Ó, azok a csodálatos szemek
Az az érzéki pillantás
Ahogy mindent meg is teszel
És kezeidben ott a világ
Próbálom átfogalmazni a lényeget, megteremteni a nemvalót, elfogadni az ellentmondásokat, távolítani a vonzásokat, de attól a pillanattól kezdve, ahogy beléptél a terembe, éreztem megannyi parányi sejtem rezgésének őszbe hajló, illatos lényegét, a sárgás fényt, a hullámokat, és a meztelen vállamra elképzelt, halk sóhajaidat…
Hiába látok, nem nézek
Hiába élek, nem félek
Olyan közel vagy hozzám,
hogy messzebb nem is lehetnél
Olyan nagyon hozzád érnék!
Bárcsak megtehetném…
Advertisements
Vélemény, hozzászólás?