Varázsmagány

 
 
Mi ez a lelkemet pusztító kín, ez a semmit nem simító gyötrelem, ez az átkozódó magány, ez az üres szerelem?
Hova visz a sehova vágyódás, a nagyon akart körvonalazatlanság, az ideák töredező másvilága, a pusztulatokba szabdalt varázslat?
Öröm száguldozik minden lélegzetén a valóságnak, könnyek ölelnek mámorossá, egyedül húzódom széppé, és mégsem állok ellent az illatok indulatindító talányának.
 
 
Mert nem a varázslat
Ami széppé szeret
Hanem az a két, hazugan őszinte
Kereső-magányos
Álomlátott
Varázsoltott
Picike szemed
 
 
 

Van az örömnél magasztosabb
Létezik szebb az egésznél
Hiába öleled, ő rab marad

 

Légy enyémebb az enyémnél

 
 
 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: