Szürke szombaton

 
 
Járkálunk körbe-körbe a városban, és tényleg nem történik semmi. Nincsenek jó koncertek, nincsenek izgalmas emberek, a város pang, lagymatag zajok úsznak szét a szélben, és keresünk egy hiábavaló karaktert, egy valóságtól igazán szét nem fosztott, de halványan azért foszlott lelket, aki mellett úgy érezhetjük, hogy élünk.
 
A kocsma felső szintjén üldögélünk. Komoly dolgokról beszélgetünk. Pszichológia. Orvostudomány. Az ovisok lendülete. Az orvosok lelkülete. A másik sarokban lévő asztalnál három srác ül.
Melyiket választanád?
 
– Aki szemben ül – mondjuk egyszerre mindketten. Pedig a másik még talán helyesebb is. De benne van valami. Valami meg nem magyarázható szomorúság által ébresztett elképesztő vonzás. Olyan kiábrándult. Olyan szürke.
 
Kb. 30 éves lehet. Magas. Vékony. Barna szemei vannak. Fogalmam sincs, mivel foglalkozhat, de mást akar csinálni. Nem művész, ahhoz valahogy anyagiabb a kisugárzása, de mégis van benne valami mélység.
Tudná, hogy miről beszélsz. Tudná, hogy mit kérdezel.
 
– De soha nem válaszolna igazából – csüggedünk el szomorúságunkban, hogy a srác, amikor észrevette, hogy bámuljuk, látványosan hátat fordított.
 
– Nem kérdezzük meg tőle, hogy igaz-e bármi abból, amit feltételezünk róla? Csak úgy, a kíváncsiság kedvéért. – Nem. Ő olyan ember, akit meg akarsz ismerni. De hát mi nem mehetünk oda hozzá. Mi lányok vagyunk.
 
 
 
És az éjszakai buszon már csak az idegen srácok jelenléte tud feldobni.
Persze még az sem igazán.

 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: