evolúciós éra a bolygón a fizikai éra volt, amelyben a kulcsszó a
túlélés volt. A második éra, amely most fejeződik éppen be, a mentális
korszaké volt, amelynek kulcsszava a logika. A harmadik éra, amely most
kezdődik éppen, a szívé, melynek kulcsszava a szeretet. Ez a legmagasabb
frekvencia.

Azok, akik jelenleg a hatalmat regnálják a bolygón, a régi rendhez, a
fizikálishoz és a mentálishoz kötődnek. Azoknak, akik képesek lesznek
kiterjedni a szívközpontjukig, akik képesek egy istenien kalauzolt életet
élni, azoknak könnyű lesz ez az átmenet. Azok, akik nem képesek erre, nagyon
sok hányattatást fognak átélni.

Szóval, ez a jelenlegi helyzet Gaiaval. Az ok, amiért most itt vagyok a
következő: önkéntes jelentkezőket keresek, akik humanoid formába inkarnálnák
magukat azon a bolygón, hogy segítséget nyújtsanak a könnyű és sima
átmenethez. A múltban prófétákat és tanítókat küldtünk oda. Nagyon gyakran
brutálisan üldözték vagy meg is ölték őket. Más esetekben pedig,
,,isteneknek” lettek kikiáltva, akiket imádni kell és a humanoidok
különféle vallásokat és rituálékat kreáltak köréjük, melyekkel
kontrollálhatták egymást. Mindent csináltak azon kívül, hogy elfogadták
volna azt a pár egyszerű tanítást, ami számukra fel lett ajánlva.

Szóval, itt az ideje, hogy mással próbálkozzunk. Nincs több próféta,
megváltó meg avatár, amiket az emberek vallásalapításra tudnának
felhasználni. Mi most ezreket – százezreket – küldünk átlagos fénylényekből,
csupán két feladattal:

1. Maradjanak a szívük terében. Függetlenül attól, hogy mi történik,
maradjanak a szívük terében.
2. Emlékezzenek arra, hogy kicsodák is ők, miért vannak ott és miről is
szól az az egész.

Egészen egyszerűnek látszik ez, nemdebár? Sajnos, nem! Amint azt már
említettem is volt, a dualitás elérte a bolygón a lehető legmagasabb
csúcsait is. Az a faj tökélyre vitte a jó és a gonosz illúzióját. A lehető
legnagyobb kihívás, amivel szembe kell nézzetek ezért hát az lesz, hogy
emlékeztek arra, hogy Kik Vagytok, Miért Vagytok Ott, valamint, hogy Mi Is
Ez Az Egész. Amikor emlékeztek, képessé váltok arra, hogy megmaradjatok a
szív terében, függetlenül attól, hogy milyen külső események is zajlanak
körülöttetek éppen.

Miből veszitek észre, hogy elfeledtetek? Ez nagyon egyszerű. Figyeljétek meg
az ítéleteiteket. Abban a pillanatban, midőn észreveszitek, hogy éppen
ítélkeztek, akkor tudni fogjátok, hogy Kik Vagytok Valójában, Miért Is
Vagytok Itt és Mi Is Ez Az Egész. Ez lesz számotokra az emlékeztető jelzés.

Nos, éppen ez itt a kihívás. Az élet azon a bolygón nagyon kifinomult
megkülönböztető képességet igényel – igen bölcs kiértékelést arról, hogy mi
is az igazság, hogy mi a legmegfelelőbb és mi az a legmagasabb szintű jó,
mind a ti és mind a bolygó számára. Nagyon sok esetben a megkülönböztetés
nagyon hasonlít az ítélkezéshez. Ennek ellenére, tudni fogjátok, hogy mikor
ítélkeztek éppen, és mikor mozdultok ki a szíveitek teréből, amikor
hibáztatások terében találjátok magatokat.

Mi tudjuk jól, hogy micsoda kihívások elé képes valakit állítani az a
bolygó. Tudunk arról, hogy mennyire valóságosnak látszik azon a bolygón az
illúzió. Értjük jól azt, hogy milyen hihetetlen sűrű is az a dimenzió és
mekkora nyomással kell szembenézzetek. De ha túlélitek ezt a küldetést –
ezért keresek önkénteseket – hipergyorsasággal fogtok fejlődni.

Továbbá elmondanánk azt is, hogy tisztában vagyunk avval, hogy jópáran azok
közül, akik csillagmagként arra a bolygóra fogtok menni, sohasem fogtok
kicsírázni, kivirágozni – sohasem fogtok annyira felébredni, hogy képessé
váljatok újra emlékezni arra, hogy kik is vagytok valójában. Néhányan fel
fognak ébredni és ragyogni kezdenek, de erősen le fogják fojtani őket a
többi ember véleményei és mindenütt jelenlevő gondolatformái. Mások
felébrednek és ébren is maradnak és az ő fényük forrásul fog szolgálni
nagyon sokak inspirációja, valamint emlékezése számára.

Mindenfelé fogtok inkarnálódni a bolygón; minden kultúrában, minden fajban,
minden vallásban. De különfélék lesztek. Egészen sohasem fogtok
beilleszkedni. Amint felébredtek felismeritek azt, hogy az igazi
családotokat nem ugyanaz a faj, kultúra, vallás, megye vagy akár biológiai
család jellemzi. Ez a kozmikus család – azok, akik veletek együtt jöttek oda
– segítenek többféle módokon is a kisebb és nagyobb átmeneti folyamatok
során.

Igazi testvériség és globalizáció a legfelsőbb formák között csak azok közül
jöhet létre, akik emlékeznek arra, hogy Kik Is Ők Igazán, Miért Is Vannak
Itt és Miről Is Szól Ez Az Egész. Ez mint az Isteni Jelenlét igaz temploma
fog megjelenni, a szívetekben, ahol ez a jelenlét teret nyer és ahonnan
szolgálhatjátok a világot.

Szóval, készen álltok? Jó!

Ó igen, mellékesen meg kell jegyezzem azt is, hogy pár apróságot is el kell
mondjak…

A sűrűség miatt, abban a dimenzióban lehetetlen ügyködnötök egyfajta űrruha
nélkül. Ez egy biológia védőruha, mely idővel meg is változik. Nagyon sok
mindent lehetne erről meséljek, de az erre rendelkezésre álló idő rövid
volta miatt csak annyit mondanék, hogy bele kellene ugorjatok ennek a kellős
közepébe és meg kéne tapasztaljátok ezt saját magatoknak. Mindemellett én
szóltam előre erről. Még veszélyes is lehet az, ha elfeleditek kik is
vagytok valójában, ha azt gondoljátok, hogy ti VAGYTOK az űrruha, azon tény
helyett, hogy az egész egyszerűen csak egy jármű a számotokra abban a
dimenzióban. Egyszer csak észre fogjátok venni, hogy milyen nagyszámú és
sokféleségű űrruha van arrafelé és milyen jó szórakozás is figyelmet
szentelni ezeknek. Habár, a végtelen változatosság ellenére, mivel ez a
dualitás bolygója, ezek a változatosságok gyakorlatilag két nagy csoportba
sorolhatóak be, mely csoportokat ,,nemeknek, ivaros hovatartozásnak”
hívják. Ismétlem, nincs most időnk ebbe mélyebben belemenni. De amint
megtaláljátok a kapcsolatotokat a saját űrruhátokkal, az lesz a
legtanulságosabb és a legérdekesebb dolog is egyben.

A következő apróság pedig a következő. Azért, hogy ténykedni tudjatok abban
a dimenzióban, kaptok egy mikrocsipet is, aminek ,,perszonalitás,
személyiség” lesz a neve. Ez olyan lesz, mint egy azonosítójel, lenyomat az
űrruhátokon, mely lényegileg tesz teljesen különbözővé mindenki mástól, aki
csak ott van. Ez teszi lehetővé a számotokra a részvételt az ottani
hologramban – olyasmit, amit úgy hívnak ,,konszenzusos valóság.” Még
egyszer, fennáll a valós veszélye annak, hogy annyira érdekeltté váljatok a
holografikus perszonalitás drámáiban, hogy elfeleditek, hogy kik is vagytok
valójában és azt gondoljátok, hogy TI VAGYTOK a saját személyiségetek. Tudom
én azt, hogy ez most teljesen hihetetlenül hangzik a számotokra, de majd ha
egyszer már ott lesztek…

Megismétlem, annyi minden mást is elmondhatnék még az orientációkról, de úgy
gondoljuk, hogy a többit nektek magatoknak, ,,ott helyben” kellene
kikísérletezgessétek. Az egyetlen egy dolog, ami fontos, hogy emlékezzetek
arra, hogy Kik Is Vagytok Valójában, hogy Miért Vagytok Ott és Mi Is Az Az
Egész Valójában. Ha ezt megtudjátok cselekedni, minden más pompásan fog
működni. De jó jegyezzétek meg: Nagyon kevésnek sikerül tényleg EMLÉKEZNI
erre, ők kilógnak majd mindenhonnan a ,,másságukkal” és a többiek
,,Megvilágosodottnak” vagy ,,Felébredettnek” meg efféléknek fogják őket
nevezni. Fura, ugye?

Nos hát, Sok Szerencsét és Jó utazást!!!”

március 27, 2011

Vigyél egy mosolyt!

 

Csináltam egy papírt és kiraktam a koliban a faliújságra.

 

 

Reggelre eltűnt mind, remélem sokan mosolyogtak! : )

 

 

Terjesszétek Ti is a mosolyt mert 5 percbe kerül és mert mosolyogni és mosolyt adni jó!

 

 

Az ötlet forrása:

 

március 26, 2011

 

“Lilla, a fiúk tudod miért tudják hosszabban kimondani a “r” betűt? Mert ők többet mondanak olyat szavakat, hogy Star Wars, római háború, címer…”

 

7 évesektől annyi mindent lehet tanulni.

március 26, 2011

Olajos Tamás

 

 

Olajos Tamás fotóit az LD50.hu Doll rovatának köszönhetően, a Black Avatar sorozat által ismertem meg.

 

 

Már első pillantásra magával ragadott a színvilága, a hangulata, a beállításai.

 

 

A fiatal művész Londonban és Budapesten él, és egyéni látásmódjával nagyon bele tud mászni az emberbe.

 

 

Vagy épp ki tud mászni belőle?

 

 

Hm. Talán inkább elmossa a határokat.

És ez tetszik.

Nagyon.

 

 

Forrás: http://overtoner.com/

március 25, 2011

Lindsey Wixson

 

Őszintén szólva nem szeretem a stúdiófotókat, mert unalmasnak tartom őket. Mégis egy ilyen sorozat nézegetése közben akadt meg a szemem Lindsey Wixsonon, akit egy barátnőm már korábban mutatott nekem, és akinek olyan szája és arca van, hogy simán eljátszhatná a szívkirálynőt, ha Tim Burton esetleg újra feldolgozná Lewis Carrol “Alice Csodaországban” – ját.

 

 

 

 

Nem állítom, hogy szép, nem gondolom, hogy ő lesz a következő Cindy Crawford, de a maga 17 évével mindenesetre figyelemre méltó jelenség, még ha az arckifejezései alapján (tudom, kisstílű ítélkezés) az intelligenciaszintjét olyan túl magasra nem is saccolnám.

 

 

 

 

Elvégre én is szőke vagyok, vagy mi. ; )

 

 

március 23, 2011

Fogadj.

 

Átfirkálnám az életem is érted, ha megtanulnád végre a sorsodba savasodott avas sort, hogy a kérések egymásutánja, magába tolakodó ősi vége még nem jelenti az elemek halálát. Tanulj meg kicsit… kérni. Kérdezni. Fogadj el egy hajszál-parányi áramlattal többet, mint a kritikus valóság. Ne ítélj, míg létdarabkák szegélyezik utad. Sajnálni, félni, szavakba süllyeszteni…

Bár tudnám, miről szólnak a mesék.

március 20, 2011

Latex!

 

 

A latex érzéki, buja, vad, ugyanakkor elegáns.

 

 

Persze tagadhatatlanul kell egy alak és egy kiállás a viseléséhez.

 

 

 

De a megfelelő alkalmat és megfelelő hangulatot megtalálva azzá válhatunk, amivé csak akarunk.

 

 

 

Boszorkánnyá, istennővé, nővé.

 

 

 

Csak merjük vállalni.

 

Szerk.: egyébként nekem nem is biztos, hogy a ruhák tetszenek, inkább a hangulatuk.

 

via lookinart via hmslatex

március 20, 2011

Laciknak.

Hétfő

Ha ki tudnék tenni egy pohár vizet az ablakba, hogy csendesen átsüssön rajta az ébresztő, meleget adó fény, talán hihetnék még valamiben.
Fáraszt, hogy csak más látja a fényem, én nem.
Bár belenézhetnék a saját szemembe.

 

Szerda

Ilyenkor sosem jut az eszembe semmi.

 

Vasárnap

Este. A műanyag üvegen ilyen tájt nem süt át a napfény. A vonatjegy le van pecsételve. Nyugalom. Alkotói környezet. Visszataszító egykori múzsák. Az ember változik.
/Miért nem fogadtam el azt az olcsó kis ajándékot szegénytől, miért nem? Miért kiabáltam vele? Miért lettem ideges? Miért nem fogadom el egyszerűségükben a dolgokat?
Miért, minek hisztizek?/