Mosoly

 
 
Túl erős a közelség
Félelmetes a léted
Túl nagy levegőt vettem
Nem maradt bennem lélek
 
 
Minden egyes pillantásoddal, minden egyes tengerszemmel, mosolygással, minden önfeledt örömmel ott van a létünket érintéssé ébresztő álom. Hogy gyógyít az összesimuló bőr, a meleg meghittség, a létező selyemzúgás, a sötétségben foltokat hagyó mámortánc, az ábrándok kalandos délutánja, a meg nem ígért hitek pillanatnyi törése, a mindig megtörténő hullámlét, a földre sújtott ájulás, az elrévedő kéz, ahogyan hozzád ugrom védelem után kutatva…
 
 
Elhúztad a kezed, és rám mosolyogtál.
 
 
 
Ismerős ez a kép. Ismerős valahonnan. Nagyon.
 
 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: