Csendesen csípő

 
 
Égetve vérengzed a szabadságot. Belülről sem nyersz alakokat. Tévelyegve álmodsz mámort, vagdalsz székeket, révedezel síkságokat, és vársz, vársz, mindig csak vársz, törekvő tépelődés könnyámító hangjait sem feledve, széttöredezett lágy arcokat elmulasztva, egyedül félve, hangosan fájva, csendesen csípő fekete cseppeket sírva.
 
Olyan múló a minden, olyan kicsi az arcod, olyan törékeny a hited, olyan magányos a szíved.
 
Olyan nagyon szeretnélek magamhoz ölelni…
 
 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: