Archive for november, 2013

november 28, 2013

Toxikológiai talány – Tiapridráma egy felvonásban

 
 
A szereplők:
 
A lány, aki tegnapelőtt államvizsgázott az orvosi egyetemen és ennek folytán rendkívül tudományos hangulatban van. Éjszakás a mentőknél.
A beteg, aki nagyobb mennyiségű, az idegrendszerre ható “nyugtatószert” fogyasztott, öngyilkossági szándékkal. Meglehetősen kábult, de kontaktusba vonható.
A doktornő, aki egy kicsiny, ámbár némelyek szerint jobb sorsra érdemes ország fővárosának mérgezési osztályán ügyel.
A mentőápoló, aki magában csak nevet mind a három “hölgyön.”
 
A helyszín: a fentebb említt mérgezési osztály vizsgáló terme.
 
Az időpont: valamikor az éjszakában.
 
A szituáció: a lány átadja a beteget a doktornőnek.
 
A dráma (ki-ki vonja le a maga tanulságát):
miután a doktornő megvizsgálja a beteget, és megtudja, hogy milyen gyógyszerből mennyit fogyasztott, felszólítja, hogy öblögössen egy pohár jéghideg vízzel.
A lány, aki frissen végzett az egyetemen, a tudományos igazságok és a terápiásan alkalmazott egyszerű, de annál nagyszerűbb manőverek keresésének csillogó lendületével, tágra nyílt szemekkel, ámbár félénk tisztelettel megkérdezi a doktornőt:
– Ne haragudjon, de ennek a műveletnek mi a hatásmechanizmusa?
A doktornő felpillant a papírjai közül, és fáradt, de hirtelen hangnemben válaszol:
– Kérlek szépen az, hogy a betegnek büdös a szája. És most légyszíves kísérjétek be a kórterembe.
 
Az ápoló meg tényleg csak nevet magában.
 
 
vv
 
 
A képért köszönet Oszinak : )
 

november 21, 2013

Lehet, hogy Beléd szeretek,

 
 

de ne vedd nagyon magadra,

 
 

ez csak annak szól,
hogy annyira okos, helyes, ügyes, szexi, jóképű, intelligens, férfias, megértő, jóillatú, figyelmes és beleérző vagy,

 
 

nem pedig Neked.

 
 

november 16, 2013

Kaméleon lélek – Az út, ami szabaddá tesz

 
 

“I was in the winter of my life- and the men I met along the road were my only summer. At night I fell sleep with vision of myself dancing and laughing and crying with them. Three year down the line of being on an endless world tour and memories of them were the only things that sustained me, and my only real happy times. I was a singer, not very popular one, who once has dreams of becoming a beautiful poet- but upon an unfortunate series of events saw those dreams dashed and divided like million stars in the night sky that I wished on over and over again- sparkling and broken. But I really didn’t mind because I knew that it takes getting everything you ever wanted and then losing it to know what true freedom is.

 

When the people I used to know found out what I had been doing, how I had been living- they asked me why. But there’s no use in talking to people who have a home, they have no idea what its like to seek safety in other people, for home to be wherever you lied you head.

I was always an unusual girl, my mother told me that I had a chameleon soul. No moral compass pointing me due north, no fixed personality. Just an inner indecisiviness that was as wide as wavering as the ocean. And if I said that I didn’t plan for it to turn out this way I’d be lying- because I was born to be the other woman. I belonged to no one- who belonged to everyone, who had nothing- who wanted everything with a fire for every experience and an obssesion for freedom that terrified me to the point that I couldn’t even talk about- and pushed me to a nomadic point of madness that both dazzlez and dizzied me.

 

Every night I used to pray that I’d find my people- and finally I did- on the open road. We have nothing to lose, nothing to gain, nothing we desired anymore- except to make our lives into a work of art.

 

LIVE FAST. DIE YOUNG. BE WILD. AND HAVE FUN.

 
 

 
 

I believe in the country America used to be. I belive in the person I want to become, I believe in the freedom of the open road. And my motto is the same as ever- *I believe in the kindness of strangers. And when I’m at war with myself- I Ride. I Just Ride.*

 
 

Who are you? Are you in touch with all your darkest fantasies?
Have you created a life for yourself where you’re free to experience them?
I Have.
I Am Fucking Crazy. But I Am Free.”

 
 

lana-del-rey-ride

 
 
 

november 14, 2013

Államvizsga előtt egy héttel

 
 

A szerek szeretett szerepe*

 
 

*Ez arra vonatkozik, hogy aneszteziológus leszek**, nem arra, hogy drogfüggő.

 
 

**Akarommondani szeretnék lenni.

 
 
 

Btw #hangulat Adritól kölcsönvéve, karikatúra formájában, amin nagyon röhögünk, de nem őszintén:

 
 
wpid-1463169_10202320698609567_1231262517_n
 
 
 

november 13, 2013

Napihangulat

 
 

tumblr_mw44774agn1rsd5q7o1_500

 

Amúgy én most is tanulok. Mert jövő héten Államvizsga.
Eleinte idegesített, amikor az emberek azt kérdezték, hogy naaa, Álomvizsga, mikor?
Azóta sikerült integrálnom a tudatomba.
 
És minden éjszaka ezzel álmodok.

 

tumblr_mw06i3QF6L1qiaqpmo1_500

 
 

Téledik az idő, meg amúgyis úgy is akarok csinálni, mintha élnék szociális életet, úgyhogy behúzódtam egy közeli, irtórademenő konditerembe.

 

tumblr_mvuq0uqYjD1sqjtlso1_500

 

Nagyon kis frankó hely, van sok gép, órák, izzadó férfitestek, buta fejek, kedves husi recepciós lányok, ami kell.

 
 

tumblr_mvstjtDqJF1qzk5qmo1_500

 

Igazából csak az egy érdekes kérdés, hogy miért vannak lábnyomok a PLAFONON?

 
 

tumblr_ltsejudeJV1qdbpolo1_500

 

Amúgymeg. Megyek vissza tanulni.

 
 

Ezt öcsém gyártotta, mikor elmondtam, hogy mi lesz a falon:

 
 

2

 

Inspiráló közeg a mindennapok, mi?

 
 

Dr Csimbi
 
 

november 11, 2013

Ebben a gyönyörű életben

 
 

Hogy ez mennyire, de mennyire nagyon, nagyon.

 
 

 
 
 
via Andris via Upworthy.com
 
 

november 6, 2013

Neked

 
 
s bár hiába küzdöttem minduntalan
az a cseppnyi, az a darab
az a mindent betöltő szavad
és az a súlyos mosoly
amit a könnyedség elolt
csattant az arcomon
és nem mondtam: túl, nagyon
pedig bennem volt a gondolat
hogy milyen énközpontú harcolat
hogy rajtad akarok segíteni
 
pedig neked is lehetne
 
 

november 6, 2013

Napi cinizmus

 
 
“…és ő annyira pozitív, minden nap valami kedves és aranyos és feltöltő és mosolygós dolgot rak fel facebookra, tuti, hogy valami nem stimmel nála, neki legalább az egész családja meghalt vagy ilyesmi…”
 
 
Ilyen, amikor a pszichológus barátnőmmel beszélgetek.
Imádom! : )
 
 
 

november 4, 2013

Lélekdal

 

Amikor meghallottam ezt a dalt a mindenféle vidám slágerek és Disney-dalok között a hangfalakból szólni, annyira megfogott, hogy rögtön odamentem megkérdezni, hogy mi ez a csodadallam…
 
Kiderült, hogy a Lélekdal, amit a Bátor Tábor önkéntesei írtak a Lélekmadár Táborról, ami olyan családoknak szól, akik daganatos, vagy más súlyos betegségben veszítették el gyermeküket.

 

Hallgassátok, csodaszép : )

 
 

 
 

“btw” önkénteskedni jó : )