Pszichiátria ügyelet

 
 

Délelőtt 10 óra. A lány nagyon csinos. És nagyon vékony. Folyamatosan lesütött szemmel beszél. Igen, néha vagdossa magát. Persze, anorexiával is kezelték, úgy 12 éves kora körül. “Elm.sz.” (ti. elmondása szerint) nem alkalmas egyetemre. Mert lett egy négyese. Az ELTE Jogi Karán. Pár hete összetört egy tükröt, és azzal próbálta meg felvágni az ereit. “De aztán azt mondta anyukám, hogy ne csináljam, úgyhogy nem csináltam.” Az apját persze nem ismeri.

 
 

01

 

Délelőtt 11 óra. A nő is csinos. Pizsamában van, bentfekvő “beteg”, de látszik rajta, hogy jól szituált nő. Két gyermek, nagy ház, éltek kint pár évet Amerikában is. Hét éve külön hálószoba. De legalább van jacuzzi. Amúgy meg neki kell ellátnia a beteg nagymamát. És már undorodik. “És fogtam magam, és felszálltam a vonatra, és végre szabad voltam.” Persze, hangulatzavar. Szerintem meg csak besokallt.

 
 

02

 

Közben haza mehetünk ebédelni. Meg lázat csillapítani. Lassan adaptálódom a mentős környezethez. Tudniillik nálunk a mentőállomáson két dolog van elzárva az állomásvezető szobájában. Az egyik a Morphin. A másik az Algopyrin.

 
 

03

 

Délután 6 óra. Nagydarab férfi. Reggel még a Toxikológián volt. Az utóbbi 2 nap valahogy kiesett neki. Epilepsziás. Is. Meg amúgy hangokat hall. Általános belgyógyászati, neurológiai vizsgálat, épp a szemmozgásoknál tartunk, amikor látom, hogy a vállam fölé néz. Megkérdezem, hogy mi a probléma, és közben bevillan, hogy basszus, egy ágy van mögöttem, így nehezebb elugrani. “Áh, semmi doktornő, csak sárga gömböket látok a plafon helyén. De tudom, hogy nincsenek ott. Tudom, hogy csak hallucinálok.” Jah, akkor jó.

 
 

04

 

Este 8 óra. Zárt osztály. Kantárnadrágos srác. A hátán kis tornazsák. Ránézek, és a Trainspotting c. film ugrik be. Aztán elhalad mellettünk, és meglátom a karját. Valószínűleg nem tévedtem.

 
 

05

 

Este 10 óra. Hozott a mentő valakit. 18 éves. Magasságra is kisebb, mint én. Tüsi haja van. Agresszív. Alkoholista. Drogfüggő. Borderline személyiségzavara van. Fegyverek a zsebében, de készségesen odaadja. Piercingek az arcán, tetoválások a karján. A mentősöket faszszopó geciknek hívja. Megkérdezi, hogy hány éves vagyok és elkéri a számom. Ó, azt el is felejtettem említeni, hogy amúgy egy lányról beszélünk.

 
 

06

 

Este 11 óra. A zárt osztály ajtaja előtt. Várok valami dokit vagy ápolót, de senki nem enged be. Egy-két beteg még lézeng, a többi már alszik. A fiú meg csak néz. Parainoid schizophrenia – írja a kórlapja, és még BNO-kóddal is megtűzdeli. Tegnap, amikor csöngettem, ő vett észre. Szólt, hogy engedjenek be. Most nem teszi. Csak néz, áthatóan kék szemeivel. Figyel. Egy ajtó választ el minket. Egy egész élet. “Miatta bemennék” – gondolom és közben egy vicc hullámzik az agytekervényeimen, amit egy régi, az átlagtól hasonló irányba eltérő szerelmemtől hallottam:

 
 

08

 
 

“Két rab beszélget.
– Te, nem is mi vagyunk bezárva.
– Hanem?
– Az ajtó…”

 
 

07

 

Nekem meg csak folynak a könnyeim.

 
 
09
 
 
 
 

 
 
 
Képek 1 2 3

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: