Másfél óra

 
 
Most először tudom a címeket
És hiába látom a szívedet
Nem remegtet a kikelet
Mert rajzol a szeretet
 
Igazi életet
 
 
 
…és úgy múlt ez a másfél, suta óra
Mintha egy életet együtt töltöttünk volna
Mintha egyikünk sírján sem volna a soha
És mintha egy ölelésbe örökké karistolva
 
Ott lenne a minden végtelenség
 
 
 
Tudod, amit mondtam is a sötétségbe rejtett, könnycsillag-csodákért ébredt, szomorúan bágyadt hálával átitatva:
 
Én nem azért vagyok hálás, hogy elmentél
Hanem hogy egy kicsit itt voltál
 
 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: