Az első

 
 
Lacus
 
 
Azt mondják, az első a legrosszabb.
 
Az első karácsony, az első húsvét, az első szülinap, az első rápillantás a Balatonra, az első hó… nélküle.
Amikor először szembesülsz azzal, hogy már nincs. Hogy elment.
De a második is nagyon rossz. Meg a harmadik. A negyedik talán annyira nem, de utána újra feltör, újult erővel, hullámokban.
Már nem kell karácsony ahhoz, hogy könnyfátyolba boruljon a tekinteted, elég egy rápillantás a régi szekrényre, amiben megtaláltátok az ajándékokat, amiket a szüleitek vettek nektek, még ünnep előtt két héttel.
Telnek az évek, homályosulnak az emlékek, de az érzések valahogy nem. Azok megmaradnak.
 
Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy eltelt több, mint 10 év, szinte felnőttél, ő is már egyetemre járna. Orvosok akartatok lenni, együtt. Gyermekaneszteziológusok.
És jön egy januári nap, egy hajnallal, amikor sok, kevésbé akut, de annál hosszasabb ellátás után végre fekszel a mentőállomás kopottnak ható, de barátságos ágyában, és riasztanak, hogy “egyhónapos csecsemő, nem vesz levegőt”, és később a rádión még azt hallod, hogy “a család már reanimálja.” (Újraéleszti.)
 
Belépsz a szobába, az otthonos, kellemes környezetbe, a szimpatikus, kedvesnek tűnő szülők közé. A nagyobb gyermek a másik szobában sír, az anya tekintete üveges, az apa épp nyomja a baba mellkasát, és látszik az arcán (a megkönnyebbülés?), a remény, hogy végre megjöttetek. Hogy segítetek.
 
Elkezdtek tevékenykedni, nyomjátok, lélegeztetitek, csonton keresztül perifériás vénabiztosítás lesz, stb. De már előre látod, hogy mi lesz a vége, mert a jelekből ítélve hosszú ideje megállhatott a keringése.
 
És közben megérkezik a gyermekrohamkocsi személyzete is.
 
Mikor az ajtón belépve meglátod azt az embert, azt az orvost, aki a testvéredet az utolsó napokig gyógyította, hálát érzel a Jóisten iránt.
 
Hogy őt küldte. Hogy ő is ott van.
Az első gyermekhalálnál.
Az első megsemmisülésnél.
 
 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: