(ön)bizalom

 
 

Az ember gyermeke olyan naivan és kedves bájjal születik a világra.

 

Bízik.

 

A szkeptikus szól: Még.
Majd meglátja!
Na de ki látja meg, ő vagy én, hogy a túlparton innen hol az igazság?

 
 

01

 
 

Alakulunk, törünk-zúzunk, megtapasztalunk, és amikor már sokadszorra is végigmenve ugyanazon az úton újabb sebet kapunk, akkor rájövünk, hogy lehet, hogy valamit máshogy kell(ene?) csinálni.

 

Azt hiszem, itt van egy lényeges pont. Hogy melyik csoportba tartozol ezek után, illetve ezekkel együtt. Már hogy melyik csoportba agyban, lélekben. Hogy azok közé, akiknek meg lehet nyerni a bizalmát, vagy azok közé, akiknek el lehet veszíteni.

 
 

02

 
 

Erre lehetnek különböző koncepciók, hogy mit gondolsz, de igazából úgyis az adott szituációban derül ki, hogy mi a saját hozzáállásod.

 

Önismeretet olvasás közben nehéz szerezni.

 

Mások gondolatai persze segítenek rávilágítani a fókuszpontokra, de az igazság az ott kint, a véres-levegős (vagy épp levegőtlen) valóságban kerül a felszínre.
Hogy mit reagálsz. Hogy mit érzel. Hogy mit cselekszel.
Hogy amikor válaszolnod kell a kérdésre, egész lényeddel, akkor mi lesz.
Bízol-e ezután.
Vagy sem.

 
 

03

 
 

És akkor elérkezünk egy még mélyebb síkra.
Mert frankón nincsen azzal semmi baj, ha az ember elveszíti a másokba vetett bizalmát. Mert hát a mások azok sokan vannak!
Mindig van újabb, akiben még nem bíztam. Hogy hasonlít az előzőre?
Sebaj. Majd választok valaki merőben mást.

 

Na de saját magam.
Ott kezdődnek a nagy kérdések.
Hogy ha elestem, akkor én most fel fogok-e tudni állni. Vagy újra neki merjek-e futni. Mi van, ha megint nem sikerül?
Mi van, ha én nekem ez nem is megy? Ha soha nem is fog?
Ha én erre alkalmatlan vagyok?
És minden egyes kudarccal csak egyre mélyül a kétely.

 
 

044

 
 

Néha a dolgokat nehezebb feladni, mint végigcsinálni,
de hol van az a pont, amikor már nem érdemes kitartanom?

 

Nehéz kérdések ezek.
Én azt hiszem, nem is tudom rájuk a választ.
Talán csak az arány a lényeg.
Vagy a pont, amikor egy szabad hétvégi délutánon hátradőlve azt tudom mondani:

 

Igen, megéri.

 
 

05

 
 

De az ilyen kérdéseket csak evési hőmérsékleten érdemes megválaszolni.
Főzési hőmérsékleten tudniillik megégetik az ember nyelvét!

És hogy hogy kell lehűteni az ember életének akár legmélyebb, legfontosabb, és adott esetben legfontosabb kérdéseit?

A válasz ugyanaz, mint mindenre:

 
 

06

 
 

Idővel.

 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: