Ugye mégis

 
 
Néha egészen egyszerűen olyan nehéz magamba oltani a végtelent. Néha a mai tartalom gúzsba köti féktelen elmém szárnyalásainak parányi halmait. Néha olyan feszültségek ábrándjában testesül meg a való, és néha annyira nem hiszem el, hogy az a kicsi, haló tested az egyetlen, amiből messziről fújva lényegeket lel a lét…
 
Ugye, hogy igazából csak hazudtál? Ugye, hogy az az ölelés, az a lénymámorokat magába olvasztó, sziromvirág álmodás nem fújja semmivé összefonódott pillantásainkat? Ugye élsz még? Ugye létezel még… valahol?
 
Magamba roskadva, sikít a semmilyenség. Álomlábú, harcba oltott kis áramlat vagyok.
 
 
De Veled… mégis egész az egész.
 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: