Forró, és messze

 
 
Milyen átélt a táj
Milyen rád ható minden pillanat
Milyen forró a fuvallat
És mennyire nem hallom halk szavad
Átsejleni a homokdűnéken
 
Talán mert nem is szóltál.
Talán mert nem volt olyan pillanat, mely a zajt elviselve békéve lényegült volna, mely a közös ölelésben, a finom érintésben, az erő megtestesülésében, a léteket simává aggató mámorban látta meg a fényvilágot.
 
 

művelem a lényeget
de nem értem a lényedet

 
 
Tudod az a baj, hogy nem értek semmit
Tudod az a baj, hogy nem tudom helyükre tenni az ellentmondásokat
Tudod az a baj, hogy nem érzem a kisugárzásodat
És még az is baj, egy kicsit, hogy túl messze vagy ahhoz
hogy éljem az illatodat
 
Mert nem hagyod látni a mosolyokat
Sűrű pilláid árnyékában
 
 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: