Archive for február, 2013

február 25, 2013

Amikor felhívom Apát telefonon.

 
 
 
– Az élet értelme egyértelműen a pöttyös labda. És értem én, hogy villanymotor, de mi hajtja? – elmélkedek.
– Csináltam volna inkább kisszéket. – válaszol Apa.
– És értem én, hogy nonstop, na de mikor nyit? – folytatom.
– Bolond lyukból bolond szél fúj.
– Meg ugye az alma sem eszik messze a fájától…
– Kivéve, ha lejtőn volt a fa.
– Apa…! Szeretlek. Nagyon.
 
 
 
 

Megj.: Az gondolatok többségét loptam valahonnan, de nem emlékszem, hogy honnan.
Megj.2.: Mondjuk ez a gondolataim többségére és a személyiségem darabjaira valószínűleg szintén igaz.
 
 
 

február 19, 2013

“A depresszió?

 
 

Harag, lelkesedés nélkül.”

 
 

– Steven Wright után szabadon

 
 
 

február 17, 2013

Fényes, színes bútordarab – “Törekedjél, hogy ne törjél!”

 
 

Épp a minap jutott eszembe, és fel is emlegettem egy gondolatot, amely a gólyatáboros pólónkra volt ráírva:

 

“Törekedjél, hogy ne törjél!”

 
 

John Foster01_resize (1)

 

Azon túl, hogy ez igen fontos gondolat, azért mégicsak jó, hogy ez az asztal töri a fényt, és milyen csodálatosan, milyen meseszerűen, milyen gyönyörűen!

 
 

John Foster02_resize

 
 

Köszi érte John Foster, köszi.

 
 
 
ManzardCafé
 
 

február 14, 2013

“Sem a halál, sem a gazdája”

 
 
 
Esterházy
 
 
 
Forrás:NL Psziché

február 4, 2013

Tízes fogat – “Egy segg, egy ló?”

 
 
Egyszer felhívtam Édesapámat.
 
“- Apa, én nem akarok sok mindent, csak jól csinálni az egyetemet, a kutatásomat, oktatni egyetemistákat, tiszthármakat okosságokra, és szülőket gyerekelsősegélyre, és -BLS-re, és mentőzni, felnőtt- és gyerekmentőn is, bejárni intenzívekre ügyeletekbe, és sokszor hazamenni, Leventével sokat lenni, meg Veletek, meg a barátaimmal, meg egy hozzám illő pasit, egy normális kapcsolatot, meg blogolni, meg futni, meg kangoozni, meg motorozni, meg rengeteget olvasni, meg a Bárkába járni, meg a koncertek, meg németezni, meg, meg…
 
– Lányom, az egy dolog, hogy Te már megint szalajtasz, de tudod… Egy segg, egy ló. Ha nagy segged van, akkor esetleg egy segg, két ló. Van a Szegedi Gabi bácsi, tudod, aki tízes fogatot hajt… Ő egyik lovon sem ül ám.”
 
 
fogat
 
 
 

február 4, 2013

Nagyon képek – Gajdán Zsuzsa festőművész munkái

 
 
Tény, hogy elképzelésem sincs, hogy Gajdán Zsuzsa ezekkel a képekkel mit akar mondani.
 
 
526804_450548064956715_515446847_n
 
Persze, lehetne itt kemény elemzésekbe, fellengzős kritikákba, jajdeműveltésbeleérző vagyok jellegű gondolatmenetekbe meg fejtegetésekbe kezdeni, amik persze annyira nem állnak messze tőlem, de az önmagammal szembeni cinizmus és enyhén eltúlzott irónia, illetve jelen pillanatban nem kevésbé a művésznő munkásságának tisztelete megakadályoz ebben.
 
 
futosav (1)
 
Egyszerűen, hat rám, egyszerűen, megfog.
 
 
futosav (8)
 
Mindegy nekem, hogy festőművész, a sarki hentes, egy kivarrt bőrű ex-heroinista, egy údenagy professzor vagy egy gimis kislány.
 
 
A lényeg, hogy NAGYON legyen.
 
 
futosav (6)
 
És ezek a képek nagyon vannak.
 
 

Forrás
 
 

február 4, 2013

Hat gondolatsuhanás – Ahol már a kérdés is konklúzió.

 
 
Egyrészt. Megjött ma a fizu, de ünnepélyesem fogadom, hogy nem fogom az első szembejövő könyvesboltban elkölteni.
 
Másrészt. Lehet, hogy lassan időszerű lenne leiratkoznom a felvi.hu hírleveléről, ami mindig úgy köszönt, hogy “Kedves leendő egyetemista, főiskolás.” De erre azért még nem teljesen vagyok készen, meg így legalább mindig eszembe jut Karinthy novellája, a “Találkozás egy fiatalemberrel”, és jó érzések töltenek el közben.
 
Harmadrészt. Végre szembenéztem magammal. Vagy legalábbis azzal az edénnyel. Ami ott volt, az asztalon, lefedve, immáron meglehetősen hosszúnak értékelhető ideje, beltartalmát tekintve egy tésztából már minden bizonnyal elfolyósodott anyaghalmazt tartalmazva. Nagyon féltem. Ki sem mertem nyitni a szobában. Meg szégyelltem is, meg minden, tudjátok, pedig az úrnak ható kisfiúnak is megmondtam múltkor, mielőtt az arcába öntöttem azt a fél pohár sört, hogy “bazki, mindenki olyan virágot szagol, amilyet szakított”, és tény, hogy ez nagyon büdös volt, és már teljesen rákészültem, hogy akkor majd hosszasan kell suvickolni, meg kapargatni, de a meleg víz, mert az olcsónzöld mosogatószer azért így együtt csodákra képesek. Mindegy, az öklendezés belefért, ennyit simán megérdemeltem. Cserébe viszont újra le merek ülni az asztalomhoz.
 
Negyedrészt. Szó sincs itt horoszkópokról, meg csillagállásról, meg ilyesmiről. A genetikát persze belevihetjük egy kicsit, de, mint tudjuk, 10% gének, 90% környezet. Mert frankón alkalmazkodó lények vagyunk. Tegnap jöttem rá, mikor legalább olyan lelkesedéssel, ahogy anno a görkorit, meg a Pocahontas-Barbie-t, meg a tamagochit, meg később a ciklámen raszta hajat meg, meg a kangoo cipőt, meg a mentőzést, taglalgattam Dalmának és Levinek, hogy én így, meg úgy, meg hogyan is fogok motorozni. És akkor ők jöttek ezekkel a brutálisan racionális, de nem minden szarkasztikus humort nélkülöző meglátásokkal, mint pl. hogy “nyugodtan vedd meg hitelre azt a motort, legalább így hamar meglesz, nagyobb gyakorlat nélkül fogsz felülni rá, szóval az utolsó részleteket már tuti nem neked kell fizetned”, és én csak ültem, és néztem, és beötlött, hogy ők mindketten nyáron születtek, míg a másik ágyon a pszichés dekompenzáció határán lebegő (de ezt igen sokféle tekintetben élvező) lány, hozzám hasonlóan, télen jött a világra. Amikor hideg van, és összerándult érhálózat, már hogy a kezünkben. De ki tudja, egy baba hőháztartása azért még nem a legbiztosabb, talán az agyunk sem kapott elég vért. Talán akkor még észre sem vehetően, de bennünk bizonyos területek kevésbé fejlődtek.
 
Ötödrészt. A vívólányok brutálisakat tudnak sikítani. És a vége felé már hittem is nekik.
 
Hatodrészt. Az öt és fél éves gyerekemet azért talán mégsem engedném motorcross versenyezni. És talán még akkor sem, ha már többször a traumatológiára vitték volna ezek az ítélkező mentősök.
 
 

február 3, 2013

Jó nekem

 
 
 

 
 
 
 

február 3, 2013

Bárcsak

 
 
Bárcsak itt lennél. Bárcsak a mellkasodra hajthatnám a fejem. Bárcsak megölelnél. Bárcsak elmondhatnám, hogy mennyire fáj, és hogy mégis mennyire megéri, hogy mennyire nem cserélnék senkivel, és mennyire nem adnám semmi másért az élményeim, az érzéseim és szeretetem, és hogy mégis mennyire kicsinek és védtelennek érzem magam. Hogy mennyire nem tudom, hogy hol vagyok, hogy merre menjek, hogy hol a helyem és hogy miért. Hogy miért kell mindezt tennem, hogy miért van ez az őrült késztetés, ez a bágyadt vágyakozás, ez az örökkös menekülés. Hogy honnan jöttem, és hogy egyáltalán, hova tartok. Hogy mire fel lettem én az én, hogy miért van a bőrömbe szúrva a Fény. Bárcsak… Bárcsak meghallgatnád, bárcsak elmondanád, bárcsak tudnád, bárcsak éreznéd, bárcsak éreznél. Bárcsak ne lennék ilyen kegyetlenül egyedül, bárcsak olvadnék végre végtelen ölelésedbe, létező pillantásodba, valódi nézésedbe, mosolyos légedbe, örök égedbe. Bárcsak tudnám a közösséget, bárcsak élném a bizalmat, bárcsak égetném a végeket, és élném az életet, és sugároznám réveteg létedet. És bárcsak, bárcsak hinném a szeretetet.
 
 
Bárcsak tudnám, érezném.
Bárcsak, bárcsak léteznél.
 
 

február 2, 2013

Mai szkepszis – Fogadd el magad és élj a mának

 
 
Fogadd el és szeresd magad úgy, ahogy vagy. Nem számít a külvilág, nem számítanak az elvárások, nem számítanak a normák, vagy az egészséges határok, csak és kizárólag Te! Nem számít, mennyire vagy kövér, nem számít, mennyire vagy buta, nem számít, mennyire vagy aljas, nem számít, mennyire vagy kétszínű, nem számít, mennyire zúdítod rá magad – feleslegesen – a külvilágra, nem számít, mennyire haszontalan bármi, amit csinálsz, nem számít, mennyire vagy értéktelen, nem számít SEMMI, CSAK TE.
 
Élj a mának! Felejtsd el a múltad! Lépj túl a tapasztalatokon! Minek is kellett azt a sok szörnyűséget megélni?! Jobb, ha nem is emlékszünk rá. A jövőre pedig ne gondolj! Nem számít! Úgyis meghalunk, kínok között, magányosan, akkor meg miért foglalkoznál azzal, hogy mi lesz holnap? Miért készülnél rá, mire fel formálnád tudatosan?
 
Cseréld le a régit! Újra, szebbre, csinosabbra, vékonyabbra, izmosabbra, gazdagabbra, modernebbre, gyorsabbra, hatékonyabbra, nagyobbra, csillogósabbra, vidámabbra, feltűnőbbre, hangosabbra. Teljesen mindegy, jövőre úgyis megint újra váltasz, ott a hitel, ott a(z ugye?) félretett pénz, a válókereset, a társkereső oldal, a pláza, az ikea, a vatera (mert bár igaz, hogy lehet, hogy használt, de MÁS, mint a Tiéd), a legújabb, abszolúte környezet- és agykímélő hajfesték, a lakásodba belépéskor hangosan köszönő okosmasina és a többi. Neked nem kell kitartanod. Te miért maradnál, valami régi, megunt dolog mellett?
 
 
Neked JÁR A JÓ.
 
 
 
Ha már magadban nem sikerült elérni.
 
 
 
calvin-hobbes-new-years-resolutions
 
 
calvin-hobbes-tv-strip-calvin-26-hobbes-152197_700_2901
 
 
calvin-hobbes
 
 
calvin-and-hobbes-relativism
 
 
 
 
Köszönet Adrinak a gondolatébresztésért. : )