Rezgés

 
 
Ó, azok a csodálatos szemek
Az az érzéki pillantás
Ahogy mindent meg is teszel
És kezeidben ott a világ
 
 
Próbálom átfogalmazni a lényeget, megteremteni a nemvalót, elfogadni az ellentmondásokat, távolítani a vonzásokat, de attól a pillanattól kezdve, ahogy beléptél a terembe, éreztem megannyi parányi sejtem rezgésének őszbe hajló, illatos lényegét, a sárgás fényt, a hullámokat, és a meztelen vállamra elképzelt, halk sóhajaidat…
 
 

Hiába látok, nem nézek
Hiába élek, nem félek

 
 

Olyan közel vagy hozzám,
hogy messzebb nem is lehetnél
Olyan nagyon hozzád érnék!
Bárcsak megtehetném…

 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: