Annak a múltkori Tachycardiámnak

 
 
Nehezebb az egészet belélegezni, mint hittem.
 
Itt ülsz mellettem remegve, két kezed magad elé nyújtva és nincsen kapaszkodó, nem tudok elég mélyet álmodni, és elég tartalommal megtölteni, hogy ezek a görcsös, forró sóhajok sutává suhanjanak és csak te és én maradjunk, beleolvadva a mindenségbe.
 
A hitem,
mint minden pillantásod ragyogó csillagbérce, mint illattalan magányt örök öleléssé olvasztó hirtelenvilág szerelme átlengi azt a műanyagillatű, gyéren világított, bábukkal teli szobát, azt a messzeségbe tekintő, bájos szólamot, amelyben magam mellé képzellek
 

egy kékeszöld álmot világra hozva.

 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: