Gyász, de élvezd

 
 

Szoktam mondogatni, hogy sokszor olyan érzésem van, hogy amiket írok, azt igazából nem is én gondolom, csak valaki belerakja a fejembe. Könyörgöm, én sokkal egyszerűbb lány vagyok annál, mint amit a könyvem, amit a blogom, amit a velem való beszélgetések, amit az életem tükröz…

 
 

01

 

Most is úgy ültem neki ennek a bejegyzésnek, hogy írok egy engem már jó ideje foglalkoztató kérdésről, a gyászról. Jó néhány könyvet olvastam már ezzel kapcsolatban, a leginkább Polcz Alaine és Popper Péter ilyen irányú írásait tudom ajánlani a téma iránt érdeklődőknek.

 
 

02

 

Mindenesetre nem tetszettek a deviantart.com keresőjébe beütött “funeral” szóra adott találatok. Persze a “grief”-re még rákereshettem volna, de 23 vagyok, és amúgyis kislány, meg még Halak is, szóval nagy gyorsasággal letettem a témáról, hogy elkezdjem Nektek fejtegetni, hogy mennyire jó ötletnek tűnt egy időben a számomra, hogy Marla Singer és Tyler Durden hererákosok közé járásának mintájára, jómagam elkezdjek temetésekre járni.

 
 

03

 

Szóval akármennyire is jön az ihlet, meg tolulnak belém a gondolatok (kívülről, nem belülről, lásd fentebb: egyszerű lány! tudjátok!), most elfojtom, vagy jobban mondva szublimálom ezt a késztetést, és csak néhány, viszonylag impulzív, de semmiképpen nem komolyan veendő képet rakok ide ki, aztán átfordulok a másik oldalamra, és siratom a Szabó Magda könyvem immáron hullámosra száradt lapjait, amelyekről kiderült, hogy a maguk több, mint 640 oldalával több, mint fél liter víz felszívására képesek.

 
 

04

 

Közben azért, ha már elkezdtem, és Neked már volt annyi erőd, hogy eljuss idáig, beillesztem ide (nem, nem begépelem, hanem a ctrl+c, ctrl+v-t használom) a haldoklást öt fázisát, amit Elisabeth Kübler-Ross írt le, és amely szerintem bármilyen veszteségélmény pszichés dinamizmusának (azta, micsoda szókapcsolatok létrehozására vagyok képes, most felnéztek rám, mi?) leírására alkalmas.

 
 

05

 
 
1. Elutasítás
 
2. Düh
 
3. Alkudozás
 
4. Depresszió
 
5. Belenyugvás

 
 

06

 

Így volt ez, amikor megbuktam a vizsgán, amikor eltörött a telefonom, amikor kidobott a pasim, amikor elment a tesóm…

 
 

Lassan belenyugszik az ember, de az a “legjobb” az egészben, hogy bármikor vissza lehet lépni előző stádiumba.
 
 
Csak hogy legyen mit csinálni érezni, gondolom.

 
 

07

 
 
 
 

 
 
 
A muzsikáért köszönet Zitinek, a képekért a weheartit.com-nak.
És amúgy nem láttam még egy Dr. House részt sem. : )

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: