Azt hittem

 
 
Körökben szétterülő szabadság
Minden pillanat ihlet
Ahogy lélegzem az illatod
De megölelni félek
 
Mert nincs mosoly a közelségben
És hidegérzet lakik itt benn
És szétromboltam, pedig hittem
Hogy egy nap majd égbe viszem
 
 
Sötétfelhős rabságodat
 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: