„De Péter, hogy jutunk Sohaországba?” – Recept földön ragadtaknak

 
 

Na jó, csak azért nem kezdtem háttal ezt a mondatot, mert háttal nem kezdünk mondatot, sőt, még mondatközben is csak bizonytalanságunk kifejezésére és semmitmondásunk érzékelhetőségének elfedésére alkalmazzuk. Persze elképesztően jó lenne most valami instant boldogságreceptet a kezetekbe adni, itt a por, végy egy kis vizet, kavarj rajta kettőt, és már kész is van.

 
 

repul01

 

Még olyan szempontból sincsen ezzel baj, hogy energiabefektetéssel arányos lesz az elkészült valami (kaja, életérzés, emberi kapcsolat), csak most semmiképpen nem vagyok olyan hangulatban, hogy bárkinek is az arcába vágjam – legkevésbé persze a sajátomba szeretném -, hogy béjbi, legalább magadnak ne hazudj, és főzd is meg, amit ettél. Még azzal jársz tán a legjobban.

 
 

repul02

 

Azon túl, hogy most a legújabb tervem a marhapörkölt készítése meg a Korszerű folyadékterápia a gyermekintenzív ellátásban c. fejezet elsajátítása, amik az áramlatélmények által egészen frankó kis életérzésbe hoznak (ugye a Harcosok Klubja óta tudjuk, hogy „Az önfejlesztés önkielégítés”), azért mégiscsak az emberi kapcsolatok, amik a teljes önfeledtség állapotát tudják nekem ajándékozni.

 
 

repul03

 

Lesz is ebből még bajom. Sebaj, vállalom. Mert megéri.
 
A szavak iránti rajongásomról már egy ideje tudok, de ami most még érdekesebb, hogy egy érintés többet tud adni ezer szónál, és erősebb kapcsot építhet bármilyen kimondott tartalomnál.

 
 

repul04

 

Nekünk az ellátás során elvileg kötelező gumikesztyűt húzni. A mentőn ezt általában be is tartom. De múltkor az osztályon megsimogattam egy kisbaba hátát. A puszta kezemmel. És átjárt egy érzés. Mélyről, fájva, félve, de nagyon megélve. Hogy…

 
 

repul05

 

Hiába mondod el, hogy mennyire fáj, hiába látom a könnyeidet, a növekvő pulzusodot, azt a megkínzott arcodat,
sajnállak, és segíteni akarok, de az nekem mégsem úgy fáj, ahogy Neked…

 
 

repul06

 

De a bőröd tapintatának egy pillanatnyi sugallata már engem is a földre görnyeszt.

 
 

repul07

 

Kérlek, hadd segítsek Neked… Ezáltal talán kicsit segítek, magamon is…

 
 

repul08

 

És ha hagyod… Köszönöm, hogy megmentettél.

 
 
 

 
 
 

Utógondolat: Egynéhányszor már tapasztaltam, és le is írtam ide, hogy nekem amúgy többnyire fogalmam sincs, mikor elkezdek írni, hogy miről fog szólni. Csak azt érzem, hogy írnom kell. Most például arról akartam, hogy hajnalban felkeltettek a különböző forrásból származó mellékvesevelőhormonkáim, és mikor végre sikerült rábeszélnem magam, hogy visszaszundítsak, a Korányi Szanatórium egyik lejtőjén lefele sétálva egyből rájöttem, hogy álmodok, úgyhogy elkezdtem repülni…
Láttam egész Budát, kivilágítva, mint abban a tegnapi videóban… Csodadús egy életem van, még álmomban is, mi?

 
 
2013-12-25 17.57.42
 
 
weheartit meg a mobilom képei
 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: