Fény a Deák téren

 
 

photo_04_hires
 
 
Itt ülök csendben a szobában. Most ittam meg az utolsó kortyot a zöld teámból.
Édesítőszert raktam bele. Pedig tudom, hogy egészségtelen.
Vége van a filmnek, besötétedett a varázsváros, de a tavaszian zsengő hangok így is beszűrödnek a résnyire nyitott ablakon.
Könnyek folynak végig az arcomon.
Rád gondolok.
Eszembe jut a Deák tér, ma üldögéltem ott egy kicsit. Reménykedtem, hátha megjelensz.
És nem jöttél…
Mégis csodálatos volt ott lenni. Szeretem azt a helyet.
Mert találkozópont.
Bizsergető és édes nézni az unott arcú embereket, akik mereven bámulnak a tömegbe, egyik lábukról a másikra állnak, nézelődnek, várnak…
És akkor megjelenik Ő.
A férfi, a nő, a szerelem, a barát, a testvér, az ismerős. És felragyog az arcuk.
Mindenkié.
Rögtön látni, hogy igen, ő most meglátta. Egyik pillanatra a másikra megváltozik az aurája, a szürke semmilyenmagányosból a legvalódibb élő hullámok veszik körbe és sugározza magából.
És ezt még nézni is jó.
Nézni, ahogy kapcsolódunk.
 
Tudod, egyszer mondtam egy fertőtlenítő- és édeskésen teillatú konyhában,
hogy a Fény az, ami közöttünk van.
A Fény az, amikor a te meg én mi lesz.
Akár csak egy röpke pillanatra is.
 
 
tumblr_lk048sZIKX1qb81m8o1_500
 
 
 

 
 
 
A két kép az Into the Wild c. filmből van. Köszönet érte mindenkinek, aki ajánlotta. : )
 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: