Csak fél-ve egész

 
 
Telt öblű hangulatok hullámoznak, ahogyan a feladás csendes szélein remegve, a fáradt szavak erdejében, a rettegett, rémesnek ható lényekkel teli út végén feltűnik két sejtelmes alak az éjszakában.
Pillanatnyi érintések között, a légbe emelkedve, kezemet remegtetve elmosódik a sötétség, az árnyak, s csak suhanó foltokként lebeg mellettünk a táj.
 
Rémlik, mintha elzuhannék, sejtem, mintha rám pillantanál, félek, mintha tényleg élnék.
 
 
Annyira félek, mint talán még soha.
 
 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: